Szép Magyar versek / folytasd ha tudod ! (fórumjáték)
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Segítség! Kifogtál rajtam:(
Pont nálad:)
Sejtekből épülsz fel,
mint az elefánt....
Mi él, éltet, Neked virít.
Kristályként bezár sorsom magába,
s rózsaként kinyit.
Váci Mihály;Ha rád gondolok- virágzom
Bezárt szárnyaid bennem fájnak,
sírásaid mindenütt elérnek,
fűzfáim alattuk áznak.
Bennem egy hegedű érintetlenül,
- óvja puha bársony.
Csodafád vagyok,
ha rádgondolok – virágzom.
Te vagy az el nem ért vidék,
melyet bejárni vágyom,
a hegyen-túli ég,
hegyekből kibukkanó tenger,
hajózható láthatárom.
Harangszó ver szíven:
mintha bennem zuhogna.
Hol vagy mellőlem? Hiányzol.
Minden téged kérdez;
ha madár szól,
hol hagytalak? – rámszól.
Milyen messze vagy!
Mindennek arca sírásoddal fordul felém,
s bármit mondhatok,
nem hallom, csak a te hangodat.
Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád,
mit ér törékeny szavam az őrült viharban?…
Ne félj, fiam, – az a kín, az a vágy, az az önvád
téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban!
Szabó Lőrinc; Párbeszéd
Félek, Atyám, - megtörtem a harcban, a hitben,
és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!...
Ne félj, fiam, - megtartalak a harcban, a hitben,
s karommal égig emeled azt a kardot.
Félek, Atyám, – úgy zúgnak a harangok!
fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!…
Ne félj, fiam, – téged hívnak a harangok,
te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is.
Óh, jaj, hová fussak az emberek
fürkész szemeitől, s ha megzavar
a mások mosolya s kétségbe ejt
az önmagának elég Föld nyugalma:
hogy irtsam ki vágyamat,-jaj, hová
meneküljek a nők és a tavasz
megfoghatatlan szépsége elől?!
Szabó Lőrinc: A vágy szégyene
Engem gúnyol e szikrázó derű:
talán megtudta, hogy a rámfogott
bűnök szennye már egész belevénült,
belesötétedett lelkembe, hisz
csodálkozva néz és iszonyodik
(vagy úgy tesz!) s eldob, aki csak megismer.
… Úgy fáj most a friss
hajnali szél gondtalansága és
a madarak jókedvü éneke!
Aranybarázdás Ég, s te, a világ
bástyáiról lenéző Helios,
mondjátok meg, kihez forduljak? Óh,
van-e, ki értelmetlen bánatom
elcsöndesíti?…
Engem is elvittél? – oly léttelen vártam,
mig meg nem érkezett az estharangszó!… Majd
az éj hullatni kezdte harmatát; súlyos
csillagok ültek pillámra. A hajlongó
fák közt éjfélig megmaradt a csönd, és sírt.
Szabó Lőrinc; Elmentél, s megnémult a táj
A délután biztató zöldje elsápadt,
a friss vadrózsa összecsukta bimbóit,
az ibolyák szemében árva könny égett:
kedvem veled szállt, s tehetetlen, új bánat
húzza elgyengült szivem. A kilátó vén
kövein álltam, a korlát előtt, honnan
falunk fölött legtovább lehetett látni
már messze ringó kis hajód vitorláit.
Elmentél, s megnémult a táj. Halott erdők
mélyébe tűnt az eddig oly vidám visszhang
s ott hangtalan zokogva nem figyelt többé
hívó szavamra, nem akarta napfényes
örömmel visszamondani neved, melyre
tegnap még együtt s boldogan tanítgattuk
s annak fényébe szőve éjszakám
istent szivembe lopja a magány.
Szabó Lőrinc; Magány
s minden virág, fű, óra, cserje, kő
egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő
Az utak, melyek innen szertefolynak,
erdőmön túl az égre fölhajolnak
Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol,
barátaim a fák s a farkasok.
"Sok kétely és bűn a halálba láncol,
de soktól néha már szabadulok."
Buda Béla:Ne rejtőzz el....
...ha mozdulok,ők ölelik egymást...
További ajánlott fórumok:
- Lánynevek, az utolsó betűvel folytasd
- "meg" folytasd a szót abc sorrendben
- Vers: folytasd!
- Írd le egy népdal első sorát, majd folytasd egy sorral. /Ha vége, kezdj egy új népdalt/
- Én kezdem, te folytasd az utolsó betűvel
- Te tudod, hogy milyen veszélyes üzemek, tározók vannak Magyarországon, vagy a saját környéketeken?