Szerintetek milyen az a nő, aki nem szereti a csecsemőket, gyerekeket? (beszélgetés)

Én is kb így vagyok vele.

Sajnos én már azzal se nagyon tudok megbaratkozni,hogyha a lanyomhoz jön valamelyik barátnője.

Ez persze egyáltalán nem jelenti,hogy bántanek bármikor is egy gyereket,mert az idegen gyereket is megvédeném,ha ő nem tudja magát.

Csak jobb szeretem, ha a sajatjaimon kívül nincs gyerek a környezetemben.

Mondjuk barátnőm két kisfia cuki, őket csípem

Ebben milyen összefüggés van?

Én nem szeretem az állatokat, meg más gyereke se érdekel,de a csaladomert barmit megteszek,a gyerekeimert mindenre képes vagyok és nagyon szeretem őket

Én se szeretem a gyerekeket,a csecsemő sírás kifejezetten idegesít.

Ettől függetlenül a sajatjaimat imádom.

Ut es ablaktoro a becsuletes mestersegem,

Nem szegyen, bevallom,

hogy ossze csokolt engem,

az en kedves galambom...

(annak idejen, ugye volt eloszor kek , majd piros nyakkendonk! Kesobb, amikor ervenyuket multak, "fecsket" fabrikaltam beloluk a strandra. Az also sarkukat osszevartam, az oldalso reszenel meg osszekotottem a csipom ket oldalan, csak vigyazni kellett, mert a takarasa igen kenyes volt a rossz mozdulatokra...

"Legy kedves a gyerekedhez!

-mert hiszen, ok fogjak kivalasztani neked a szocialis otthont..."

[ ez meg valosag!!! ]

"Meg kellett szabadulnom a gyerektol, a macskam alergias volt ra... "

[VICC !!!]

Nézd ...

Akkor is meg most is ... :D

De nem attól ... :D

Engem majdnem kirúgtak a suliból, mert nem voltam hajlandó május elsején "felvonulni".

Ettől még nem éreztem magam csodabogárnak.

nem vagyok,de néha szerettem volna beállni a sorba.

most mondjam azt,hogy azért nem vettek fel a kiszbe,mert nem voltam közösségi ember?

Mindenki csodabogár, ha nem áll be a sorba. Az olyanokat csodálom, tisztelem.

Az "átlagember" beáll, múlnak ezaz évek és nem él.

Ha mindez saját kútfő és valódi belső világ, akkor gratulálok hozzá.

Keveseknek sikerül.

akinek az agyát fel tudom cseszni, az sajnos, elég széles réteg. direkt v nem direkt teszem, az számomra játék. rengeteg a közhely manapság, és elragadja azokat magával, kik alapból közhelyek között érlelődtek felnőtté. tartja a mondás, h ki korpa között nő fel, nem kiváncsi rá az éhes disznó sem, hiszen az is makkal álmodik. szal az emberek többsége észre sem veszi, h mitől és mikor lát, cselekszik, gondol, mérlegel, hangoztat közhelyesen. szeretem kiélezni a hangulatot. ez sokszor használ. két dolog jöhet ki belőle, vagy észbe kapnak, h baszki télleg.. v utálnak, mert azt latják csak és megint közhelyesen, h magamat akarom eladni. nyilvanvaló, h mert ők így közelítenek e kényszeres érvényesülni akarással választott közösségeik felé.

nekem erre nincs szükségem.

lám tudok teremteni hangulatot így is, h a semmiből jöttem. ;-)

egy dolog mozdít abban, h helyreigazítani érdemes valamit, bármit a vilagban, az pedig az, h szeretem élni ezt a világot kezdetektől fogva. tisztában lévén önmagammal, így tehetségemmel minden irányban, lényem fűszerén keresztül csupán az élet valódi illatara vágyom ébreszteni azokat, akikért kár. bocsáttassék meg, nem beskatulyázni szeretnék bárkit is így, hanem felemelni az élet szeretetéhez azokat, akik lelkük mélyén érzik, h az élet elrejtett valamit előlük. valamit, ami az övék. valamit, amiért megszületniük érdemes volt.

és ami ehhez hozzasegíti őket, az a szemlélet.

a latasomat adom kölcsön, és élményét osztom meg barkivel szívesen.

a jó beszélgetések persze a mennyben íródnak.

ha valaki nem leli az utat magában, kezdeményezésem okán, kikiálthat ugyan száműzötté, de én attól még jól érzem magam.

nem tud elrontani ezer ellenvélemény sem, ezer dac, és semmilyen fújolás.

mindenki abból főz, amije van. kinek mosoly, kinek fújhatnék.

a felfokozott hangnem egyébként csupán interakció. az embert megerősíti önmagában, v elbizonytalanítja. és ez attól játék, h nem számít, h mit hangoztat az illető. odabent, lelke mélyén mindenki mozdul, ha aprót is, de előre.

akarták már leharapni a fejem. helyette belém szerettek. férfiak, nők, idősek, fiatalok.

mert gondolkodásom mintaját követni vágyják. persze többnyire kimondatlanul. de számos példa volt rá, hogy a köszönöm rám talált könnybe lábadt szemekben, egy elismerő kézfogasban, vagy a szerelemben..

offolok? trollkodok? rossz mércével mér, aki így lát. a vilagot emelem magam fölé, s mondom, nézzétek csodáját. ott vagytok benne Ti is.