Szeretek dicsekedni. Alapja is van szerencsére, nem hazudok... (beszélgetés)

Értem már, mire gondolsz. Nem csűröm-csavarom tovább a dolgot, de amit írsz, az teljesen más megvilágításban láttatja a dicsekvést. A lényeg ott van, amit írtál. Abban az esetben, amiről beszélsz, ott van, hogy büszkeséggel és boldogsággal fűszerezett. Tehát eleve nem kivagyiság, hivalkodás, felvágás, kérkedés a cél.

Tegyük fel adott egy társaság, ahol kötetlen csevej folyik, és érintve vannak családi sikerek, megszólal valaki, hogy gyerekek hadd dicsekedjek én is: Zsuzskát felvették az egyetemre. Ebben is benne van a dicsekvés szó, mégsem a szó annak az értelmében, amit én konkrétan dicsekvésnek gondolok.

Na jó, a kevesebb néha több. Most is.

Lényeg, hogy értem, mire gondolsz.

De mennyivel különb dicsekvés, ha témaként merül fel, ha kérdezik őt? A dicsekvés, az dicsekvés. Akkor is, ha magától dicsekszik, akkor is, ha társaságban merül fel témaként, amiről dicsekedni lehet.

Nem érzek különbséget. Ha társaságban olyan téma merül fel, hogy milyen sikereket ért el valaki tanulásban, munkában, karrierben, anyagi gyarapodásban, családban (ezek csak példák), akkor azt dicsekvés nélkül is el lehet mondani.

Tehát nem arról van szó, hogy megosztja valakivel vagy valakikkel a sikereit, a hangsúly a dicsekvésen van.

Büszke lehet bárki a sikereire, de dicsekedni nem kell, mert az más kategória. Így gondolom.

Tedd azt, ha ilyen módon tudod elérni az emberek elismerését.

Csak óvatosan, mert sosem tudod hol találsz "jóakaratú" emberre!

Szép is az, ha az ember nem hazudik. Lehetsz büszke is magadra. Bármire is értetted, hogy szeretsz dicsekedni, nekem a dicsekvés olyan, mintha valaki kérkedne.

A büszkeség, az más.

Megjegyzem, nem szokásom dicsekedni semmivel. Viszont büszke vagyok az életemben sok mindenre.