Szép halál

Régi-régi lánykori barátnőm két évvel ezelőtt hagyott itt minket, de a hír, amit kaptam, csak ennyi volt.

Tegnap találkoztam egy közös ismerőssel. Mint kiderült egy házban laktak, szomszédok voltak, szinte naponta átnéztek egymáshoz.

Mindkettejük családja, gyerekek, unokák másik városban éltek, vagyis itthon mindketten egyedül maradtak. Ezért megadták a család telefonszámát egymásnak, ha bármi történik velük, legyen valaki, aki értesíteni tudja őket.

Egy reggel átcsöngetett, meg akarta hívni egy kávéra, de a csöngetésre nem nyitott ajtót. Kiabált, szólongatta, de semmi mozgás, semmi hang odabentről. Szólt a többi szomszédnak, dörömböltek, hiába. Ő felhívta barátnőm lányát, aki tudta, ez nem jellemző az anyjára, kérte, hívják ki a rendőrséget, hatóságilag nyissák fel a lakást. Ő pedig kocsiba ült, és irány haza!

Több emelet magasságban a tűzoltók törték be az erkély ajtót, és nyitották ki a lakás ajtaját... rendőrség, hatósági tanúk... ott ült a fotelban, mintha csak aludna... egy félmosoly a szája szegletében, mint aki szépet álmodik.

Elment. Olyan csendben, mint amilyen ő maga volt, egész életében. Soha egy hangos szó, nem kiabált, nem cirkuszolt, nem csinált soha semmi jelenetet. Nem volt megalkuvó, mert ha valami nem tetszett neki, azt keményen megmondta bárkinek, de mindig megőrizte a hidegvérét. Legalább is nagyon ritkán mutatta ki, hogy belülről mit is érez.

Szép halála volt. Nyugodjon békében.

Persze ilyen esetről, hogy valaki csendben, békességben megy el, többször is hallani.

Annyiszor elgondolkodtam már, hogy vajon mitől függ, hogy valakinek megadatik a "szép halál", míg mások hosszú szenvedések után mennek el? Nem hiszem, hogy kizárólag csak a betegségeken múlik, hiszen hallottam olyan esetről is, hogy a kórházban volt az illető, és egy reggel nem ébredt fel, és hasonlók. Jó lenne tudni, van-e valami titka ennek, vagy véletlenül történik így vagy úgy?