Segítség! A párom külföldön dolgozik! (beszélgetés)

Édesanyám 2 éve hagyta abba ő majdnem 11 évig csinálta.

Ráadásul ő akkoriban mikor kezdte akkor csak 2 majdnem 3 havonta lehetett csak haza járnia.

:-)

Mi 12.

Nekem ugyan most épp nem külföldön dolgozik a párom, "csak" az ország másik végében...

Volt olyan időszak (2 év), amikor külföldön dolgozott - azt ígérték a főnökei, hogy hetente, max kéthetente haza tud jönni. Eleinte így is volt. Aztán 1 hónap, másfél. Akkor még nem volt gond, nekem volt egyszerre két munkahelyem + fősuli, ha itthon van se sokat tudtunk volna érdemben egymással foglalkozni.

Aztán úgy járt dolgozni, hogy reggel 5kor kelt, indult, este 8/9re ért haza.

Olyan is volt, hogy felváltva dolgozott így + külföldön is felügyelt munkát.

Most, hogy országon belül van, nem látom sokkal többet. Nekem még annyira nem is nehéz elfogadni, mert nem vagyok féltékeny, viszont borzasztóan büszke, hogy ilyen férjem van, aki szakmailag is egyre jobb és jobb.

Viszont most, hogy itt a gyerkőc is, aki egyre jobban leszakad az anyjáról, miatta nehezebb mindkettőnknek: neki a szíve szakad meg, amikor mesélem, miket csinál a fia, és nekem is, amikor nekem mondja a gyerek, hogy hiányzik az apja.

De minden fejben dől el. Mit csinálsz és miért csinálod? És képes vagy-e elfogadni, hogy az együtt töltött idő milyensége a fontos, és nem a mennyisége.

Egyáltalán nem jó se nem könnyű, ez tény. Mi is sokszor megszenvedjük a külön töltött 1-1 hónapokat. De annál örömteli az újra találkozás és az együtt töltött idő.

Mi sem tervezzük ezt örökké csinálni, jövőre együtt megyünk ki. De addig muszáj, és a muzsáj nagy úr.

Ide haza saját önerőből képtelenség előbbre jutni, családot és otthont teremteni hitel nélkül.

Szükséges rossz.

Nem is való mindenkinek ez is tény..

De inkább vagyunk külön így 1-1 hónapokat mint vissza költözzünk szüleimhez, hitelt vegyek fel, mert párom fizetéséből még a jelenlegi albérletet sem tudnánk fizetni anélkül hogy fél hónapot csak néznénk egymást és az üres hütőt.

Semmi. Stipi stopi az én férjem/hímem. :) Vagy nem tudom...

Kényszerített önmegtartóztatás. Vagy még annál is rosszabb. Át sem ölelheti, nem főzhet neki vacsorát, nem tud a lelki problémáiról, nem életközösség, így nem is házasság.

Nyugi... mi is így élünk:-)

De nem jó. Csak már nem lehet újra kezdeni. Inkább választanám az itthon szerényebbet, mint a külön életet a nagy házért.

Itt azért én azt látom,hogy bizony van,akinek fontosabb a jólét,a pénz az emberi kapcsolatoknál...Ez elég szomorú.Ha nem lett volna lehetőség,akkor is élni kellene,számlákat (és akinek van) hiteleket fizetni.

Nem vágyam,hogy nagy lábon éljek.Egy életem van,ezt egy szerető társsal szeretném leélni,nem a bankjegyekkel...

Mondod annak aki így nőtt fel.. és szintén ezt dolgozza??

Édesanyám 10 évig dolgozott külföldön, nővérem és én is külföldön dolgozunk.

A mai világban VALAMIT VALAMIÉRT..

Ha apu nem dolgozik külföldön, helyette otthon ül mert anyu azon rinyál hogy keveset látja aput.. na abból igazad van biztos lehet számlát fizetni és gyereket felnevelni ma Magyarországon.

Tudod inkább vagyunk külön párommal, mint hogy hitelt nyögjünk életünk végéig..

Tessék felfogni: szerelemből meg mézes-mázas habos babos rózsaszin szagú ködtől nem lehet se jól lakni sem pedig számlákat fizetni..

Akarsz saját házat, kényelmes életet gyereket? Gondolom igen.. akkor inkább ezeket mérlegeld, mint a hülyeséget.

Segítség, az enyém is.

Majd megszokod, sőt egy idő után idegennek érzed, amikor hazajön. Marha jó érzés :(

Elhiszem hogy nagyon nehéz.Bár az én helyzetem közel sem olyan rossz mint a tiéd,mert az enyém max. két hétre megy.Az első napokban nehéz utána könnyebb de hiányzik nagyon,persze.Én van hogy valósággal ürességet érzek,szenvedek.)

DE ha sok a dolgom jól le tudom kötni magam akkor könnyebb.