Sugárkezelés kalandokkal (beszélgetés)
szia ! nem is tudom mit mondjak, nem tudok semmit, csak sírok. mi szoktunk beszélni, de nem tudtam, hogy ilyen sok szenvedésen kell keresztül menned.azóta hogy vagy? látom, ennek már egy éve, hogy írtad ezt a cikket.hogy vagy most? mi van veled? és én mindig csak magamat sajnálom. egy kicsit most szégyenlem magam.
Nekem édesapám, most jár kezelésre a nyakával és a könyökével. Egyik nap elfelejtették időben levenni a gépről és megégett a könyöke. Hát nem kellemes érzés neki és a jele sem semmi. Most a kezelés is nagyon fáj neki, de nem engedik, hogy szüneteltessék, legalább adig míg meggyógyul egy kicsit
Fúúú...hát nem semmi amiket itt olvastam...!:S
Teljes szívemből kívánok neked mielőbbi gyógyulást és szép boldog életet!!!!!!!
Egyébként nagyon jó, hogy ilyen pozitívan állsz hozzá a dolgokhoz!!És valamilyen szinten át tudom érzeni amit átélsz, de persze nem teljesen, mert nekem azért más bajom van. Elsején töltöttem a 17-et és nyirokcsomórákom van!! Azaz a pet-ct eredménye szerint már a negyedik kemo után negatív voltam, de még kemora járok!! A sugarat nem mertem bevállalni!!
Nem tudok mit írni...elképesztő amiket írtál!!
Miken mentél keresztül! De igazad van, humorral lehet csak túlélni az ilyesmit.
Amikor leálltak a veséim akkor vittek mentőautóval! Az a kevés, amit mondani tudtam, csak annyi volt, hogy aki túléli a szállítást, az már biztos, hogy életben marad! Minden buckánál elájultam! Jó volt!!!! :) :) :)
Nem, én sem vagyok kiegyensúlyozott... mióta gyerekeim vannak, jobban félek dolgoktól, pl. azóta félek a sötétben, vagy a betegségektől, ami őket érintheti: pl. minden rendben volt a terhességem alatt, de rá sem mertem gondolni, mi van ha betegen születik meg a baba...és miután egészséges, a bármikor kialakuló betegségektől tartok....ez talán a média hibája..bár lehet, hogy jó hallani ezekről a dolgokról. Nem tudom.
Rémálmaim azonban nincsenek. A legrosszabb talán az az álamim közül, ha megyek valahová, és nem tudok úgy elkészülni, ahogy kellene. pl. pizsiben vagyok, fodrászhoz elfelejtettem elmenni, és úgy megyek az alkalomra, ahogy vagyok.. :( Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem vagyok elégedett a külsőmmel, gátlásaim vannak...pedig talán rosszabb is lehetne...
de nagy szerencsém, hogy a párom feltétel nélkül is szeret, talán jobban is a kelleténél.
Már nem szerencsére, mert végre van egy tartós kapcsolata, egy baba is becsúszott, ezért lett tartós hála az égnek! Ettől függetleneül ma éjszaka is vele álmodtam, engem akart agyonverni, mert a csaj elhagyta a gyerekkeével együtt...
Gőzöm nincs, mért van ez még mindíg, de sajnos ez van. Állandó félelmeim mindíg vannak, de szerintem az mindenkinek. betegségtől, a szeretteimről, nehogy történjen velük valami, anyagi félelmek, tehát mindíg van valami, de ez a világ már csak ilyen! Nem?
Vagy Te kiegyensúlyozott vagy?
Tényleg kellene az a delete gomb, de sajnos nem olyan egyszerű az életben. Ha jól látom, állandó félelmeid vannak...veszélyt jelent neked az ex-ed?
Hát ez is igaz! Van, hogy egész éjjel melózok álmomba, és tizta hullánm ébredek. Meg a rémálmaim..régen, gyerekkoroktól mindíg azt álmodtam háború van, és a pincébe bújkálunk, mert bombáznak. Amióta elválltam, ez megszünt, de jött helyette az, hogy a volt férjem üldöz álmomba, elöle menekülök. Volt olyan, hogy a kislányom lógótt egy zsákba, már nem élt, na ez volt a legszörnyűbb. Akkor bőgve ébredtem. És ugye nem is kell mondani az embernek utánna milyen lesz a napja. Valaki irta, de tetszett, kéne a fejemre egy delete gomb:-))
Én úgy tudom, hogy mindenki álmodik, csak reggelre elfelejtik az álmot. Szerintem az nagyon jó, ha emlékszel rá, mert ugye van jelentése az álomnak. Talán az a hátránya, hogy aki nem emlékszik rá, az mélyebben, pihentetőbben tud aludni...de hár valamit valamiért... :)
Sziasztok!
Most tudatosult bennem, amiket leirtál Alie az álmaidról! Sokat gondolkozom ezen mostanába. Van olyan, hogy tudom hogy álmodom, és bármit megtehetek. Repülök, meg ilyen agyamnet dolgok. És szinte minden este álmodok valamit, hosszú összetett álmokat. De én ugy gondoltam, ez mindenkinél igy van. Igaz kicsit furcsálottam, hogy a párom aztmondja sose álmodik, vagy nem emlékszik rá, azthittem az a nem normális.
Akkor most mi az?
Ezek nagyon érdekes dolgok... kíváncsiságból voltál ilyen vizsgálatokon, vagy kellett is valamihez?
Szerintem nem kell "tudatosítani" az alfát. Nem fogok tudni segíteni neked, mert annak idején vagy 6-szor elolvastam a könyvet, és még mindig bizonytalan voltam benne, hogy alfa vagy béta vagy théta...vagy hol vagyok, aztán elmentem egy tanfolyamra, és az valami fantasztikus volt, már első alkalommal tudtam, rájöttem, hogy "na ez az az alfa", és onnantól fogva természetes volt. Alfával ébredek, tanulok, gondolkozom, vizsgálom magam, döntök...stb. Egyedül a gyógyítgatást nem csinálom, pedig rámférne, + tudnék másokon is segíteni....
Kedves Zsanett! Hát persze, hogy szurkolunk neked! :-))
Sajnos nem alfa:-)) Pontosan amiatt, amit Zsanett írt, tudom, hogy nem az... Ugyanis én vagy alszom, vagy ébren vagyok... Az alvásom elég érdekes, rengeteg REM fázis van benne, sokkal több és hosszabbak, mint az átlag embereknél, ezt alvásvizsgálaton derítették ki. Ezzel magyarázták a hosszú, tiszta, világos álmokat, bár azt, hogy miért és hogyan tudom irányítani őket és honnan tudom álmomban, hogy álmodom, eddig senki nem tudta megmondani. Viszont normál alváshoz nekem egy normál ember engedélyezett altató adagjának háromszoros dózisát kell bevennem, és úgy is felébredek szinte két óránként. Mellesleg teljesen tiszta fejjel... Én magam vagyok a nagybetűs rejtély :-))
Sziasztok!
Köszi a szurkolást a nődoki miatt, végül is a vizsgálat után nem keserített el, de az eredményre kell még várrni 3 hetet, akkor lesz biztos!
Az alfáról annyit, hogy én is sokszor tudom, hogy alfában vagyok, vagyis inkább voltam, mert akkor valahogy nemtudom azt az állapotot tudatosítani. Nem tudok arra koncentrálni, amire kéne, mert akkor kitisztul a fejem, és felébredek. Hogyan lehetne ezt az állapotot tudatositani? Bernuska tudsz ebben segíteni?
Az alfa állapot az ébrenlét és az alvás közti állapot. Írtad korábban, hogy sok mindent megálmodsz (úgy emlékszem te írtad, bár most nem kerestem vissza), ez is nagyon jó dolog...lehet, hogy neked mélyebb- akár az alvás szintjén kell lenned a koncentrációhoz, gyógyítgatáshoz. Honnan tudod, hogy nem alfában voltál... sztem ez is mindenkinél más, nekem pl. csak annyi, hogy leülök, és ellazulok egy mély lélegzettel, mintha csak pihennék.
Kedves Bernuska! Az ügynökösködéssel nekem sem az a bajom, hogy a termékkel gond lenne - reklámhelyet árulok egy nagyon szuper magazinműsorba -, hanem az, hogy alapjában véve emberkerülő vagyok. Inkább magamba vonulok, alkotok, bármit, vagy csak gondolkodom, szeretek teremteni a gondolataimmal - és a mostani munka elég messze áll ettől. Eleve nehezen fogadom el ezt az elüzletiesedett, minden a pénz körül forog beállítottságú világot, és az ügynöki munka számomra gyakorlatilag ennek a szemléletmódnak a jelképe...
Alfába sehogy sem tudtam lemenni, zenével sem, reiki tanfolyamon sem, sőt, szakember szerint egyszerűen nem vagyok hipnábilis (ezt is többször próbáltuk), de nem baj, megvan a magyarázat, azóta elfogadom, hogy nem megy és kész. Nem nagyon vesztek semmit, mert spontán regresszióim vannak, tehát megtudok mindent időben, amire kíváncsi vagyok, csak nem mindig akkor, mikor én akarom. :-) Az öngyógyításban csak bizonyos fokig hiszek, de abban biztos vagyok, hogy az embernek nagyon kell tudnia magára koncentrálnia, na ez nekem soha nem ment, én mindig másra koncentrálok:-))
Én is ügynökösködöm, viszont én nagyon szeretek az emberek között lenni, tudom, hogy olyat adok el nekik, ami személyreszabott, senkit nem verek át..és nem azért, mert ezt mondja a cég, hanem azért, mert megtapasztalhattam....
Írtad, hogy nem tudsz lenni alfába...könyv segítségével nagyon húzós is...bár nekem úgy is sikerült, a tanfolyam viszont nagyon hasznos. Van olyan ismerősöm, akit a műtéttől mentett meg az agy öngyógyító képességével....
Zsanett, szerintem te szereted a családodat... Dehogy marcangolnád szét őket. Tudod, anno 15 évesen bekerültem a szemészetre kezelésre, otthonról hetven kilométerre. Kiderült, hogy műteni kell. Megtiltottam, hogy a szüleimnek elmondják, csak utólag akartam, mert tudtam, hogy kikészülnek... Ha komolyra fordul a helyzet, hidd el, te is helyesen döntesz majd, ez benne van mindenkiben, és az is, hogy ne magát védja, hanem a szeretteit. A nőgyógyászati vizsgálat miatt ne aggódj, nem lesz semmi baj. Legalábbis én most úgy érzem, de mindenképp nagyon szorítok neked!
Viszont ha még egyszer Annamarinak szólít valaki, azzal nem állok szóba többé:-)) Alie, ha lehet... :-)) Amolyan szerencsehozó név...
Kedves Pitykéné! Valóban a tehetetlenség a legrosszabb. De egy betegség ellen lehet küzdeni, míg a társadalmi visszásságok ellen (munkanélküliség, előítéletek, romló anyagi körülmények) sajnos nem. Azt ne hidd, hogy én nem szoktam depressziós lenni. De soha nem jutna eszembe olyasmi miatt, ami ellen lehet és érdemes küzdeni. A legnagyobb csapás azt hiszem, az, amit írsz, hogy ki vagy szolgáltatva. Ha ezzel meg tudsz küzdeni, akkor mindennel meg tudsz, hidd el...
Sziasztok!
Pitykéné egyetértek Veled mind az érzésekről, mind a tehetetlenségről. Én is ugyérzem, nemtudnák küzdeni, szétmarcangolnám magam, és a családom egy hasonló helyzetben.
Feltudok nézni maximálisan az ilyen emberekre, mint Annamari. Ennyi mindenen átmenni, ekkora erővel!! Ez csodálatra méltó!
Nagyon nagy szerencse kell az élettől, hogy ezen valamennyien ne menjünk át, magunk által, vagy valamelyik csakládtagunk által sajnos. De ha ugy történne, ezektől az emberektől kell erőt merítenünk, mert nagyon jó, hogy van ilyen hozzáálás is!
Ma lesz nőgyógyászati vizsgálatom, én már ettől nemtudok 2 hete aludni, mi lesz, ha még mond valami olyat is...
Nagyon egy érzésről beszélünk. Nekem is a tehetetlenség érzése a leginkább riasztó. Az hogy fiatalon két gyerekkel a külvilágra vagyok szorulv és nem tehetem le a társadalom asztalára azt, amit szeretnék. Csak veled szemben én nem tudok küzdeni, tehetetlennek érzem magam és nem látom a végét. Remélem neked sikerül megnyerned a küzdelmet!
Igen, ez valóban így van. Az én tumorom menekülés volt egy helyzetből, amit nem volt bátorságom borítani... Viszont sajnos vannak maradandó "gyártmányok", amiket ha bevállaltunk, akkor együtt kell élni velük. Nemrég pl. előjött, hogy állandóan rekedt voltam, elment a hangom. Bepánikoltam, mert ez az egyik kereseti forrásom, mondom, mi van, ha újabb tumor és elvesztem a hangomat?? Aztán jött a nagy felismerés, hogy én barom, magamnak csináltam. Gyűlölök ügynökösködni, lelki toprongy vagyok tőle, így hát elkezdtem magam tudat alatt megbetegíteni, hogy ne kelljen csinálni... Mint a kínai közmondásban: jól gondolod meg mit kívánsz, mert lehet, hogy teljesül... Csak nem úgy, hogy nyerek a lottón és többet nem kell telefonoznom, hanem úgy, hogy azért nem kell, mert elvesztem a hangom. Mióta erre rájöttem, boldog vagyok, hogy beszélhetek, a másfél hónapja romló hangom meg megint normális...
A betegségeit az ember saját magának választja. Elvégre mi magunk fejlesztjük ki őket (jól mondod, hogy nem a sorsot, vagy az orvosokat kell hibáztatni érte). Mindegyiknek oka van, azon kell elgondolkodni, hogy miért kínzod magad mindezzel, s ha megtalálod az okát, akkor jobbra fordul minden!
Egyáltalán nem:-))) Gyakorlatilag erről szól az élet.
Köszönöm, Hajni! Szívesen írok, ez valószínűleg valami "csereadomány" azért, hogy pl. hosszútávfutónak teljesen reménytelen vagyok:-)) Mert abban biztos vagyok, hogy ha az embertől az élet elvesz valamit, biztosan kap helyette mást... Aztán néha azt is elveszti és megint mást kap, valahogy úgy, mint mikor veszel egy hajsütőt, elromlik, ugyanolyan már nincs, viszel kenyérpirítót helyette, az is elromlik... és így tovább. Az ötödik csere után lehet, hogy ott állsz egy wokkal, és a lehetőséggel, hogy a hajad sima maradt ugyan, de megtanulhatsz főzni... :-)) Nagyon lükén vezettem le???
Abban egyetértek veled, hogy mindenkinek az fáj, ami van. De az ember milyen apróságokon tud sokszor napokig, hetekig sopánkodni, esetleg depresszióba süllyedni... És tessék. Hol vagyunk mi ehhez képest.....
Az írásaidhoz pedig szeretnék gratulálni. Úgy gondololom egy értékes résztvevője vagy eme portálnak:-)
Hajni, ne szégyelld magad:-)) Az egészségesek világa teljesen más, irreális kívánság elvárni, hogy megértsék azokat, akik nem azok. És hidd el, kis probléma nincs, mindenkinek az fáj, ami van. Egy párkapcsolati konfliktus éppúgy fájhat, mint egy vakbélműtét helye:-))
Kedves Anbene, a meditáció nekem sem megy:-)) Az alfán bukom el én is, viszont van még egy hatalmas ajándékom: fantasztikus álmaim vannak, és szinte nincs probléma, amit meg ne tudnék oldani így. Vagyis nem én, az agyam:-)) Iszonyúan fáj a csípőm és megijeszt? Álmomban elektromos kerekes székben ülök és akadályversenyt nyerek:-)) Meg effélék... Szerintem a tudatalatti egy idő után "rááll", hogy oldja a lelki konfliktusokat... Mint amikor valaki elkezd magától, ébresztőóra nélkül felébredni a neki szükséges időpontban. Az agy csodás szerkezet, csak nem tudjuk használni, sajnos...
Az önsajnálat azért megvan, bár én néha a világ ellen érzett tehetetlen dühömet generálom át... Mert én nem érzem magamat betegnek, szeretnék dolgozni, szeretnék munkahelyi problémákat, de ez az, ami frusztráló, nem a betegség. Az érzés, hogy bár úgy érzed, megrendetnéd a világot, ha hagynák, mégis felesleges vagy... Na ez ki tud ütni néha napokra. Szeretem a szemtől-szemben ellenséget és a betegség ilyen: nem vagy tehetetlen, küzdhetsz... A jó kívánságokat köszönöm, ugyanezt kívánom én is neked, plusz szeretetet a családban, mert az csodákra képes! :-))
További ajánlott fórumok: