Susan Forward: Mérgező szülők című könyve (beszélgetés)

Sziasztok!

Segitett valakinek a konyv valamiben?

Meg nem jutottam el a masodik fejezetig, kivancsian varom :)

Egy gyermek még nem ismeri fel, hogy az ő szülője mérgező-e vagy sem. Felnőttként is benne van a bűntudat, meg az elítélés, hogy jaj, hogy gondolhatok ilyet a szüleimről??

Én felváltva szeretem és undorodok az anyámtól. Borzasztó még leírni is, de hosszú út vezetett idáig. Míg most már le merem írni, s egyáltalán, ellent merek mondani neki - bár igaz, leperegnek róla, csak mondja és mondja a magáét, amivel ő "csak jót akar", miközben minden szavával még mélyebbre ássa az önbizalmam és mérgez...

Nem vagyok elégedetlen, vagy elvakult, de úgy szeretnék egy olyan anyát, aki legalább egy kicsit is örül a sikereimnek, vagy a hobbimnak, amit szeretek csinálni, vagy észreveszi a jó, pozitiv tulajdonságaimat is, nem pedig csak azt lesi, hogy hol és miként köthet belém, hol kritizálhat meg...

...ilyenkor alig várom, hogy elmenjen, kerülöm, a saját házamban és az evésbe menekülök előle, amivel én is mérgezni kezdem saját magamat.

33 éves vagyok, de még mindig mást sem hallok tőle, minthogy:

"Úgy jársz, mint egy nyomorék" (leszögezem, nem vagyok az, de miért kell ilyesmit mondani rám?)

"Semmit nem fogytál!" (tény, hogy súlyproblémáim vannak, de nem tudna egy kicsikét biztatni?)

"Annak, amit eszel, a fele is elég lenne" (folytatja az én asztalomnál)

"Én csak azt akarom, hogy kisebb legyen a hasad" (33 vagyok, én is tudom, hogy fogynom kell, de nem megy egyik napról a másikra, főleg, ha állandóan nyaggat vele)

"Csak lemostam a kagylót, a szekrényt, a..." (nem állja meg, hogy ne kezdjen el takarítani nálunk, s természetesen közben úgy méricskél, mintha szemétdombon laknánk)

"Nem foglalkozol eleget a lányoddal. A nap 24 órájában vele kéne legyél" (nem érti meg, hogy bár a gyermekem a legfontosabb, de azért még lehetnek más elfoglaltságaim is, s nem dől össze a világ, ha ezekkel is foglalkozom; mellesleg az 5 éves lányom nagyon okos, ügyes...)

"Úrinő vagy, hogy a férjed ebédet küld haza vasárnap az étteremből" (a férjem étteremvezető, néhanapján engedjem már meg magamnak ezt a luxust, hogy onnan ebédeljünk!)

"Miért nem ragyog a ház? Még hogy a mosogatás munka lenne?" (igaz, hogy minden iváskor, mikor nálunk van különböző poharakból, tányérokból eszik... amikor nem állja meg, hogy takarítson nálam, akkor minden eszközt otthagy, így pakolhatok el utána... és így tovább)

"Hagyd már abba azt a haszontalanságot!" - mondja a fényképezésre, amit én nagyon szeretek... még egyszer nem dícsért meg azokért a képeimért, amikért pályázatokon könyveket nyertem, soha nincs egy jó szava felém!

Miért van ez így???

Belefáradtam a mentegetőzésbe, most már vissza"pofázom", hogy mi köze hozzá, hogy hagyjon már békén! Megkeseríti az életem, utálom, amikor ilyen! Miért nem tud egy kicsit is örülni nekem? Már azt is mondtam neki, hogy menjen, keressen magának olyan lányt, akivel teljes mértékben elégedett, én már nem akarok neki megfelelni!

Kedves Chen,

Megvan még a könyved (Susan Forward-Mérgező szülők)? Megvenném.

Köszönöm,Cseri

Kedves gyöngyszemü,

Nem éppen mostani a bejegyzésed, de azért megkérdezem, van-e még nálad Susan Forward - Mérgező szülők című könyvből eladó? Több példány is érdekelne.

Köszönettel,Cseri

helló, én is szeretnék egy ilyen könyvet

van eladó valakinek?

engem érdekelne a könyv.

Ha valaki tud segíteni, írjatok:)

Köszi előre is

Reggi, milyen a könyv, mi a véleményed?

Énis szeretném elolvasni, de én nehezen jutok hozzá, mert külföldön élek. Gondoltam, hogy megrendelem, de attól tartok, hogy a szüleim félreértenék a könyvet, nem velük van a bajom, hanem attól tartok én nevelem félre a gyerekem.

E-könyvbe nincs meg valakinek véletlenül?

Gyöngyszemű!

Én is igényt tartanék egy darabra! Nagy szükségem van sajnos rá. Remélem, tényleg javít valamit a dolgokon. :(

A mérgező szülő nem akar az lenni, sokszor érzi úgy a gyerek, hogy szeretetben nő fel. Olvasd el a könyvet, mert nem tanácsokat ad, hanem egy szemlélet kialakítását segíti. (nehéz olvasni, nekem gombóc van a torkomban, ha olvasom)

Nálad egy kicsit azt látom, hogy nagyon „akarod” a nevelést. A gyereket nem NEVELNI kell, hanem szeretni, példát mutatni, irányítgatni. DE nem lehet „akciókban”, csak úgy, ha a te szemléleted olyan, ami segíti őt.

Én nagyon nagy szeretetben nőttem fel, mégis gátlásos vagyok, kevés önbizalommal.

Az én problémám nem a szüleimmel van, hanem magammal. Nem tudom hogyan neveljem 6 éves "nagy"fiam. Nem szeretnék mérgező szülő lenni. Nagyon szeretem még sem találjuk a hangot, szeretnék jó anya lenni, de nem úgy sikerül. Haragszik rám, ha nevelni akarom, szeretném ha boldog ember lenne. Segítsetek.