Szerelmi csalódás (beszélgetős fórum)
Köszönöm a válaszokat! Megpróbálok barátként tekinteni rá, mást nagyon úgyse tehetek. Aztán lesz ami lesz. :)
szerintem ő nem is fog többet érezni irántad, de ha te megpróbálsz barátként és mint legjobb barátként nézni rá akkor nagyon sok szép időt tölthettek el együtt :)
egy barátságot egy szerelemért nem jó cserélni :)
Aki barátként tenkint a másikra aki viszont szerelmes a barátba,hát sose szokot jó vége lenni annak ha bevalja a másiknak mit is érez iránta,ha az ember megtalálta az igazit nem szabad hagyni h véget érjen.persze ez sosem olyan egyszerü dolog h könnyen menyen!
Ha úgy gondolod, mindenképpen meg kell mondanod neki, hogy mit érzel, akkor tedd azt. :) Te ismered a lányt, érezned kell, hogy tényleg csak barátként viselkedik veled, vagy lehet, hogy több is van mögötte. Ha esetleg elutasítana, ne "barátkozz" többet vele, kerüld a társaságát, ne legyél haver. Talán a hiányodból rájön, hogy többet érez irántad, ha pedig nem így van, akkor megspórolsz magadnak sok fájdalmat, és találsz mást. :)
Szia!
Ez a maradjunk inkább csak barátok szöveg nagyon falduma. Nagyon fiatal vagy, ő még fiatalabb. Neked valszeg semmi tapasztalatod nincs lányokkal, vagy nagyon kevés, ő viszont már ösztönösen tudja alkalmazni a nők elhárító fegyvereit.
Mivel a soraidból azt látom, hogy egy viszonylag érzékeny srác vagy, ezért azt tudom mondani, amit az előttem szóló. Hagyd. A nőknek mindig az kell, amit/akit nem kaphatnak meg. Ha te is úgy tűnsz fel, azt nem mondom, hogy beléd fog szeretni, de legalább meglesza becsületed előtte és nem fog kibeszélnia barátnői előtt, mint azt az idiótát, akit barátként skatulyázott be, aztán mégis többet akart tőle. Egyébként ha most úgy is tűnik, de férfi és nő között nem létezik olyasmi, hogy barátság, erre rá fogsz jönni férfiként a későbbiekben.
Én úgy érzem nekem lenne jobb. Talán megkönnyebbülnék. Így is szenvedek. Talán ha megbeszélném vele, akkor jobb lenne. Vagy ha ne akkor meddig várjak? Az a lényeg, hogy csinálni akarok valamit , mert érzem, hogy ez így nem jó.
Ha ő tényleg csak barátságot érez irántad, nem fog beléd szeretni azért, mert szerelmet vallasz neki, sőt elriaszthatod. Sok barátságból születik idővel szerelem, én a helyedben nem mondanám el neki, mit érzek. Ahogy találkozgattok, együtt vagytok, kialakulhat valami, látni, érezni fogod, hogy mit érez irántad. De ha egy kis idő után biztos vagy benne, hogy ő csak barátként tekint rád, akkor jobb, ha elkerülöd, mert csak szenvedni fogsz.
Sziasztok! Én egy 18 éves fiú vagyok. Csendes, kicsit zárkózott, de barátságos. Sosem szerettem a hangos helyeket, inkább a barátaimmal szerettem kiülni és beszélgetni valahol. Én sohasem írtam naplót, nem tudtam igazán megbeszélni senkivel az érzéseimet, de talán annyira nem is volt rá szükség. Viszont most ért egy óriási csalódás. Az egész úgy kezdődött, hogy abbahagytam az edzést 1-2 hónapra egy kissebb műtét miatt. Mikor visszamentem, volt ott egy lány (nálam egy évvel fiatalabb). Egyszer edzés után egyik edzőtársam kivitt minket az egyik buszmegállóba, mert én mentem arra haza, ő pedig valamielyik marátnőjével akart találkozni, így mikor kiraktak minket a kocsiból szóba elegyedtünk, és végül megvárta velem a buszomat (azt mondta végülis nem beszélt meg senkivel sem semmi konkrétat ezért van még ideje). Ezek után jól megvoltunk együtt, edzésen beszélgettünk stb...Egyszer edzés után a társaság maradt egy kis alkoholfogyasztásra :))) Ő meg jól leitatott XD. Egy két hét múlva megkérdeztem nincs e kedve találkozni egy szombaton velem a városban, azt mondta szívesen. Jól éreztük magunkat, nevettünk, felhívott hozzájuk filmet nézni. Bemutatkoztam a szüleinek (az anyukájának nagyon tetszettem azt mondta). Majd később behívtam egy szombat este inni kicsit. Akkor is jól éreztük magunkat, és ő is mondta milyen jó este volt. A baj csak az volt, hogy nem igazán láttam rajta, hogy szerelmes lenne belém, én viszont nagyon beleszerettem. Másnap egyszer csak egy hosszabb facebook üzenetben megírta, hogy jól érezte tegnap este magát és mindig jól érzi velem magát de jobban szeretné ha csak barátok maradnánk, mert tisztázni szeretné az elején, nehogy sértődés legyen. Összetörtem. Ő nyitott felém aznap este mikor megismertük egymást. Később ő kérdezte nem akarok e azzal a busszal menni edzésre amivel ő. És most már csak én próbálok felé közeledni, úgy érzem. Azóta nagyon rosszul vagyok. Folyton rám tör a sírás. Egész nap rá gondolok. Csak akkor vagyok boldog mikor vele vagyok. Most megkérdeztem nincs e kedve találkozni velem az őszi szünetben, természetesen igent mondott, mivel szeret velem lenni. Egy jó barát vagyok neki, csak egy barát. Én viszont nagyon szeretem, sajnos én ilyen vagyok. Majd elmondom neki az érzéseimet, csak, hogy tudja. Ezt tisztázni szeretném vele. Nektek mi a véleményetek erről?
Igy van pontosan szerintem is:)
Létezik olyan férfi és nő között, hogy a szerelem átmegy testvéri szeretetbe?
Próbálom tartani magam, én is, de úgy érzem, hogy összeroppanok ismételten. Már alig bírom, ezt a helyzetet. Reggel mikor felkelek egyből ő jut az eszembe, olyan jó lenne, ha ott feküdne mellettem, de nem... Hiányzik, rettentően hiányzik. Próbálom elfelejteni, den nem megy, még mindig szeretem! Azt mondta, hogy még ne tekintsük véglegesnek a szakítást, de én nem bírom ki, h nincs mellettem
Húúú!
Nagyon sajnálom! Én minden nap azt hiszem ma jobb lesz. Ma jobban kibírom, de nem! Minden nap fel akarom hívni, azt akarom, hogy velem legyen! Egész nap az indokon gondolkodom amivel felhívhatnám. El sem tudom képzelni, hogy valaki mással legyek! Nagyon szeretem! :(
Wickucy!
Teljesen átérzem én is, ami Veled történt:(! Engem a vőlegényem hagyott el 2 hete, szinte minden magyarázat nélkül. Fél éve kérte meg a kezem, már az esküvőt tervezgettük, és hírtelen ennyi, vége. És egyszerűen alig tudok magamhoz térni, enni is alig eszem, nem tudok semmire koncentrálni szinte. Dolgozni persze bejárok, mert addig sem rá gondolok:(! Nagyon meglepett ez az egész, szinte alig vitáztunk, boldogok voltunk, és lelépett... Igazán tanácsot nem tudok adni, csak fel a fejjel, nekem is mindenki ezt mondja:S!
A gond csak az, hogy az elején egy bűbáj, beszédes, aranyos, figyelmes valaki elvarázsol.
Telik az idő és önismeretem ide vagy oda, lassan mindenki változik. Egy fiatalon összekötött élet évei alatt felnőtté érik és ezzel lehet sok szempontból meg is változik méndkét ember.
Ha nem csapnánk agyon ezzel a gyermekeink lelkét, talán életünk felénél jó lenne egy másikat választani...
A toleranciával magasan egyet kell értenem, ez az egyik nagy titok, kivéve ha ez már a saját önbecsülésünknek nem megy kárára. Igen az sem megoldás az első nemszeretem percek után csapódni egy újabb, érdekes, pulzusemelő másik felé...
Nem is lehet tudni, hogy ki az igazi. Sajnos. :(
Ha tudod, milyen személyiségű emberekkel tudsz "együttműködni", kik azok, akikkel jól érzed magad, akkor nem fogsz annyira mellényúlni a párválasztásban sem.
Ehhez kell jó adag önismeret, hogy kiválasszuk a hozzánk legjobban illő embereket.
Plussz az előző sikertelen kapcsolatokból önelemzést is tarthatunk. Pl miért reagáltam egy adott dologra így vagy úgy, miért idegesítenek bizonyos dolgok vagy viselkedésformák, stb.
Az biztos, hogy 2 egyforma ember nem létezik. :)
Hosszú távon tolerálni csak úgy lehet a párunk hülyeségeit, ha értjük, miért teszi, amit tesz, és ha el tudjuk ezeket fogadni, tehát ismerjük a saját igényeinket, személyiségünket.
Ha jobban belegondolunk, nem is olyan bonyolultak a párkapcsolatok, "csak" saját magunkat kell megtalálnunk hozzá.
:)
Amikor megismered elvakít a lila köd.
Nem tudom miből kéne tudnom ki az igazi.
A Csernus doki szerint ha az első 2 hétben van bármi aprósága amitől falra mászol már veszett fejsze az egész.
Ha így jól belegondolok, ebben van valami....
Nincs is olyan, hogy passzoltok, tolerancia az egész.. ha alkalmazkodsz, persze ésszerű határokon belül akkor egy normálisabb félével működik nem???
holnapra átgondolom. most azt hiszem megpróbálok aludni. köszönöm, hogy beszélgettek velem.
Akkor tudod mit?
Próbálj rájönni arra, hogy miért fáj neked ennyire ez a szakítás.
Mit is jelent a szakítás?
Ettől kevesebb lettél?
Más lettél? Ha igen, miért?
Szakítás vagy elszakadás?
Válaszolj ezekre a kérdésekre, és oszd meg velünk, mire jutottál!
A sírásról nem tudok mit mondani, nem tudom mennyi az egészséges, próbálom visszaszorítani már. És a legrosszabb, hogy benne semmi rossz nem volt, csak, hogy sokat dolgozott és nem tudott velem lenni annyit amennyit akarok! Különben majdnem tökéletes. Létezik tökéletes is? Csoda, hogy létezett egy majdnem tökéletes! Azt olvastam valahol, hogy az idegesítő tulajdonságaira kell gondolni. Nem arra, hogy mi volt benne a rossz, mert semmi. Viszont pl. rágta a körmét. Majd erre gondolok, hogy az, hogy idegesített. De már erről is kezdett leszokni. :( Köszönöm a bíztatást! De gyűlölöm az időt! Nekem nincs időm erre! És, ha több év se elég? Ez is megeshet... Időőő... időőő! Hülye idő!
Igaza van, nem szabad ennyire elhagynod magad. Illetve sírd ki magad, mert az kell, de ne többet a kelleténél. Add ki magadból a szomorúságod, de nem éri meg, hogy rámenjen az egészséged. Pláne, hogy lesz még jó is az életedben. Most nagyon rossz tudom, de ha megnézel más topicokat mindenki túl jutott a szakításon és a nagy többségnek jött helyette jobb, sokkal jobb! Szóval kitartás és hidd el, eljön még a te időd..:)
Pedig fel kell fognod, ha semmi esélyed arra, hogy visszamegy hozzád, cigizzél, sírj,de ne a végtelenségig!!! Egyél valamit és mozdulj ki, mert ha bent keseregsz a lakásban, biztos nem lesz jobb! Foglald el magad, én is voltam így, mint Te és túléltem. Csak Te tudsz most magadon segíteni, mondhat bárki bármit,Te magad tudod legyőzni a fájdalmadat!Próbáld meg és az idő lesz az egyetlen segítséged, majd meglátod!
Az a baj, hogy én egyáltalán nem vetttem észre, hogy ilyen szörnyű lenne a kapcsolatunk! Én azt terveztem, hogy összeköltözünk és Vele élem le az életem, nem azt, hogy elhagy! Nem most vasárnap, hanem előtte vasárnap szakítottunk, azóta nem tudok enni, csak cigizek, folyamatosan hasmenésem van. Ebbe fizikailag is belebetegszem! Még csak nem is dolgozom azóta! Annyira irigylem azokat akiknek ez megy! De a legnagyobb baj talán az lehet, hogy én nem is akarom! Én nem akarom, hogy vége legyen, így nem tudom elfogadni! Nem akarom és így a legnehezebb, mert mondhat bárki bármit, én ezt egyszerűen nem is akarom! Pedig felfogahtnám, hogy semmi esély, mert 1,5 hét alatt már eléggé próbálta velem megértetni! De nem tudom felfogni! :(
Dehogy halsz bele! Most még így látod, fiatal vagy,lesz kapcsolatod és egy szerető párod! Fel a fejjel és próbálj vidám lenni, tudom nem könnyű, de túl fogsz jutni rajta!
Velem most szakítottot életem szerelme! És azt hiszem belehalok! Egyáltalán nem tudom feldolgozni és mindenféle hülyeséget elkövetek! A legrosszabb, hogy ő még most is tökéletes, csak elege lett a vitáinkból, amik már nem is tudom miről szóltak! Egyszerűen csak ugyanúgy ahogy fel nem foghatom, hogy vége! Kész! Örökre! Soha többé nem érinthetem meg és egyszer lesz egy új barátnője, ugyanúgy azt sem tudom felfogni, hogy mással is megesett már ez! Nem hiszem el, hogy más is tudott így szeretni! 1x volt 1 irtó nagy csalódásom, nem is voltam szerelmes rettenetesen sok évig! Ekkor jött Ő! És megváltozott minden! Az igazi tökéletes ember! Csak rengeteg dolgozott és azt hiszem ezen vitázunk, hogy nincs velem eleget! Hát mostmár bánhatom, mert soha többé nem lesz velem, se sokat, se keveset! És én ebbe belehalok!!!!!!!!
Ja és a velünk szemközti házban lakik! :(
Nagyon ritka, hogy az első az igazi! A csalódások árán, által ismerhetjük meg jobban önmagunkat is, és azt, hogy mire, kire van szükségünk!
Igen.
Esetleg még az is benne van, hogy kellő önismeret hiányában nem a "megfelelő" társat választjuk?
Mindkettő.
Benne aztért csalódunk, mert a szerelem repkedős elején annyira tökéletesnek érzed Őt! Aztán jönnek gondok, akadályok és csalódottan nézed atya ég, hát ilyen???
Magamban azért csalódok, mert el tudott kábítani, pedig azt gondoltam annyira erősen és okosan irányítom az életem és lehettem mégis ilyen butácska.
Életünk minden területén érnek/érhetnek minket csalódások. Ezek közül a szerelmi csalódás az egyik legfájóbb kategória.
De mit is jelent ez?
Csalódunk a szeretett személyben?
Vagy inkább önmagunkban?
Ti hogyan látjátok?
További ajánlott fórumok: