Szerelem 70 év felett... (beszélgetés)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Köszönöm Alessandro. Nem érzem magam íronak, inkább grafomániásnak. Időnként. Az írás női szereplőjét anyósomról mintáztam, aki most 92 éves. A kapcsolat a bácsival fikció. Nem tudjuk volt-e neki titkos kalandja apósom halála után. Mi nem tudtunk róla. De nem bántam volna
kedves ildiko!vegigolvastam a cikket!nagyon szep es meghato tortenet volt!koszonjuk neked!
minden egyes szavaddal egyetertek!
Kedves Szederke!
Gratulálok ehhez a cikkedhez!
Engem bevallom, hogy férfi létemre megkönnyeztetett. Persze biztosan lehet benne apróbb hibákat találni, de
nem érdemes. Egyikünk sem profi író, úgyhogy lehetnek benne apróbb hibák. Itt a történet a lényeg és aki ezt nem érzi,
az nem is fogja. Igen, a szerelem valóban kortalan, hiszen bármikor lángra lobbanhat az ember szíve, amíg él.
Ezt a jelet így nem ismerem.
Ott a pont Pencil, jogos az észrevétel.
Nem akarok kekeckedni, de Szil nem Zalában van, hanem Győr-Moson-Sopronban.
Nagyon szép,megható történet.
Köszönöm szépen Kaktusz. A történet fantázia szüleménye...
El olvastam. Megható szép történet.
És nagyon sok ilyen van.
Szia Szederke!!!
Szívből gratulálok az írásodhoz. Csak később tudtam meg , hogy te voltál az "elkövető", előbb olvastam a cikket és csak utólag, hogy a tiéd.
Ne hallgass másra én "SZAKÉRTŐ" vagyok
Igényesen megírt, szép történet hétköznapi , szerethető szereplőkkel. Szinte majd mindenki rokoni, baráti körében akad egy- egy Anna néni, Béla bácsi. Idősebb korban a magány is nehezebb teher, mikor már a lehetőségek is beszükülnek. Szép tud lenni ilyen egy őszi szerelem, amely már nem lángol, csak parázslik, de melegedni lehet mellette.
A fiatalok szerintem a virtuális világban menekülnek a a magány elől...
Tegnap este olvastam a cikket,és a szivem diszbe öltözött...
Elolvastam az írást és nagyon tetszett. Lejátszódott előttem a történet, mintha egy filmet néztem volna. Sajnálom a bácsit, hogy meghalt, élhetett volna még.
Ha belegondolok, hogy én is jövőre 70 leszek! Igaz van férjem szerencsére. Rossz belegondolni a magányba, hiszen valamennyien társas lények vagyunk.
Hát igen, a fiatalok elött még vannak évtizedek, máshogy viselik a magányt.. A szerelem pedig kortalan, és van, mikor a gyerekek tiltják az idős embert attól, hogy valakivel is kapcsolatba legyen. Pedig de szép is, mikor idős embereknek ragyog a szemük, mikor egymásra néznek.. Én se vagyok mai csirke, mi is betöltöttük már az ötvernet házasságban... egymás mellett, elötte 4,5 évet az ismerkedéssel.. Még megvagyunk egymásnak, és mennél idősebbek leszünk, annál kedvesebbek megértőbbek vagyunk egymással. Persze van mikor felcsatanunk, de aztán már sokkal könnyebb bocsánatot kérni a másiktól.. Bocsika, hogy így "bekotortam" ebbe a szép történetbe.. Úgyse a muskátlik számítottak itt sem... :)
"Az időseknek is vannak érzéseik és sokan szenvednek a magánytól. :("
Egyre több fiatalról is elmondható.
Én azt sajnálom, hogy úgy döntöttek, titokban tartják.. én az apám halála előtt, betegsége idején tudtam meg, hogy jó ideje párja van. Nem tudtuk befogadni a családba, mert apám titkolta, szégyellte, pedig mi örültünk volna neki, így egész más volt. Nem alakult ki egyfajta "kötődés". Ő is rosszul járt, apám már nincs, ő nem tartozik a családunkhoz, és bár néha elhívjuk magunkhoz, nincs igazán közös téma. Mondhatom, hogy egy ideig haragudtam is érte, ma már nem, csak valahol sajnálom a volt párját. Sokkal fiatalabb volt nála, talán apám anyám emlékét nem akarta megsérteni, talán szégyellte, hogy ilyen fiatal nővel van, talán csak kihasználta, ma már nem tudom. A nő apám alkoholizmusa, borzasztó elhanyagolt külseje ellenére rajongott apámért! Segítette, az utolsó időben ha ő nincs, nem tudom, mit csináltunk volna amikor folyamatos felügyeletre volt szüksége. Szóval, azt mondom, vállalja fel mindenki bátran, akármikor köszönt be az életébe a társ, a szerelem, és akármit gondol a családja!!
A lényeg átjött, meg lehetett érteni, nem a helyesírási hibára kellene figyelni. A nagy fehér papírlapon a kis fekete pötty.
Nézd Lorelai, vannak olyan egyének, akik mások leszólásával hizlalják az egójukat. Köszi, hogy védelmemre keltél. Ok, biztos maradt a szövegben helyesírási hiba, de legalább leírhatta volna, hogy mi. Majd átolvasom, de javítani már úgy sem tudom. Ám örülök, hogy megjött egy megmondó ember, aki észre vette. :-) Némi szövegértési gondja is akadt az emberünknek, ugyanis muskátli palántáról szó sem volt. Egyébként nem törekedtem a tökéletességre. Írtam, ahogy jött. Tökéletes írás, alkotás, és ember sincs.
Azért borzasztó, hogy mindenben a hibát kell keresni. :(
Nincs sértődés, leírtam a véleményem én is.
Én sem vagyok irodalomkritikus, kedves Szederke. Engedtessék meg azért a véleményem, akkor is, ha nem a leghízelgőbb.
Ne tessék rögtön ilyen ingerültnek lenni.
Szívesen olvasnám a te írásaidat is...
Köszönöm az észrevételt Norbert. Nem vagyok irodalmár, tehát ahogy sikerült, úgy sikerült ez az írás. Igazad van, Anna napkor nincs eladó muskátli palánta, de én nem is palántáról írtam, hanem eladó sorba lévő muskátlikról. Én már vettem júliusban muskátlit pótlásnak... Te nem? Igen, a rohanó, inger gazdag világban, lassú ez a történet. De nem lehet mindenki zseni, mint ahogy én sem vagyok az. Olvasni, meg nem kötelező.
További ajánlott fórumok: