Sokszor szánom azt, aki elvette más életét. Legutóbb még... (beszélgetés)

Terelés..........................

Hagyjuk!

Te vagy tévedésben, a véletlen baleset roppant ritka. Általában van felelőse a baleseteknek, a kerítésesnek is van. Nem szándékosn tette, de vétkes benne valaki.

Ha már ilyen bölcs vagy, az szerinted mi, amikor pl. kézenfogva leugranak a hídról? Vagy megbeszélik, hogy az egyik hoz mérget/fegyvert és használják, vagy ha úgy döntenek, hogy motorral/autóval szakadékba/folyóba hajtanak, de a sofőr akaratán kívül életben marad?

Nem, nem ment át.

"Legutóbb még úgy is szántam, hogy szándékosan tette"

Tehát legutóbb volt egy eset, amikor szántam a szándekos elkövetőt.

A szándekos elkövetőkben általában nem találok olyant, ami miatt megsajnáljam.

Bármilyen furcsa, a mozdonyvezetőket sajnálom, ha eléjük ugrik valaki.

De a mozdonyvezetők még csak nem is bűnösök.

Amúgy miről akarnálak meggyőzni?

És ebben az esetben kit szánsz? A Nagypapám is mozdonyvezető volt,lelki roncs lett az első gázolás után!

Nekem átjött amit írtál,de azért egy Anyát aki wc-be szüli meg a gyermekét soha nem tudnék szánni,pedig ilyen is van!

Nem mindegy mit nevezünk "elvette más életét" jelzővel már bocsánat,de engem nem győztél meg!

A vonatot nem könnyű megállítani. Ki is használják, de utána hatalmas trauma a gázolónak.

Pedig ő aztán tényleg semmiről nem tehet.

Hiába tudja, hogy nem vétkes, akkor is nyomja a lelkét.

Lehet, hogy közelebb voltam ahhoz a hídhoz, mint gondolnád.

Az is biztos, hogy jól megnéztem már magamnak, nem elvetve annak a lehetőségét, hogy vihet arra az utam.

Nem sokan vagytok, akiknek átment a dolog, te és Libikóka.

Azért örülök, hogy legalább ennyi.

Minden esetet végig lapozunk a tények oldaláról?

Szerintem a mozdonyvezetőnek sem szánalomra, sajnálatra van ebben az esetben szüksége, hanem empátiára, megértésre, érzelmi támogatásra.

Odamennél egy ilyen trómán átment mozdonyvezetőhöz azzal, hogy "Jajj, Béla! Annyira sajnállak/szánlak!"

Embere válogatja. Én voltam már úgy hogy kívántam a halált, a gyerekem miatt nem tettem meg, mert vele nem tehetem meg.

A férjem is abszolút segített volna, de őt meg nyilván nem kergetném bele abba, hogy ezért felelősségre vonják.

Van a könyörület is.

Régen volt egy anyuka, aki már nem bírta nézni a lánya szenvedését és teljesítette a lány kívánságát, halálba segítette. Ha objektíven nézzük előre kitervelten, különös kegyetlenséggel megölte. Később elnöki kegyelmet kapott.

FI nem azt írta, hogy szán minden hidegvérű gyilkost.

"Sokszor szánom azt, aki elvette más életét. Legutóbb még úgy is szántam, hogy szándékosan tette"

Más életét kioltani mindig bűn - szerintem.

Amiről most írsz, az véletlen baleset. Kevered erősen a fogalmakat. Akik együtt vették be a gyógyszert, az meg öngyilkosság közösen elkövetve. Az pech, ha az egyik életben marad.

Ha szándékosan veszi el az életet, az meg gyilkosság, nagyon nem keverendőek össze ezek a fogalmak.

"Sokszor szánom azt, aki elvette más életét. Legutóbb még úgy is szántam, hogy szándékosan tette"

Egyrészt "sokszor szánom azt, aki elvette más életét."

Ott van például a teherautó, aki rádöntotte a kisfiúta a kerítésoszlopot. Sosem tudja feldolgozni.

A kisfiú szüleit négy jobban sajnálom, de a sofőrnek ezzel kell leélnie az életét. Rettenetes teher lesz neki.

Másrészt "Legutóbb még úgy is szántam, hogy szándékosan tette"

Ez egy másik történet, de itt is szánom azt, aki életben maradt.

Na akkor mégegyszer,,,,mi is a vallomás?

Hol jön ez ezekhez?

Ez valóban másik történet.

Mérhetetlen elkeseredés és beszűkült elmeállapot vezet szerintem mindegyikhez.