Segítség, féltékeny az anyósom (beszélgetés)

Örülök, hogy okos vagy ;)

:DDDD

Apropó főzés, anyósom jól főz, annak ellenére, hogy 24 éves koráig nem kellett neki és akkor kezdett csak megtanulni főzni (addig róla is a mamma gondoskodott!), és kezdetben csinált olyanokat, hogy a bismarck (jól írom?)...szelet hús, rajta egy tükörtojás. Nem értette a receptet és nem értette, hogy a tojás (héjában főtt) miért nem akar fixen megállni a húson, elgurul:)))))

Mindegy, azóta nagyon kikupálódott, végülis ennyi év alatt hogyne, és tény, hogy eleinte úgyse tudtam volna versengeni az ő főztjével, ezért mit csináltam? Elkértem a férjem összes kedvenc kajájának a receptjét, ahogy ő csinálja. És annyira örült, hogy átadhassa nekem a "tudást", hogy aztán nem küldözgetett mindennap kaját, tudta, hogy ha aszerint főzök, amit ő adott nekem, akkor biztos nem halunk éhen:D Amúgy meg jók, jó receptjei vannak, nem is bánom, minden praktikáját ellestem. Persze, vannak saját receptjeim is már. Jó, lehet erre azt mondani, hogy "de ha anyós nem jól főz, akkor mi van?". Olyankor is el lehet kérni a recepteket mert a fiának biztos, hogy az ízlik, az anyja főztje.

Ezek nem egyszerű dolgok.Az anyós-meny viszony nálunk is volt, hogy ingatag lábakon állt, és valóban határozott vonalakat kellett húzni úgy, hogy senkinek se fájjon. És az unoka-nagymama viszony se sérüljön.

Én elhívnám a helyedben magatokhoz az anyósodat, még mielőtt megszületik a baba. Ne a férjedre várd a megoldást, mert eddig sem oldotta meg, csak kérd, hogy támogasson...Próbálj meg őszintén kedvesnek lenni vele és megértőnek. Valószínűleg nem volt könnyű élet és ő is segítségre szorul, magányos.

beszéld meg vele, de ne túl hivatalosan és ünnepélyesen, hogy mivel meg og születni a baba és neked, párodnak és feltehetően a mamának is ő lesz a legfontosabb, néhány dolgot át kell szervezni. Egy hétvégén jöjjön ő látogatóba, egy hétvégén menjetek ti, egy hétvégén csak a párod és egy hétvégén mindenki otthon marad.

beszéld meg vele, hogy te saját és más típusú konyhát szeretnél vezetni, mint ő,így nem látod értelmét, hogy kérsz ételt csomagoljon és nincs is szükségetek rá...ne bántsd meg az önérzetét azzal, hogy piszkos, erre ne hivatkozz...Találd ki, hogy amikor ott vagytok nála, közösen főzől vele, s akkor tapintatos gesztusokkal (pl.:elöblítesz egy edényt használat előtt...) üzenhetsz neki a tisztaságról...Ha ő jön hozzátok, csomagolj neki te is, hogy ne érezze azt, hogy csak ő akar adni, te nem...akár sütit, vagy olyan dolgot, amit ő nem vesz meg magának...

Mondd el, hogy ha kibújik a baba, előfordulhat, hogy nem mindig tudjátok majd felvenni a telefonját, mert épp olyan szituban lesztek, hogy lehetetlen...

Minden nap hívjátok fel, de ne határozzatok meg fix időpontot, mert nem tudjátok előre, hogy a babi napja hogy alakul...Többször kezdeményezd majd te a telefonhívást, hívd fel, mesélj az unokájáról, esetleg kérd ki véleményét, aztán add át a párodnak...

Ha mentek kirándulni, vigyétek el magatokkal néha a mamát, és ne törődj vele, hogy elégedetlenkedik, próbáld nagyon kellemessé tenni neki a napot, hogy pozitív élményként égjen belé...

Türelem, szeretet, nyugalom...

Én is nagyon remélem ;)

:DDD

Az ördög soha nem annyira fekete, mint amilyennek lefestik.

(Most nyilván nekem is alkoholszagom van: a nagy hôségben megittam egy doboz hûtött gyümölcsös sört a marhapörköltre).

Szép-szép, de így nem lehet tudni hol az igazság. Egyik félt hallottuk, ki tudja kinek, mi jelenti az alkoholistát, vagy a koszost?

Engem mellbe vágott az a mondata, hogy a gyerekkel áll bosszút a párján. Ez szerintem nagyon kicsinyes gondolkodásra vall, nem egy érett nőre.

Gyereket nem viszünk bele kicsinyes játékokba.

Elképedve olvastam a nyitó hsz.-t, rettenetesen hosszú és nem lényegre törő volt.

Számomra úgy jött le, a párod Édesanyja, egyedül nevelhette fel a gyermekét, ami egy szorosabb köteléket alakított ki anya és fia között.

Furcsák vagytok így hárman külön-külön is.

Nem biztos, hogy a párod anyja a hibás, ha egy gyerek le akar szakadni, az le is szakad.

Hogy ennyire függ az Édesanyjától, valószínű a Te hibád is, hiszen nem tudod azt a pluszt nyújtani neki, ami miatt érdemes lenne a sarkára állni.

Arról nm írtál, a párod, hogyan viszonyúul a Te szüleidhez. Valahogy úgy érzem, azokkal sem vagytok jóban, egy szó nem esett Róluk.

Tessék szemtől-szembe megbeszélni a problémádat a fiú anyjával,valamint a gyermeked apjával, hiszen szóból ért az ember.

Ha nem megy szóban, tapintatos levélben kell közölni.

Az ételt ki kell dobni, ha nem kell. Ennyi.

A babaruhákat kár volt nem megmutatni, hiszen attól, hogy spórolna, még olvadozhat a picinek vásároltaktól. A gyermeked Nagymamája lesz, ha tetszik, ha nem, a közös gyermeknek sem az érdeke a torzsalkodás.

Azt sem veszítsd szem elől, hogy bizony a párod is ráunhat erre az áldatlan állapotra és máshol keres nyugalmat.

Lehet, hogy egyedül leszek ezzel, de az írásodból nem értem a nagy dráma okát, amiért ki vagy borulva. Nem éltek együtt, nem találkoztok sűrűn. Az zavar, hogy a párod felhívja fix időpontokban és az ételt ki kell dobni, amit küld?

Próbáld elfogadni, hogy ilyen az anyósod, nem fog megváltozni. Hagyd a férjedet a megszokottak szerint viszonyulni hozzá, te pedig csak annyira vegyél részt a családi életükben, amennyire akarsz.

Nálunk is rengeteg probléma volt és van anyóssal... én is beszéltem vele néhányszor... semmit nem használt... ettől függetlenül egyik vasárnap hozzá megyünk, a másik vasárnap anyukámhoz, hetekig nincs csak kettesben hétvégénk... mégsem hisztizek, mint egy ovódás....

és én sem tudtam végigolvasni a kezdő hozzászólásodat, mert nagyon hosszú...

nálunk a szülők (anyós és anyu) mindketten egyedül élnek, fel sem merülne bennünk, hogy ne látogassuk meg őket, vagy együtt vagy külön, attól függ, hogy fér bele az időnkbe.

Azt meg, hogy mikor hívja fel a párod telefonon, azt is csak ti tudjátok elintézni. De én úgy látom, hogy a párod nem elég határozott, de meg egy kis akarnok vagy. Bocsi, nem bántani akarlak, de a véleményekre vagy kíváncsi.

Van egy szo melynek azertelmet kellene alkalmazni az eletben nalatok . Az a szo hogy RESPEKT _ TISZTELET ! igen a haszontalan anyos talan eleteben nem tanulta meg a szo ertelmet mert igenis ha a " gyerekeim " felnöttek akkor ugy is banunk veluk.

Az hogy mindenki egyszer ilyen lesz ha megöregszik az hulyeseg ! pont arrol van a szo hogy mitt akarunk mi es hogy akarjuk ! mert ha en ezt tovabb viszem az semi mas mind szocialis örökseg egy negtivum ami szetragja több generacio eletet .

Ilyen helyzetben könnyu a megoldas es az pedig elvagni ezt a szocialis örökseget -inkab ökörseget .

Ami a kaja dotaciot illeti az is szerintem megkerdöjekezhetö mivel a idösebb genarcio nagyon ravan kattanva a tradcionalis konyhara ami egyben veszelyell jar . Hisz hany ember ma annak köszönheti a tulsulyat es nem emlitve hogy az anyos hogy all hozza a hygienahoz.

En mar regen nagyi vagyok de a lehvadabb fantaziamban sem mernek a felnöt gyereim mindenanpjara ratörni !igen csak amikor meghivnak illetve szeretnenek beszelgetni akkor ök hivnak . En tudom hogy mennyire engem zavart amikor anno anyam rankcsörgött varatlanul igy aztan en igyhatarosztam ebben valtosztatok ha majd sajat eletem lesz ! igy is törtent .

Felnöt gyerekeim ferjei - felesegei naggyon szeretnekmert ha kell igazan a segitteni akkor en ott vagyok a tanacsak nem , nem az hogy mitt kell fözni hogyan banjanak a gyerekeivel es hasonlo , az a rajuk tartozik . Hannem fontos eletbe döntö kerdesekre szeretnenek valaszt velem megbeszelni . En ezt igazi megtisztelesnek veszem es igyekszem arra hogy ne csalodjanak bennem .

De sokat is tesznek ezért! Nem mintha máshol nem tennének. És visszafelé is igaz, a férjem tiszteli az anyját, de ez jó példa is a gyerekeknek. A fiam kamaszodik, ha rossz hangon válaszol, az apja azonnal szól, hogy ácsi, anyádnak így nem válaszolsz! Én teljesen átérzem, hogy miért telefonálgat egy 70 éves nő napi fél órát. Mert az én anyósom is ilyen, biztos akar lenni, hogy mindent elmondott, engem is sokáig tart a telefonon. Szerintem azért van ez, mert egyrészt apóssal biztos kevesebbet beszélnek (az idős férfiak ilyenek), ennyi év után (50valahány). Tehát átérzem, hogy kell neki a kontakt, stb. Én ezért nem hibáztatom. A másik oka, hogy érzi, hogy ebben a korban már bármi történhet vele, és nem akar úgy elmenni, hogy elintézetlen dolgai vannak, ezért lelkiismeretesen mindent ellenőriznie kell.

Ezt totál megértem és nem gondolom, hogy gonoszkodásból vagy hisztiből tenné. Ne már, emberek vagyunk! Ilyenek leszünk mi is, simán. A gyerekem is tudja, hogy a nagyi ellenőrzi mindig, hogy van-e rajta trikó a póló alatt, aggódik, ezért szó nélkül mindig tudja, hogy aznap, mikor ott alszik, trikót kell alávenni, mert a nagyi bla bla. De a mi nagyijaink is tök ugyanilyenek voltak:)))) Nem hiszem, hogy halálos bűn. Sőt, ő a sógornőmet is napi fél órákra felhívja és a sógoromat is, és elmondja tök ugyanazt, amit a férjemnek, és nekik ez így normális.

Szerintem nem a napi kapcsolattal van a gond.

Ami megragadta a figyelmem: Anyós soha nem megy hozzátok?

Egyébként ahogy olvastalak, olyan, mintha kezdettől fogva függetlenítetted volna magad anyóstól, nem akarnál / akartál volna vele kapcsolatba kerülni.

Ha az anyós menne hozzátok, nem kellene tartanod a higiénia hiányától sem pl.

Számomra egyébként teljesen normális a napi kapcsolat egy családban. Mert attól, hogy elkerül egy fiú/lány otthonról, a szülei ugyanúgy a szülei maradnak.

Lehet mi nem élünk normálisan, de páromnak és nekem is fontos a család és a családi összetartás. Anyósomék a tőszomszédságban laknak, édesanyámék 20 percre gyalogosan. Bizony anyós majdnem mindennapos vendég, ahogy mi is sok este átmegyünk. A telefon csak akkor zavar, ha a kedvesem nem némítja le a telefonját este, és a csörgés felébreszti a gyereket. Olyankor sem anyóssal "perlekedek", hogy miért telefonál, hanem a zemberrel, hogy miért nem vete le a hangot.

Én is napi kapcsolatban vagyok szüleimmel, többször is beszélek anyukámmal, sokszor felszaladok, felszaladunk, vagy jönnek ők.

Hétvégén megosztva megyünk, vagy külön programot csinálunk.

Egyedül karácsonykor van macera, mert 24-e csak a hármunké, ehhez ragaszkodom. Gyerkőc előtt az is megosztott volt, ebéd anyóséknál, vacsora szüleimnél.

Mi ezt láttuk mind a ketten, ebben nőttünk fel, ez a természetes (após is napi kapcsolatban van az édesanyjával, apu is. Amíg élt anyós édesanyja, ő is, utolsó időben együtt is laktak. Telefonon anyu is az édesanyjával majdnem minden nap beszél) . És én azt mondom, hogy szerencsére így van.

Oké, akkor edd meg a főztjét és etesd meg a családoddal is! ;) Vagy ahhoz már fűlik a fogad? Amíg nem akarod megenni azt az ételt és amíg a családodnak sem adnád oda, addig ez elég képmutatóan hangzik ebben a kontextusban... Remélem érzed.

(Ha nem tűnt volna fel nem az idősekkel van a gond hanem azzal, hogy nem veszi fel a szemüvegét és inkább veszélyezteti a kedves szeretetei életét. Őszintén remélem, hogy nem leszek ilyen öreg. Az lenne a nem elfogadás, ha bunkó módon az orra alá dörgölnék vagy netán a haját is leüvöltenék az anyósnak emiatt. Ők finoman próbálnak neki szólni és nem eszik meg a főztjét. Még mindig jobb, mintha valamelyikük megfulladna.)

Jut eszembe, van még a tarsolyodban valamilyen hasonlóan magvas közhely?

Nekem semmi bajom az idôsekkel.

Elfogadom ôket olyannak, amilyenek... gyengeségeikkel együtt.

Mi/ti is ilyenek lesztek, ha megöregedtek.

Akkor magyarul te sem vállalnád be főztjét és inkább lelőnéd a nőt. :D

Hamar megbukott az érvelésed. :D Na de van ilyen, üsse kavics.