Szerintetek ki miért vállal sok gyereket, vagy éppen egyet sem? (beszélgetés)

Sziasztok!

Én kettőt szerettem volna, ha a szívemre hallgatok. Aztán láttam, hogy a párom mennyire ódzkodik a gyerekvállalástól úgy egyáltalán. Az élet döntött helyettünk. Én már előtte beletörődtem, hogy jó, ha egyre rá bírom őt venni. Azóta pedig, személyesen is megtapasztalva a gyereknevelés velejáróit, magam is úgy gondolom, hogy nem szeretnék többet. Ennek van anyagi oka is. Most úgy élünk, hogy nem feltétlen kell a legolcsóbb dolgokat megvennem a boltban, és nehézség nélkül ki tudjuk fizetni a mindennapi kiadásainkat. Telni fog a gyerek körüli várható költségekre. Nem élünk nagy lábon egyáltalán. Van némi megtakarításunk. Nyaralni rég nem voltunk, talán jövőre, de akkor is szerényebbet, olcsót. Párom így is rengeteget dolgozik, hogy mindezt előteremtse számunkra. Én pedig az otthoni "terheket" vállaltam magamra. Teljesnek érzem az életünket, csak nagyon ritkán érzem, hogy lehetne még egy gyerkőc, mert most minden klappol. Ilyenkor a józan ész szerencsére felülemelkedik, mert nem akarom kockáztatni a mostani jót sem anyagilag. A másik ok, hogy rájöttem, egyáltalán nem vagyok egy "anyának született" típus. Vehemens, hirtelen haragú, türelmetlen típus vagyok. Két gyerekkel nem bírnék el. 99%-ig biztos vagyok abban, hogy nem lesz több gyerkőcünk. A maradék 1%-ot fenntartom magamnak, hátha később másképp látjuk. Most leszek 35, még semmi nincs veszve. ;-)

Én nagy csaladbol szarmazom pont ezert nem vallalnek sok gyereket.Inkább vállalok egyet de neki ott leszek ha kellek és tudom támogatni.

Én azt sem tudom elképzelni, hogy szuljek négy gyereket és otthon legyek annyi évet,megbolondulnék.

Egyenlore azt sem erzem hogy kellene mar gyerek,ez talan az egyeduli olyan dolog mikor masok karan tanultam.Sok korulottem az egyedulallo anyuka vagy aki nem talal munkat gyerek mellett.De minden tiszteletem a nagycsalados anyukaknak es azoknak is akik nemcsak vilagra hozzák a gyereket!

Anyósomék kifejezetten jómódban éltek a 4, apósom fiával együtt 5 gyerekkel.

És a fiúk is jómódúak lettek mind, jó állással, magas végzettséggel.

Pedig voltak rossz korszakaik, de mivel mindig azt látták, hogy apósomék sok tanulással, sok munkával jól éltek, végül mindegyik ezt követte.

Persze lehetett volna másként is, de itt így volt.

Tobb olyan csaladot ismerek, ahol 4-5-6 gyermek szuletett. Ezeknek a "gyerekeknek" csupan egy gyermekuk szuletett, altalaban kettonek pedig egy sem.

Olyan anyukakat is ismerek, ahol csak egy szuletett, magukra maradtak es most rettegnek, hogyha valami tortenne az egyetlenukkel, vege az eletuknek, hisz a kozeli rokonai is mar elmentek.

Fiam mellé én még vállaltam voltna egy másikat, szivem szerint egy kislányt - de a férjem munkanélkülik lett, én pedig rengeteget dolgoztam.

Mondjuk én egyke voltam, de ezzel nem is volt sohasem bajom, de saját gyeyreknek nagyon szertetem volna egy kislányt is.

Nagyon könnyen is estem teherbe, de a 2-ik gyerekre soha nem volt az időpont " alkalmas ".

Fiam 9 éves korában a férjem meghalt, egyetemi diploma megszerzéséig nem volt mindig fáklyásmenet az életünk. ekkor, a 2000-es évewk elején jött a gazdasági fellendülés, jól éltünk,d e nem volt olyan partnerem, akivel hosszabb távon el tudtam volna képzelni a jövőt.

Most hogy 1 éve dolgozik a fiam, gyakran eszembe jut, hogy milyen jó lett voln a egy kisebb lány, vagy majdnem mindegy, egy fiatalabb fiú.( u8gyis kitanultam a fiús anyaság minden csinját bínját )

Szerintem erdekes tema, nem hiszem, hogy veszekedni kellene rajta. Erdekes okokat hallhatunk majd szerintem :)

Anyukam azert vallalt 4 gyereket, mert o egyke volt, es nagy csaladot szeretett volna.

En azert vallaltam csak kettot, mert anyukamnak 4 volt, es sajat tapasztalataim szerint a szulo(k) keptelen(ek) ennyi gyereknek kello figyelmet szentelni (ha az anyagiak meg is vannak). Meg neha ez a ketto is sok :)

Tobb ismerosom is azert vallalt csak egyet, mert ugy ereztek (vagyis az anya ugy erezte), ennyire van kapacitasa.

Jaj, ne is mondd!

Sokaknak meg mániájuk, hogy mindenféle alvó nickkel olyan kérdéseket tesznek fel, amik direktben megosztják a hozzászólókat!

Igen, vannak itt orgazmus-hiányosok, elég sokan.

Jó, hogy te is megírtad a választ a feltett kérdésedre.

Én hasonlóképp gondoltam/ gondolom ezt a témát.

Nem kapkodtuk el anno a családalapítást és szigorúan csak egy gyermekben gondolkodtunk:)

Aztán az élet közbeszólt és ikreket szánt nekünk, amivel persze semmi gond, de alaposan felforgatták és megváltoztatták az életünket és a gondolkodásunkat.:))))

Engem elsősorban a lelki háttér érdekel, sok gyermeket vállalóknál például fontos lehet a hozott minta, jó esetben a boldog nagycsaládos lét, de lehet hogy sokan inkább szülői szerepben érzik elsősorban kiteljesedettnek magukat...akik nem vállalnak azoknak szerintem sok esetben egyszerűen mások a prioritások, vagy rossz hozott mintái vannak, nem fontos számára stb. (mielőtt valaki felugrana, egyikkel sincs a világos semmi baj szerintem-.mindenki úgy él ahogy akar, sé jónak látja) valóban ezer tényezős dolgok ezek-ha aki akarja leírja, hogy mi motiválta, akkor egy szép sok összetevős kép születhet itt.

Nekem egy gyerekem van, azért vállaltam, mert szerettem volna szülő lenni, úgy éreztem nem lenne kerek az életem gyermek és anyává válás nélkül.

Mondd el hát te, szerinted miért vállalnak sok vagy kevés gyereket az emberek!

Így lenne fair. Mert most erősen fedezékből tüzelgetsz.

Szerintem nem csak lelki háttere lehet annak, hogy ki miért és mennyi gyereket vállal. Ez egy olyan kérdés, amire kb millió érv van...akár minden embernek más, de akár sokaknak ugyanaz vagy hasonló.

Ha magamból indulok ki, akkor nekem is sok indokom van, de csak 1-2-t írok.

Ha a lelki oldalát nézem, akkor mindenképpen az, hogy nehezen viselem a mostani (első) terhességet. Lelkileg is, de sok esetben fizikailag is, ami miatt sokat agyalok és a végén lelki bajaimat gyarapítja. Ezért én max még egyet vállalok be, de jelenleg elég kérdőjelesen. Majd az idő eldönti. De lehet valakire annyira pozitívan hat már maga a várandósság, hogy újra és újra át szeretné élni. Magáról a nevelésről és egyebekről még nem tudok nyilatkozni, nem tudom milyen lelki öröm/bánat fog érni, ami lendít vagy meggátol a második gyerek melletti döntésben. Nyilván lesz ez is az is.

Ha nem csak a lelki oldalát nézem, akkor számomra az anyagiak is sokat számítanak. Soha nem éreztem és nem is fogom anyagi biztonságban érezni magunkat, ugyanis bármikor jöhet egy olyan dolog, ami akár az ember tartalékait is lenullázza, hiába tervezett előre.

Én azért, mert hülye vagyok.

És így érzem jól magam.

miért is?

és nem látok ebben a témában semmi rosszat-az ítélkezés az lenne, ha azt írtam volna, hogy iylen emg olyan aki egyet sem vállal, vagy ilyen meg olyan aki sokat.

Ítélkezést te látsz bele, hogy miért az a te dolgod, ne vetítsd rám.

Amúgy a hoxa nem a beszélgetésről szól?

Mert ha kizárólag egymás basztatásáról, akkor bocs, tényleg nem dobok fel semmit.