Szeretnék idegen nyelveket beszélni, de antitalentum vagyok... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Én viszont direkt nézegettem őket. :D Amúgy a nyugatnémetek voltak (hogy is mondjam?) legszexcentrikusabbak. A rossz nyelvek szerint elméletben inkább, gyakorlatban kevésbé. De nem tudom... 1984-ben voltam először Nyugaton, akkor mindját Skóciáig. Autóval. Zsigulival... Megúsztuk. :D
De ez ide már off, amiért elnézést kérek!
A profilképed alapján nőnek gondollak. Ez esetben nem a Playboyt ajánlom, hanem a Playgirlt. Angliában láttam, alig (értsd sehogy! :D ) öltözött fiúk vannak benne. :D
Jut eszembe: Fordítottam angolból Sex life letters-féle szövegeket. Ebből a témából (nyelvtudásilag) profi voltam. Vagyok is? Kis frissítés nem ártana... :D
A románnal szemben nincs olyan igényem, hogy perfektül beszéljem. Ennek oka, hogy túl sok időt nem szeretnék arra fordítani aminek semmilyen szempontból semmi hasznát nem veszem. Viszont érdekel. Azt hiszem ez az év biztosan rámegy, hogy "kivégezzem" a könyvet.
Aztán újra angol, mert azt is szeretem. Rendszeresen megveszem az 5 perc angol című újságot, most is, de most az a sorsa, hogy félreteszem. :( Több regényt is kiolvastam már szótár segítségével.
Amikor hallom a román beszédet, akkor érteni vélem. Nem a jelentését, hanem le tudnám hallás után írni fonetikusan. Aztán amit gyakran hallok, azt kikeresem szótárból és az meg is marad bennem. Viszont ilyen egyelőre nem sok van.
Az angol számomra hallás után zömmel érthetetlen. Ezen valószínűleg egy angol vagy amerikai tartósabb tartózkodás segíteni. Ment ismerősöm Amerikába lakni. Ő azt írta, hogy eleinte nagyon nehéz volt, nem értett semmit. Aztán úgy belejött, hogy most már semmi problémája nincs vele.
Amúgy nekem illene tudni németül mert anyai ágról sváb származású vagyok. Németül már biztosan nem fogok tanulni a korom miatt és szükségem sincs rá. Meg nem is rajongok érte... Általános iskolában tanultam. De értékelhetetlen a tudásszintem abból.
Az orosz is kötelező volt, ugyanúgy értékelhetetlen.
Érdekelne viszont a lovári cigány, de szerintem arra sem lesz időm már. Érdekel a cigányság. Erdős Kamil volt nagy cigánykutató. Földim. Ő is gyulai volt. A feleségét ismertem. A Miatyánkot el tudom mondani. :D
Sajnos nincsenek Playboy magazinjaim.. :D De meg tudtam nyitni így is!
Ezt a szöveget fordítottad szótár és nyelvtani alapok nélkül? 😮
Így már érthető, miért éppen a román nyelvre esett a választásod. :) Többször is jártam Romániában, és mindig mosolyogtam, amikor sikerült megértenem néhány szót vagy kifejezést – főleg írásban –, mert korábban spanyolt is tanultam, ami szintén újlatin nyelv...
Én egyszerűen imádom a nyelveket! Ha több időm lenne, biztosan még több nyelvet is megtanulnék. Szerintem a nyelvtanulás az egyik legcsodálatosabb dolog a világon.
Egyébként, ha megy neked a román, az angollal sem lenne gondod (ha mégis újra belevágnál). Sokaknak talán ott csúszik el a dolog, hogy nincs lehetőségük élő helyzetekben használni a nyelvet – és hát a kommunikációt középpontba helyező tanítás is csak most kezd igazán elterjedni... Nem is beszélve arról, hogy mennyire nehéz különböző nyelvterületek hallott szövegeit, beszélgetéseit megérteni…
Viszont elfogulatlanul mondom, hogy a nyelvtanulás tényleg egy szuper kaland! 😊
Nagyon elnézést kérek! Ezt a szöveget itt a Hoxán is leírtam valamikor egy topikba, de akárhogyan keresem, nincs találat.
Viszont van egy link, de azt megnyitva sajnos nem jól látszik a szöveg. Macerás, bár lehetséges olvashatóvá tenni. Beteszem a linket, aztán vagy kínlódsz vele vagy nem...
Mindenesetre a történet címe: The cunning of Khalbas the cuckold
Megjelent: Playboy Magazine May 1966 vol.13, no.5
Ha megvan Neked a Playboynak az a példánya... :D :D
A link: [link]
Nem könnyű a román nyelv! Már leírtam, hogy miért is csinálok hülyeséget ezzel. :D
Gyulán lakom, néhány kilométerre a határ. Érettségi után 1976-ban egy barátommal erdélyi körutat tettünk biciklivel plusz levonatoztunk a tengerpartra Konstancába. Riogattak bennünket, hogy meg fognak verni, ki fognak rabolni stb. Hát semmi ilyesmi nem történt, sőt a legjobbakat tudom mondani azon emberekről akikkel beszéltünk, találkoztunk. Figyeltem persze a feliratokat. Rájöttem, hogy vannak nyelvtani nemek. Minden nemben, számban és személyben másképpen kell ragozni. Már ott felkelt az érdeklődésem, de akkor még nem fogtam hozzá a tanulásához.
Később megismerkedtem egy Magyarországon élő román anyanyelvű cigánylánnyal. Kettős kuriózum! :D Az ő hozzátartozóival sem volt semmi bajom! Akkor határoztam el, hogy megtanulok annyira románul ami a nyelvkönyvben is benne van. Akkor hozzáfogtam. Végül is nem ez a lány lett a feleségem, hanem egy magyar. De a nyelv továbbra is érdekelt és folytattam a tanulását. Otthon egyedül, könyvből, autodidakta. (Úgy tanultam az angolt is.) Nem sokára elkezdtek születni a gyerekeink. Ez nem kedvezett a nyelvtanulásnak, fel is függesztettem. Ez volt az 1990-es években. Most januárban jött rám a hülyeség, hogy foglalkozni kellene vele. Kevés dologra emlékeztem nagyon, előlről kezdtem a könyvet. Most tartok a 11. leckénél. Nem viszem túlzásba, minden második vagy harmadik napon foglalkozom vele. (Amúgy csömört kapnék tőle, megutálnám...) Semmit nem magolok, bár hitem szerint kell(ene) magolni a szavakat. Persze lehet, hogy néha át fogom nézni a saját szótárfüzetemet... Nagyon érdekes a nyelvtan! A célom az, hogy egy szöveget le tudjak fordítani románból magyarra szótár segítségével. Talán nem kell bizonygatnom, hogy ehhez kell a nyelvtani ismeret.
Angolból eleve messzebbre jutottam. Abból célom volt, hogy perfektül megtanulok. Ez sajnos nem sikerült. Ezer oka van. Turistaként bármelyik külföldi országban jól elboldogultam, különösen a nem angol anyanyelvűekkel. :D Romániában is! :D :D Bármilyen írott szöveget le tudok fordítani szótárral, szótár nélkül is sejtem jó megközelítéssel, hogy miről van benne szó. Az élő, hallott beszéd megértésével viszont súlyos gondjaim vannak! Nagy ritkán megnézek angol nyelvű filmet angol felirattal. Ebben a formában már van amit megértek, de sok mindent még így sem. A Volt egyszer egy vadnyugattal nem volt gondom! :D Egyszerű, rövid mondatok! :D
Az érdekesség kedvéért megkeresem azt a szöveget amivel először próbálkoztam még szótárral, de nyelvtani ismeretek nélkül. Csodálatos! Persze akkor még nem sikerült. Lásd a következő hozzászólásban!
Úgy mentem távoli országoka dolgozni, hogy még vakkantani sem tudtam az adott ország nyelvén...
előttem írták, hogy a motiváció nagy segítség...
így tanultam konyhanyelven az arabot, a törököt, és az oroszt..
aztán évek múlva vége a jólkereső világlátásnak, és itthon újból beállt a sötétség.
A muszáj nagy úr - ez a nyelvtanulásra fokozottan érvényes.
Ha nem vagy eléggé motivált, akkor hivatkozhatsz arra, hogy "antitalentum" vagy (nincs ilyen!), de ha egy idegen nyelvi környezetben megszomjazol, első dolgod lesz, hogy utánajárj annak, hogy hogy kell egy pohár vizet kérni.
Ez igen, a román nyelv sem lehet könnyű! (Abban igazad van, hogy az angol talán több mindenre jó – mondom ezt angoltanárként. 😊) Szabad kérdezni, miért éppen a román nyelv mellett döntöttél?
Visszakanyarodva az első gondolatodra: teljesen igazad van. Az első kutatásom pont a nyelvtanulói motivációval foglalkozott. A belső motiváció hosszabb távon kitartóbbá tehet, mint a külső kényszerítő erők – például a vizsgák, szülői elvárások vagy a felvételihez szükséges pluszpontok. De valamilyen motivációra mindenképpen szükség van – anélkül nem megy.
Ez nálam egyébként összefügg az elhatározottsággal is (a korábbi kommentemben): ha valóban eldöntötted, hogy meg akarsz tanulni egy nyelvet, akkor az azt jelzi, hogy van mögötte motiváció. Ha viszont csak „jó lenne”, akkor lehet, hogy még nem született meg az elhatározás, és talán a motiváció sem elég erős hozzá.
Kiegészítésképpen: Azt gondolom, hogy a sikeres nyelvtanuláshoz vagy motivációra van szükség vagy kényszerre. A "Szeretnék idegen nyelveket beszélni,..." is egy fajta - bár nem túl erős - motiváció. Mondom én, foglalkozzon egy általa kiválasztott nyelvvel, mindegy hogyan, az már jó, több a semminél. Az már egy másik téma, hogy ha tényleg komolyan akar tanulni, akkor mit tegyen.
Kényszer alatt pedig azt értem, hogy éljen abban a nyelvi környezetben emberek között.
Magam most a románnal gyötröm magam 67 évesen. Egyébként semmi értelme, nincs dolgom románokkal, ha volna is, elég jól beszélnek angolul, amit szintúgy tanultam. Igazából számomra annak lenne értelme, ha az angollal gyötrődnék. Hülyeséget csinálok. De ÉRDEKEL!
Ebben nem értünk egyet, de ez nem baj. Ha valaki "antitalentumnak" tartja magát, az azt jelenti, hogy képtelen nyelveket tanulni – én tanárként ezzel nem tudok egyetérteni. Egyébként léteznek tudományos kutatások is, melyek pont ezt a kérdést vizsgálják.
Az is igaz, hogy vannak átmenetek, és számos oka lehet annak, hogy valaki kijelenti: ő képtelen nyelvet tanulni. Hidd el, sokan mondják ezt úgy, hogy valójában "csak" a tanulási módszerükkel vagy a kitartásukkal volt probléma. Még azoknak is, akik könnyebben tanulnak nyelveket, szükségük van időre és kitartásra – senki nem válik majdnem anyanyelvi szintű nyelvhasználóvá két hét alatt, minimális tanulással.
Én valójában csak azt tagadom, hogy bárki teljesen képtelen lenne nyelvet tanulni. Azt sosem állítottam, hogy ne lenne, akinek kicsit többet kell beletennie. Ennek számos oka lehet, de abban hiszek, hogy a nyelvtanulás senki számára nem lehetetlen. 🤗 Mindenki máshogy, mással, más szinten "szenvedhet" vele – függetlenül attól, hogy mennyire titulálják őt "nyelvzseninek".
No, akkor mégis van, aki nyelvi antitalentum, neki kell másokhoz képest sokkal és nem picivel! több idő, és energia, hogy eljusson egy jó kommunikációs szintre! 🙂
Nem kell ezt tagadni! A matekot sem mindenki tudja egyformán elsajátítani, mégsem misztifikálja senki ezt az eltérést, hanem elfogadja.
Nem vagy az. Max. elhitették veled, ahogy a barátnőmmel a csodás angoltanára még tizenéves korában. Azt mondta neki, ne is próbálkozzon, sose tanulja meg, sőt egyáltalán hagyja a nyelvtanulást.
A diplomáját már angolul védte, és már olaszul is egészen jól halad. Pedig azt már jócskán 40 felett kezdte.