Segítség!!!! Mit rontottam el? (beszélgetés)

Biztos az volt a baj, hogy jönnek ugye mindig utánunk és amikor kinyílt a kiskapu, akkor Ő a kerítésen át kimászott az útcára és kiszalad.

Tudom, carul hangzik, de legalább ne láttam volna:( A legszürnyűbb az a pár másodperc volt amíg még élt a baleset után.

Tudom, gyerekesen hangzik, de az nagyon nagyon megviselt. Még gondolkodni sem volt időm, hogy most mit csináljak? felvegyem? hozzá nyúljak egyáltalán?

Na mindegy, nem akarok én itt drámázni, meg túl fogom tenni magam rajta.

A megmaradt pici cicára nagyon nagyon fogok vigyázni. Sajnálom szegényet, mert nincs több játszótársa. Most meg azért aggódok, hogy nehogy elcsámborogjon azért, mert unatkozik.

Az anyja nem játszik vele és ugye pont leválasztotta az anyja őket. Még ez a pici cica is szopna, de az anyja már nem engedi.

Sajnálom. :(

Semmit nem tudsz tenni, és semmit nem rontottál el.

A macska fogyóeszköz, sajnos.

Vagy tartod szigorúan csak lakásban, vagy úgy számolsz, hogy 50% az esély, hogy este hazajön (értsd: túléli az adott napot).

Nagyon sajnálom a történteket!

Én is falusi cicás vagyok, az enyémek is szabadon járhak ki-be.

Egyet megtehetsz: az autóban ne bízzanak, mert nem tudják megkülönböztetni a saját autót meg a másikat. Ha télen bebújik a motorházba, onnan nincs menekvés, ha beindítják az autót. És az utvcán parkoló autó vezetője nem fog az autó alá benézni, ha indulni akar.

Ha az autó közelébe megy, ijesszétek el. Indítsátok be az autót, és ezzel egyidejűleg valami rémeset is kellene tenni, mondjuk az autó alá fektetett slagra rányitni a csapot. És ezt ismételgetni, amíg el nem kezdi kerülni az autót.

Nekem nincs autóm, de szerencsére nagyon csendes az utcánk, messziről észreveszik, ha kocsi közeledik. Egyébként a frász erülget, ha egyik-másik az utca közepén csücsül le gondolkozni...:-D

Elhiszem, hogy megvisel, engem is megviselne. Amikor el kellett altatni az egyik cicánkat, napokig sírtam.

Kitartás!

Köszönöm a hozzászólásokat.

Nagyon bánt, hogy így történt és még napokig fogok rajta rágódni biztosan.

Gondolom, hogy amíg meg nem nőnek, addig ez lesz, nagyon figyelni kell rájuk.

Olyan kis eleven cicák voltak, szaladtak fel a fára nekifutásból. Folyton az autó alatt feküdtek, mert ugye meleg volt a motor, de mindig vigyáztunk, hogy nehogy baleset legyen, de ha kimegy az utcára, nem állíthatom meg az autókat, hogy lassítsanak le.

Az is nagyon bánt, hogy ugye az ember ápolja őket, gondozza őket. Rengeteg energiát fordít rájuk. Megszetem őket és ragaszkodni is kezdünk egymáshoz és akkor ilyen csúnya vége lesz.

Elnézést a világvége hangulatért, de még mindig nagyon magam alatt vagyok.

Egyébként az anyjuk még 1 héttel ezelőtt szoptatta őket. Tényleg csodaszépek voltak na.

Semmit nem rontottál el, a kinti cicákat nem tudod kerítésen belül tartani, nem tudod megakadályozni, hogy ne járkáljon át a szomszédba, ne szökjön ki az utcára. Csak úgy óvhatnád meg őket ettől, ha bent tartanád őket a házban, de azt hiszem ez egy kertes házban szinte lehetetlen, főleg, ha nem ezt szokták meg.

Mi lakásban lakunk, a cicáink bentiek, itt nem tudnak kijárni sehova, de nyaranként pár hetet olyan helyen vagyunk, ahol kijárnak. Nagyon nehéz elengednem őket, és csak bízni tudok abban, hogy épségben hazajönnek.

Sajnálom a cicusokat!

De a macska szabad állat, önálló makacs akarattal.Amolyan azt tesz amit akar amikor akarja. Nem szabad egy cicát bekorlátozni. Amíg kicsik persze jobban oda kell rá figyelni, de nem tudsz állandóan mellettük lenni.

Teljesen kétségbe vagyok esve. Ott kezdődik a történet, hogy idén júliusban, 4 gyönyörű kiscicánk született. Úgy terveztük, hogy 2 cicát elajándékozunk és 2-t megtartunk(ha nem tudtuk volna elajándékozni, akkor mind a 4-et megtartottuk volna). 6 héttel a születésük után kezdődtek a bajok. Volt e csapatban egy gyönyörű fekete cica és az egyik pillanatról a másikra meghalt. Elvittük végül orvoshoz(már ekkor halott volt, de féltünk, hogy a többi is beteg lesz), azt mondta, hogy megfulladt, lenyelt valamit ami megcsípte és megfulladt.

Nagyon nehezen tettem magam rajta túl, napokig sírtam miatta. Nem olyan régen jelentkezett valaki, hogy szeretne egy kiscicát. Tudtuk róla, hogy jól fog vele bánni, így mondtuk, hogy jó.

3 gyönyörű, egészséges cica maradt, 2 szürke és 1 sárga. A fekete cicám elvesztése után nagyon megszerettem a sárga cicust, kötődni kezdtem hozzá. Természetesen az örökbefogadó hölgynek pont az tetszett. A férjem gyűzködött, hogy adjuk oda, mert ott jó helyen lesz és nekünk is elég a 2 kicsi meg az anya cica. Bele mentem, bár a szívem szakadt meg. Túléltem ezt is.

Ma történt az eset, hogy kint álltunk az utcán, kísértem ki valakit és a szemem láttára futott ki a 2 szürke cicából a nagyobbik és ütötte el az autó. Teljesen sokkot kaptam és borzasztóan megvisel. A cica elpusztult szinte azonnal.

GÖnyörű, egészséges cicákról van szó. Ápoljuk őket, gondozzuk Őket. Igaz, hogy nem a hálószobában laknak, de van egy olyan helység a házban, ahova Ők bejárnak. ott van nekik étel, inni való, fekhely, alom és hidegben fűtünk is. Mindezek ellenére a 4 cicából már 3-at elvesztettem. 1 van, ha vele is lesz valami, akkor nem tudom mi lesz velem.

Kertesházban élünk, a cicák nagyon jó körülmények között vannak. Lelkiismeretes gazdik vagyunk. Játszom velük meg minden. Kutyusunk is van és nagyon jól össze férnek, együtt alszanak a cicák a kutyával. De egyszerűen azt nem tudom megakadályozni, hogy ne menjenek át a szomszédba, vagy ki az utcára. Keresztül megy a kerítésen. Felmászik rá. Mit csináljak? Köszönöm annak aki tud hasznos tanácsot adni.