Segítenétek dönteni? (beszélgetés)

Bizonytalan vagyok kicsit,hogy nem tudom kivel beszélek.

Még gondolkozom.

Rendben,köszönöm.

Én elég régóta vagyok itt a hoxán egyébként.

Nyugodtan gondolkodj, nem sürgetlek. Ha úgy érzed, tényleg szívesen beszélgetnék veled és szívesen segítenék is, ahogy tudok.

Attól ne félj, hogy ha felfeded magad, máshogy tekintek rád, nem vagyok ez az ítélkezős fajta, de talán az itteni írásaim is alátámasztják.

Ezen kicsit még gondolkozom ,hiszen akkor felfedem magam.

Igen,azt a vallomást én írtam ni.Én a fázásban a jó felmelegedést szeretem,ma is vetem utána egy forró fürdőt.🛀

Szívesen beszélgetnék veled privátban!

Te voltál a vallomás tevő? 😊

A régi teleket én is szerettem egyébként, amikor volt igazi tél, igazi ősz és igazi tavasz és igazi nyár. Mostanában ez már sajnos nincs meg. Amúgy tényleg utálok fázni, márpedig 20 fok alatt megfagyok.

Tudjuk mindannyian,hogy elveszítjük akit szeretünk,de lettem volna szívesen a helyedben,csak tapasztaltam volna meg azt az érzést.

Szomorú az a film nagyon,de ugyanakkor nagyon szép is.

Hogy hogyam halt meg anyukám?

Azt hiszem megdöbbentő volna a válaszom.

Privátban?Azon gondolkozom még egy kicsit,ha szívesen beszélgetnél velem.

Egyébként más topikban is beszélgetünk,én vagyok aki szereti a telet.

Azt a filmet már soha többet nem nézem meg! Képtelen lennék rá. Még anya életében is végig bőgtem,pont azért érintett mélyen, mert mindig féltem hogy elveszítem, mi lesz velem nélküle. Hát bekövetkezett.

Igen, a főiskolán tanultunk pszichológiát is.

De ne feledd, te is kaptál egy édesanyát, aki 5 évig gondoskodott rólad itt a földön, és aki angyalként most is vigyáz rád!

Nekem anyukám még életében megígérte, ha ő nem lesz, akkor is fogja a kezem, és tudom, hogy így van! Nyugodtan írj nekem privátban, ha szeretnél! Én nem tudok neked írni, mert anonim vagy.

És most jutott eszembe az a mondat"mi a rosszabb?Elveszíteni valamit vagy meg sem kapni?"Tényleg szerencsés,hogy jó édesanyád volt és elképzelem milyen bokdogságot,bizalmat és nyugalmat tud adni egy őszínte anyai szeretet.

Közben kicsit megismertelek az írásaid alapján.Van egy kislányod akit nagyon szeretsz,a hideget nem szereted,imádod az Édesek és motohák című filmet.Azt én is nagyon szeretem.Olyan szép film.

Van kutyusod is.Óvónéni vagy.

Meg még pár dolgot,de nem akarom túlzásba vinni...

Mindenesetre köszönöm az írásodat,a rám szánt időt.

Azt most mondom, hogy nem fog elmúlni, de feldolgozni fel kell szakember által. Hidd el nekem!

Tudod, még mi segít nekem? Van egy könyv, az a címe "Sosem halunk meg". Ez egy ezoterikus könyv, nekem sokat segít, én hiszek is ebben amúgy. Próbálj beszélgetni édesanyáddal, és hidd el, hogy most is ott van veled, és kísér az utadon.

Megkérdezhetem mi történt?

És azt, hogy édesapádnak miért nem lett társa később?

Ne haragudj, nem vájkálni akarok, de szerintem ezek mind fontos kérdések. Ha itt nem szeretnél válaszolni, írhatsz privátban is!

Gondoltam hogy ezért kérdezted és nem vettem rossz néven 😊

Anyukám 70 éves volt. Így is nagyon nehéz, nem tudom elfogadni, olyan hirtelen hagyott itt. Nagyon jó kapcsolatunk volt egyébként.

Ne félj a reakciótól! Ez ne tartson vissza! Neked nagy szükséged van most a segítségre, mielőbb vedd fel vele a kapcsolatot! Amerre haladsz most, az nagyon nem normális, ezt te is tudod! Én azért kerestem fel úgymond idő előtt, mert nagyon jól tudom, hogy nem fogom tudni segítség nélkül feldolgozni anya elvesztését! Hét hónapja ment el, három hónapja járok hozzá. Igaz, kb havi egyszer tudok menni hozzá, mert így tud fogadni, de ez is jobb mint a semmi. Tudom azt is, hogy ha nem léptem volna meg, akkor évek múlva ki tudja hogyan csapódik ez le, hogyan "robban a bomba". Nálad szerintem ez most következett be. Biztos a hiány érzet így csapódik le benned, de ez nem jó irány, pszichológus tud segíteni a feldolgozásban. Ne aggódj, nem lesz semmi baj, ha elmész, abból viszont lehet, ha nem mész!

Vannak emlékeim és gyakran megyek a temetőbe is.Kicsit halványabban emlékszem,a hangjára is.

Talán igazad van és a pszichológus biztos tud segíteni.Viszont ez a hiány érzet nem hiszem,hogy valaha elfog múlni.

A barátnőm pszichológusa nem mondta neki,hogy elitéli a leszbikusságát csak nagyon látszott rajta...Nyílván mutatnia nem kellett volna.

Én csak félek kicsit a reakciótól és attól,hogy ez a hiány érzet mindig megmarad benem.

A korodat azért kérdeztem mert kíváncsi voktam,de ne vedd ezt rossz néven,kérlek.Valahogy az volt az érzésem,hogy idősebb vagy és,hogy az anyukád is idősebb lehetett.

Ha nem a te pszichológusodhoz járt a barátnőd, akkor mi a probléma? Nem neked volt rossz tapasztalatod, hanem neki. Annak a pszichológusnak nem kellett volna így viselkednie, azért van, hogy segítsen, nem azért, hogy ítélkezzen. Biztos van magán véleménye, de ezt magának kellett volna megtartania. Te csak menj el a tiédhez! Méghozzá sürgősen!

Én egyébként 42 éves vagyok. Miért kérdezted? Biztos azt gondolod, hogy szerencsés vagyok, hogy ennyi idő megadatott anyukámmal, de ez relatív! Attól még borzasztó nehéz! Anyukám 66 éves volt mikor a nagyanyám, az ő anyukája meghalt.

Apukám.

Nem ismertem a nagyszülőket,meghaltak mielőtt én születtem.