Sétálunk, sétálunk (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Sétálunk, sétálunk
Én kicsi fiam 15 hónapos lesz és még nem indultunk el. A védőnönk szerint két hónappal.le vagyunl maradva a többi gyerekhez kêpest. Jelenleg gyógytornâra járunk. Itthon mindent olyan szépen megcsinál. Mászik négykêzláb van. Amint gyógytornán vagyunk semmit nem akar csinálni. két kérdésem.lenne: 1 miért baj ha nem négykézláb màszik a gyerek. 2. Mikor kell.egy gyereknek elindulnia
Gpndolom most már nagyok vagytok! Nálunk most van ez a sétálós idő, és öröm olvasni amiket írtok :)
Sziasztok! Az én kisfiam 16 hónapos, örökmozgó, már 11 hónaposan elindult. Hosszú távú sétára csak akkor indulok vele, ha jön a férjem is. Nem tudom miért van az, hogy a gyerekek mindig az ellenkező irányba akarnak menni? Na meg Domi mindig szalad, ő nem tud sétálni, persze ebből sokszor van esés, na meg persze most már sok prezúr, mivel nem véd már a hosszú nadrág. :-)
Az én kisfiam 23 hónapos, és a 5 háznyira lévő boltot 40 perc alatt tesszük meg oda vissza. Nálunk a sláger most az árok. Miért van benne víz? Mindenütt a dudákat meg kell nézni, ha nincs duda, akkor az én kisfiam rakni akar dudát. Ha szemetet találunk az utcán, akkor azt mondja, hogy csúnya bácsi, és néni eldobta a szemetet, és ő felszedné, és vinné a kukába.A szüleim tőlünk kb: 1,5 km-re laknak. Ezt a távot 2 óra hossza alatt tesszük meg. Van mikor ez az idő kitolódik, mert vagy munkagép, vagy kukáskocsi jön, és mindent el kell neki magyarázni. Van testvérfellépőnk a babakocsira, mert vagy egy tesója is, de csak addig lett használva, míg apa felszerelte a babakocsira. Szeret sétálni.
Itt szeretném megkérdezni lenne szüksége esetleg valakinek egy testvérfellépőre? Ha valakit érdekel akkor privát üziben írok.
Olyan jó olvasni a kis sétáitokat.Nekem van egy nem 100-as szomszédasszonyom 4 gyerekkel a kicsi2,5 éves, de az még mindig babakocsiba tolja, nincs baja a gyereknek testileg,csak szerintem agyilag. Nem is beszél még,de az ilyenekből marad ki a gyerek. Teljesen beszükül. Soha nem sétál vele, cipeli a 4. em.-re is.Bezzeg felettünk tud rohangálni.Az ilyenek előtt soha nem fog kinyílni a világ,és visszamaradott lesz, sajnos.
Én csak abba gondolok bele,hogy ki az a felnőtt aki ha nem lenne a gyerkőc akkor fogná magát és csak úgy elmenne bogarat,leveleket vagy egyéb kis bogyókákat nézegetni...na meg hát a gesztenye szedés ami ha kell hanem egy nagy táskával muszáj szedni,...egyszóval senki.. xD Na Én is a kisfiammal aki már 4 éves lesz de tényleg egyre jobban élvezzük KIcsim Apa Anya ,hogy kint tudunk lenni.Ha fiunk nem lenne akkor fele ennyit sem mennénk mint most így..Minden nap ha jó az idő persze akkor,kimegyünk a tóhoz ,sétálunk a központban ,elmegyünk a hadtörténeti múzeum elé harckocsikat meg egyebeket nézni.Ésss ez minden nap nekünk is egy új élmény éss naggyon jó...Meghát azok a kérdések xD ANNYA EZ MI ? ...AZ MI?...EZ..AZZ..EZ MIIIIÍÍÍ??? xD percenként ..néha falramászós de háát így tanulnak .. xD Szóval Anyukák így nagyon jól van ez...Mi is kicsit gyerekek lehetünk...persze csak felelőssséggel... :)
Érdekes dolog ez a séta. És még érdekesebb,hogy nekem már nagyok a gyerekeim,Lányom első osztályos,fiam kis csoportos ovis,mégis szinte így zajlik le,ha nem bringával,hanem anya nagy ötlete révén,gyalog indulunk el vasárnap délután a Mamiékhoz. Higgyétek el,még Ők is bogarásznak...Lányom folyton virágokat szed...és nagyon érdekli Őket a természet,madarak,van,hogy visszük magunkkal a madárhatározónkat,és a növényhatározónkat,na meg egy tollat,és papírt! :) Jegyzetelünk,termést és levelet gyűjtögetünk,és nagy szám a madár toll. Ha Gólya tollat lelünk...vitrinbe kell tenni! :D Szóval kedves kezdő Anyucik! Még most jön csak a java! :) Élvezzétek ki minden percét ezeknek a sétáknak,és minden évben egyre érdekesebbek lesznek!! :)
Én ragaszkodom ahhoz, hogy fogom a kezét. Eleinte tiltakozott, "hisztizett", ki akarta rángatni, de egy pár kudarcba fulladt kísérlet után abbahagyta. TE vagy az Anyja és TE irányítod. Majd három évesen akarod megtanítani neki?? Mikor beindul az igazi dac? A majd három éves, örökmozgó, amúgy állandóan rohangáló fiam tudja, hogy az utcán csakis kézenfogva megyünk (nem ő fogja a kezemet, hanem én az övét). Naponta cirka 2 km-t megyünk (reggel: otthon-busz-böli, délután: böli-busz-otthon) együtt, és már nem cirkuszol. Egy éves korától fogva ez a rend, ebből nem engedtem, mivel végig főútvonal mellett közleked(t)ünk általában, az autóktól egy-másfél méterre.
Arra is rájöttem, hogy mennyi minden mellett elmegyünk, mi felnőttek rohanva, ami egy kisgyereknek irtó izgi. A kavics, a csiga (idén rengeteg volt), a galambok, a verebek, - az utóbbi kettő a bölcsi felé vezető úton van, mindig keressük őket, és megpróbáljuk kitalálni, hogy miért nincsenek :-)) - a fiam szerint reggel 3/47-kor a galambok fürdenek, azért nincsenek a lámpaoszlopon :-)).
Sziasztok! Tudom hogy nem pont ide illik a téma de lenne egy kérdésem..Tehát: barátnőm 2 évig szedett fogamzásgátlót (diane35 kb fél ;majd milligest 1, 5 év)idén szeptember közepén hagyta abba. . és még nem jött meg neki a menzesze most jár a 38. napon, közben megszakítással védekeztek
Szerintetek összejöhetett a baba?
(barátnőm 22 párja 32 éves)
Köszönöm előre is a válaszokat!
Jaj, nagyon aranyos ez az iromány. Már alig várom, hogy fiam megtegye az első lépéseket :)
Hűűű én is most tapasztalom ezeket, bár még csak 16 hónapos a fiam. Hát nekem se sok türelmem meg idegem van hozzá, bármennyire is édesek :) Az a baj hogy az én kicsim sosem arra menne amerre kéne arról nem is beszélve hogy ki nem állhatja ha fogom a kezét, ami nélkül viszont egy szem pillantás alatt kint lenne az autók közt vagy egy bokor alatt és hasonlók. Ezért általában elég hamar sírásba és hisztibe torkollik a séta, ami után jön az ölbe felvevés vagy vissza a babakocsiba. Nem könnyű... remélem idővel kicsit megnyugszik és akkor már kevésbé borulunk ki mindketten, mert elvégre egy séta nem erről kéne hogy szóljon
Sziasztok!
Az én nagy fiam lassan 15 hónapos lesz de a nagy sétánk már 1 évesen meg volt a dédiékhez sétáltunk le!Ami rendes időn belül 10 perc ez nekünk majd 2 órába telet!
Most is megyünk kisebb nagyobb sétákra ami nagyon élvezetes mert ő mellette én is újra felfedezem a világot,és mellette csak a sok érdekes és jó dolgot látom! De a boltba csak kocsival indulunk!:-)
Mindenkinek szép nagy sétákat és egészséget kívánok !
Nekem a 22 hónapos fiam se könnyű eset, ha viszünk babakocsit akkor tuti ki akar szállni általában 5ből 3szor. De ha gyalog megyünk, mindent megnéz ő is, mesél, aztán cipelteti magát. Így mi még nagy részt baba kocsizunk inkább, mert nem lehet vásárolni menni gyalog, én se bírom cipelni őt a táskákkal együtt.
Mióza elindult a fiam,kb 4 hete, azóta minden nap elsétálunk valahova. Vagy a boltba, vagy csak az utca sarokig, de eszméletlen,hogy mennyi minden van ami mellett egyébként simán elmegyünk,pedig tök érdekes. Mondjuk egy falevél,vagy az a piros bogyó ami 2 házzal arrébb terem. Én imádom ezeket a sétákat a 13 hónapos gyerkőccel.
Bocsi, de azt elfelejtettem, hogy Anyának-Apának egy zacskó levelet, bogarat hozni kellett.
Két hete a lányomék lakodalomba mentek, vidékre. Lányom elképzelése, az volt, hogy a fiam náluk alszik a kicsivel, de a fiamnak is közbe jött egy lagzi, igaz helybe.
"Hab a tortán", hogy a kőműves is bejelentkezett, persze miért ne a teraszt kellett burkolás előtt kiegyenlíteni.
Imádott unokám velünk maradt. Ebéd után nem akart aludni, de nem maradt a lakásban sem.
Vásár volt elindultunk vásározni a kb. 15 perces utat 1 óra alatt tettük meg, de az összes bogarat, falevelet stb. megnéztük.
A vásárban lehetőség volt lovagolni, kicsi gyerekeknek póni, nagyobbaknak "rendes" lovon.
Mivel ismerős volt aki a lovakkal volt így Áki minden lovat körbe nézett, megsimogatta, de még a pónira sem lehetett felültetni.
Szó, mi szó sikerült alkonyatra hazaérni (természetesen a friss kiegyenlítést megtaposni).
Életemértelmetlensége a mai napig sajnálja, hogy ő kimaradt a sétából.
Ez nagyon édes volt!
Az én Fiam még csak fél éves múlt ugyan,de alig várom,hogy mi is átéljük az ilyen jó kis (hosszú) sétákat :-DDDD
Tegnap volt az első nap, hogy gyalog indultunk a boltba, gondoltam, hogy majd’ 20 hónaposan már képesek vagyunk rá.
Korábban is sétáltunk már hosszabb távot, de a kocsi mindig ott volt biztonságként.
Ilyen alkalmakkor szembesülök azzal, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit az anyasággal tanulok, az a türelem.
Ugrás a teljes írásra:
Sétálunk, sétálunk