Szeretőnek lenni JÓ!! (beszélgetés)
A családot soha nem szabad kockáztatni egy szeretősdiért!!!Soha!!
Attól nincs nagyobb biztonság,háttér!!
Most biztosan sokan felkapják a fejüket,hogy én mondom,aki szerető vagyok??
Igen.
Én nem a szeretőm miatt váltam el,az én házasságom megromlott,sajnos!
De most nekem nagyon fáj,hogy nem lehetünk együtt,és nem miattam, a férjem miatt.Nekem muszály volt lépnem.
De akinek nem az,csak épp olyan kedve van,hogy meguntam a másikat,ellaposodott,keresek valakit..beleszerettem valakibe...az nagyon gondolja meg,mit miért kockáztat!!
Én úgy gondolom, hogy szeretőnek lenni tényleg nagyon jó... abban a pár órában, amikor együtt vagytok, és kimutathatod azt, hogy mennyire szereted őt, és a párod ezt viszonozza.
Viszont borzalmas érzés attól a perctől kezdve, hogy megölel, és látod elmenni... És fogalmad sincs, hogy mikor láthatod, ölelheted megint.
Persze ez mind csak abban az esetben igaz, ha szerelmes vagy.
Ha megelégszik valaki a morzsákkal,
ám lelke rajta , nekem oly mindegy :)
Magam sem hittem , véltem hogy másképp is fogok vélekedni!Mikor férjhez mentem,már akkor azon a napon tudtam hogy nem fogom leélni vele az életem.Viszont ha találkozik az ember fia egy lyan másikkal,aki MINDEN szempontból AZ AKI,akkor esze ágába sem jut külön utakon járni.
Soha nem hazudtam,mindig egyenes voltam,nekem így TELJES az élet :)
Mondom,mindenki úgy morzsázik elégszik meg ahogy tud,vagy osztották neki,vagy hagyja.
... az, hogy mi az elfogadott és mi nem, az normális, érett felnőtt emberekből belülről jön, és nem a külvilág mondja meg. ... persze biztos, hogy amire kialakul, azért közrejátszik, meg a neveltetés, meg a genetika... megmittomén. :)
Tudom, hogy van, akinek simán megy... sőt hangoztatja is, hogy az a természetes... nos szerintem, ott több a férfihormon a kelletinél... :DD... vagy nem alakultak ki bizonyos gátlások, esetlegesen nem képesek olyan szintű szeretetre, ami kizárhatná ezt a fajta hozzáállást. ... aham, valószínű inkább az utóbbi. Szeretet és szeretet... szerelem és szerelem között óriási különbségek vannak. Így simán leírva úgy tűnik, hogy mindenkinél hasonlóak ezek az érzések... pedig aztán NEM. :))
Amúgy meg tényleg arra vágynak a férfiak, hogy nők jöjjenek-menjenek, ugrabugráljanak mindenféle mélyebb érzés, női tartás nélkül az ágyukba? :)
... nem ezt mondod! :) Eleve különbség van a férfimotivációnál és a nőinél... ugye férfiembernek a szex olyan mint a "matyóhímzés" vagy a forma1 (nah jóóó, a forma1 kicsikét izgalmasabb... talán... :DDD), a nők viszont szívüket-lelküket teszik bele, tehát ezt is várják... várnák el. Férfinak elég lenne az is, ha a nő (aki persze nem a felesége, párja) csak úgy ugrana az ágyába, mintha éppen csak a sarki butikba ugrana le egy új ruciért, de ugye erre a legtöbb nő képtelen.
Szóval óriási nagy különbségek, így aztán soha nem lesz egyetértés szeretősdi téren... azt hiszem. :))
erkölcsös(nek tűnő)
... bocsiii
... és mi van, ha a Ő ezt nem a focimeccs és a matyóhímzés szintjének éli meg? :))
Állandóan hergeled az erkölcsös(nem tűnő) népet! :DD
Nem azt írom hogy bűn,de minek hazugságban élni ha lehet teljes életet is?
Ha neki nem tetszene ,akkor el kell engedni,vagy épp ő engedne el téged,éld a te elképzeléseid szerint az életed,de hagyd meg a másik félnek is a választást.
Nem hiszek abban,ha szeretsz és maximálisan jó valakivel akkor más ágyába kívánkozol :) Nincs ilyen!
Nem módszer kell ehhez.Egyszerűen jól érzed magad az illetővel minden időben helyzetben.Ebből tudod hogy most jó,nincs kedvem ingerem más ágyban hazugságban lenni.Kivéve ha ilyen az illető , de mint írtam,ebben az esetben legyen őszinte.
Nem kell házasság,minek?Ha valami jó,nem attól a papírtól lesz az.Garancia nincs!Tisztelet annál több.
Megértem,de akkor legyen őszinte és hagyja meg a lehetőséget annak az embernek a továbblépésre akivel együtt él.
De az is lehet a másik félnek is tetszik,és akkor minden tökéletes :)
Egyszer már kifejtettem,igaz nem ebben a fórumban:
Miért nem olyan emberrel él a nő és a férfi akivel minden pillanat jó?Mi értelme hazudni magának másnak mindenkinek?
Elmegy az élet az ilyen emberek mellett,hisz nem azzal éli le tartalmasan az életét akivel akarja,hanem aki épp jut vagy akad :)
Persze hogy jó annak lenni!
Én sosem úgy fogtam fel ezt a dolgot hogy jajdeszar nekem mert csak a 2 vagyok.. hanem úgí h hiába van azzal a vkivel x ideje akkor és ott(ha egyzser ha töbször)én kellek neki, nem apáérja.. és ez dob azért az egomon :)
Tapasztalat.A Párom elvált a megismerkedésünk után,mivel megmondtam neki hogy nem leszek szerető.Persze nem én voltam a konkrét ok,csak a megerősítése magában akkor tisztult le.Két lánya van,és ma is azok :)
Így az nem ok,és nem kifogás....elváltam én is.