Az anyósom féltékeny az unokájára (beszélgetés)

Nem tudom mit kell tenni, de fontos volt számunkra az az információ, hogy "(Anyukától nem sok szeretetet kapnak a kicsik) " és ez: “bárcsak te lennél az anyukánk”?

Ha ezeket nem citálod ide, akkor azt mondom, hogy türelem, hagyd rá, tök jó, hogy ilyen vagy és ez legyen a fontos. De sosem értettem, hogy minek kell nagyvilág elé tárni ezeket az információkat? Önmagadban kevés lennél az elismerésre? Kell valami/valaki ahhoz, hogy jobbnak tűnj?

Szerintem is engedd el, bár nem lehet könnyű. És amikor borul a bili mond el neki amit itt leirtál. Szépen megfogalmaztad.

"Nem fogom elvenni tőle az unokáit sem a fiát, egyszerűen csak szeretem őket (kölcsönösen)"

Miért lenne neki jobb ha a fia egyedül tengődne és boldogtalan lenne.

Sziasztok! A véleményeteket és segítségeteket szeretném kérni anyós témában.

Van egy párom 1 éve, akinek van két gyermeke, nekem is van kettő. A párommal a kapcsolat nagyon jó, szerelem, összhang, minden rendben. A gyerekei nagyon szeretnek, én is őket. Anyósom sokat mondogatta a fiának hogy találjon már valakit (4 éve vannak külön a gyerekek anyjával), most végre van neki valaki (én), aki szívből szereti, és a gyerekeit is anyjuk helyett anyjukként. (Anyukától nem sok szeretetet kapnak a kicsik) A kedves mama elkezdett egy ideje undokoskodni, a hátam mögött a gyerekeknek szapul, és legutóbb elszólta magát a fiának hogy riválist lát bennem. Azt vette a fejébe és ki is mondja hogy amikor én velük vagyok, ő már nem létezik, mintha nem is lenne, olyankor a gyerekeknek csak én vagyok a minden. Holott ez nem igaz, mert közös programokra is sokszor hívjuk az anyóst is, hogy lehessen az unokákkal ő is. De tény hogy amikor mind együtt vagyunk, a gyerekek többször hozzám bújnak, a kezemet akarják fogni, mondják sokszor hogy “szeretlek”, “bárcsak te lennél az anyukánk”, és ezt akkor is megteszik ha ott a mama.

Mit kéne tennem? Lökjem el magamtól olyankor őket, amikor ott a nagyanyó? Legyek velük semleges, hideg csak hogy a mama boldog legyen?

A párom nem fog vitába szállni vele mert azt mondja felesleges, mert ha a fejébe vesz valamit abból nem enged. Az úgy van és kész. Azt mondja ne foglalkozzak vele, engedjem el, próbáljam meg kibírni azt a kis időt amíg ott van. De borzasztóan idegesít hogy azon kívül hogy szeretetet adok, semmi rosszat nem teszek, mégis mindenért én vagyok a rossz. Félek hogy egyszer kiborul a bili és beolvasok az anyósnak, hogy baj van a fejében. Nem fogom elvenni tőle az unokáit sem a fiát, egyszerűen csak szeretem őket (kölcsönösen), de ezt nem fogja fel. Hogy lehet egy ilyen helyzetet kezelni anélkül hogy agyvérzést kapjon az ember? Haragot sem akarok, de eltűrni sem fogom sokáig az eszement, alaptalan szurkálódásokat.

Sziasztok!

Az anyósom féltékenysége odáig fajult, hogy tilos beszélni a babáról előtte, mert hisztéria és fröccsögő rohamot kap. Gyakorlatilag a halálunkat kívánja. Ez volt anyák napján is. Csak akkor nyugszik meg a lelke, ha valaki bólogat neki, és egyetért vele (illetve partner a fröccsögésben).

Sajnos be kell látnom, hogy ő pszichiátriai értelembe véve beteg...

Köszönöm mindenkinek, aki meghallgatott.

Ma voltunk ultrahangon (minden okés:)).

A párom mesélt az anyósnak a vizsgálatról (én már direkt kimaradok a beszélgetésekből), elég rossz kedve lett a páromnak... Nem kérdezgetem, majd ha úgy érzi elmeséli, hogy mi volt.

Sajnálom a helyzeted, nagyon bántó az anyósod. Kedves vagy, hogy párod kedvéért megpróbálod legalább semlegesre kihozni a helyzetet.

Különben elég fura, amit művel. Nem csak a babára féltékeny, úgy tűnik, rád is az.

Azért ha mégis elkezdtek majd találkozgatni, adja meg a tiszteletet neked is. Hiába szereti mondjuk az unokát, ha az anyjával gonosz. Ne hagyd, hogy gyerek mellett bárki is mérgezzen, annyit nem ér az égész kapcsolattartás.

Beteg lelkű a "mama",,,,orvos kellene neki.

Soha egy másodpercre sem hagynám egyedül a babával,,majd.

Akkor sem ha változik.

Jó egészséget nektek,,ne vedd a szívedre,csak ti számítotok:))

Nagyon nagy tüskék lettek bennem, de a baba és a párom érdekében megpróbálok esélyt adni a szülés után. Addig nem is akarok találkozni az anyóssal. Szerencsére nem élnek annyira közel.

Ha utána sem változik a dolog, akkor végleg elengedem ezt a történetet. Az a furcsa, hogy az apósom ennek a szöges ellentéte. Vele madarat lehet fogatni és gyakran kérdezi, hogyan vagyunk. Lehet, hogy ez sem tetszik az anyósnak.

Még, hogy nem marad meg a baba és a pénzetek jobb helyen lenne nála?! Atyavilág:) A férjed mit szól?

Én mikor találkoztok a férjed előtt tisztáznám le nagyon határozottan a dolgokat a jövőre vonatkoztatva is. Még egy esélyt adnék neki, mikor megszületik a gyerek, hogy viselkedne. Ha akkor sem jönne meg az esze és az unoka iránti szeretet és rajongás nem irná felül a féltékenységét, pocskondiázását hagynám a francba. Nem engedném sem magamhoz sem a gyerekemhez közel. Ne erőltesd a vele való kapcsolatot. Ha ő nem akar nagymama lenni, hát nem lesz. A te szüleid élnek?

Kerüld el. Te is tudod hogy nem normális a viselkedése. Unokának örülni szoktak.

(Ilyen nagy szám venni pár rugdalózót abból a Brendonból?)

Miért is lenne a ti pénzetek jobb helyen nála mint nálatok?😡

Kerüld messzire a "kedves" mamát. Ilyen nagyira nincs szüksége a picinek. Az én anyósom 9 hónaposan látta a fiamat először, és utoljára.

Azóta eltelt lassan 29 év.

Még nem született meg. Szeptemberi lesz a baba :)

A kapcsolatunkat a semleges és a rossz közé helyezem. Igazából sohasem hallottam senkiről szépen, szeretettel beszélni (kivéve a fiait). A terhességig engem kevésbé utált mint az emberek többségét, azóta "bolond" mióta közöltük a hírt.

Az exeim édesanyjával jó, egészséges volt a kapcsolatom. Nem mindenkivel és nem mindenben értettem egyet, de mégis sikerült találni olyan pontot, ami összekötött minket. Lehet, hogy butaság, de abban bíztam, az unoka semlegesből jóba tolja a kapcsolat minőségét.

Sziasztok,

Sajnálom, hogy ha nem jött át, de a párom kiáll mellettem és fantasztikus apa lesz!

Nagyon megharagudott az édesanyjára és elég nehezen viselte a történteket. De megkértem, hogy beszéljen az anyóssal, és próbálja kideríteni, hogy mi a baja. Illetve, ha kettesben beszélnek, akkor hátha nem érzi az anyós elhanyagolva magát.

Az anyós részéről azért is felfoghatatlan ez a viselkedés,mert a párom se nem egyke, se nem anyuci kedvenc ölebe. Cirka 20 éve él önálló életet, szóval nem én "rángattam ki" a mama hotelből és vágtam el a köldökzsinórt.

A párom nagyon nehezen viseli, mert úgy érzi, hogy két tűz között van. Nem haragszom rá, sőt racionálisan valahol meg is tudom érteni őt. Nehéz lehet neki, hogy az édesanya megpróbálja tönkretenni az örömét...Úgy próbáltam a "háttérből" tompítani ezt az egészet, hogy megkértem a páromat beszéljen gyakrabban az édesanyjával, hátha megnyugszik egy kicsit.

Viszont én nem tudok megbocsátani az anyósnak (és már nem is akarok), de erről nem beszélek a párommal. Nem szeretnék neki fájdalmat okozni.

Úgy érzem, ez inkább mégis rólad szól. Meg a többi nőről, akik megpróbálták elvenni mama pici fiát. Mama védi a megszokott családi bástyát, fél, hogy egyedül marad. Mert milyen az már, ha valaki más főz ebédet a fiának, esetleg még finomat is.

Viszont azt tanácsolom, próbáld meg elásni a csatabárdot. Barátnők nem lesztek, csak ne lőj vissza, annak sosem lenne vége. Majd megbékél, ha látja, hogy hiába erőlködik.

Megszületett már a gyerek?

Mert, ha nem, akkor nincs kit szeretni, vagy nem.

Veled milyen volt a kapcsolata idáig?

Vannak varosi legengak, de mi utana jartunk parnak.

Valaki tenyleg ittragadt, es szerencsere, mert a hajo eljulyedt.

Boston kornyeken DNS egyezes van. Nem legenda.

Mellesleg neki talan par vetesel uten jott ossze a ferjed.

Talan nem rosszindulat, csak a rossz talasztalat utan nem akarja, hogy elbizd magad.

Az en nagyanyam huszon eves felnottkent kezdett menstrualni. (Ami utana kitartott 65-70 korulig.)

Volt egy jegyese, akit elhagyott egy pasiert, aki nem akart gyekeket. De folytatta a hormon kezelest. Lett az apam es a tesoja, akit a karjaban tartott, mikor hazament, es a nagyapam epp egy masuk not dugott.

De en valahol en megertem. Egy meddot vett el, akivel eljartak kartyazni, szinjatszo korbe, barhova, ami akkor elerheto volt. Es helyette lett egy, majd ket gyerek.

Szar alak volt, mert lepett, nem torodott, nem fizetett. A legtobbet a harmadik felesegtol tudunk rola, aki mellett meghalt. O a ver szerinti nagyapam.

A nevunknek meg semmi koze hozzank.

A dednagyanyam nagy tulelo volt. A dedpapa nem is tudott az oregapamrol, aki akkor kisfiu volt. Ranyitott egy kisgyerekre, es nem gondolta meg magat. Eskuvo lett.

A nevet a nagyapam kaptam a ded-nagy apatol, minden mast elmond a heritage.