Ìrd le kedvenc idézeted (beszélgetés)
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek:
ne fuss el, nagyon szeretlek!
Buda Ferenc
Vágy, vágy... de mit ér, ha a szív csak eped, csak eped,
s elfutnak az évek, a leggyönyörűbbek!
Szeretni - de kit? Kis időre szeretni mit ér?
Örökre pedig lehetetlen.
Mihail Jurjevics Lermontov
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak, hogy lényink egyesüljenek.
Petőfi Sándor
Tetszel, illesz is hozzám,
neked már nincsen sorszám,
díszpáholyban van a helyed,
sőt mi több, az egész termet
és mellé minden percet
megkapod, és ülök veled.
Kocsis Paulina
A merre jársz, gondolatba`
Rózsát hintek az utadba,
Úgy lebegsz a rózsák felett,
Mint a nyájas, szép kikelet.
Mosolygásod május fénye,
Beteg szívnek szép reménye,
Engemet a bú behavaz, -
Mosolyogj rám: legyen tavasz...
Szamolányi Gyula
Te, te vagy a bűvös tündér,
Az az édes hatalom -
Ki miatt e kis szobában
Ily mosolygó, szép világ van:
Feleségem, angyalom!
Ecsedi Kovács Gyula
- Nem tudom elmagyarázni, hogy érzem magam. (...)
- Nem baj. A szavak nem alkalmasak mindenre.
James Norbury
“Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, én magam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled”
(Honoré de Balzac)
Egy filmben hangzik el : " ...A szerelem egy szó addig mig meg nem töltik tartalommal..."
Milyen igaz.
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél szobámba,
s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsúdtam, hogy itt vagy,
és szavadra sem figyelve ámulva néztelek.
Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
“Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet!”
(Kosztolányi Dezső)
Szép Ernő: Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.
Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.
Ha nem vesszük észre, hogy a vitában nem a partnerünk eszével, hanem az akaratával állunk szemben, akkor semmi esélyünk a győzelemre. Mert hiába érvelünk az ész oldalról ott, ahol akaratokkal és beállítódásokkal van dolgunk.
Immanuel Kant
Nincs ember, akit ne befolyásolna a körülötte élők véleménye, nincs, aki ne a társadalom által ráaggatott szerepet játszana. Ez még akkor is így van, ha már valódi egyéniségnek hiszed magadat, sőt, talán akkor vagy leginkább a beléd nevelt elvek rabja.
A. J. Christian
Azok tudnak jól tárgyalni, akik megtanulják tisztelni mások elgondolásait, még az olyan esetekben is, amikor nem értenek egyet.
Gary Chapman
ogy nektek, ha valamiről szó esik, azonnal véleményt kell mondanotok: ez ostobaság, ez okos dolog, ez helyes, ez csúf! Mit ér ez? Rájöttök talán bármilyen tett belső összetevőire? Biztonságosan meg tudjátok állapítani az okokat, amely miatt az történt, ami történt, és miért úgy, ahogy? Ha értenétek a hogyanját, nem ítélkeznétek olyan sietve.
Johann Wolfgang von Goethe
"...ha valakiben fényesség lakik, az az ember ragyogni fog. Így megismerjük egymást, amikor a sötétben együtt botorkálunk, anélkül, hogy a másik arcát kezünkkel végigtapogatnánk, vagy szívébe furakodnánk."
Albert Schweitzer
"Ne hidd, hogy azok mind szeretnek,
Akik mosolyogva körül hízelegnek.
A szó lehet hazug, a hízelgés érdek,
De a lélek tükre nem csal meg Téged.
S mivel a szem a lélek tükre,
Benne csillog meg a szeretet fénye.
Ki könnyes szemmel, némán néz rád,
Öleld szívedre, mert az igazi Barát!"
Egy igaz párkapcsolathoz igazi férfi és igazi nő kell.
Ahol megvan a kölcsönös szeretet, tisztelet, megbecsülés és őszinteség. Ahol a felek megnyugodni térnek haza egymáshoz.
Ahol nincs játszma, féltékenykedés és irigykedés.
Kölcsönösen motiválják a másik felet és jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. Egyedül egy ilyen kapcsolatba érdemes
energiát belefektetni, a többi csak felesleges időpocsékolás.
“Világéletemben hittem az igaz szerelemben, amely soha nem szűnik meg létezni, ami átível téren és időn. Hittem abban a varázslatos kapocsban, ami két embert a végtelenségig összetart jóban, rosszban.
Kislányként hallgatva az esküvői fogadalmakat ámulatba ejtettek a szavak. Annyira vártam, hogy én is megkaphassam ezt a fajta szeretetet, szerelmet, hogy én is részese legyek ennek a különleges életnek.
Felnőve azt tapasztaltam, hogy a jól ismert Murphy törvény uralja a kapcsolatokat. Ami el tud romlani, az el is romlik. És valóban, milyen igaz ez a szerelemre. Az érzés megkopik, a napok nem rejtegetnek izgalmakat, minden sivár és unott lesz, és rá is nyomhatjuk az elromlott jelzőt. És gyakran nem is gondoskodunk arról, hogy megjavítsuk a hibás részeket. Mert egyszerűen nem hisszük, hogy ez lehetséges, vagy csupán erőnk nincsen már hozzá. Megpróbálni helyrehozni a közös életet, mindig jó ötlet. Még ha nehéz is. Akkor is, ha a múltban mély sérelem érte a lelket, amelyet elfelejteni nem lehet, de nem is kell. Meg kell tanulnunk megbocsátani, túllépni, ha úgy érezzük, hogy van miért ezt megtennünk.
Amikor idős házaspárokat látok karonfogva sétálni, vagy együtt bevásárolni, elfog a vágy, hogy valakit én is több évtizeden keresztül szerethessek, hogy valaki engem is több évtizeden keresztül szeressen.
Tudom, régen nem volt elsődleges szempont a szerelem – bár az én nagymamám már őszinte szerelemmel lépett a házasságba -, de mégis ott van a szeretet, a tisztelet, és hiszem, hogy sokuk szívébe, még ötven év után is ott lapul a szerelem. Nem hiszem, hogy a sok évtized úgy telt volna el, hogy a boldogság mindig tökéletesen volt jelen az életükben. Ők is átéltek fájdalmakat, borzalmakat, volt, hogy nem különösebben voltak boldogak, inkább csak elégedettek. Azonban mi úgy hisszük, hogy a boldogságnak kellene uralnia minden percünket, a szerelemtől kellene zsibbadnia a gondolatainknak, és nem vesszük észre, hogy milyen jó, a nyugodt, kissé már-már megszokott élet, amelybe kedvünk szerint csepegtethetjük a különleges boldogságcseppeket.
Magától nem tér helyes mederbe a kapcsolat. Tenni kell érte, minden egyes nap. Mert minden túlzsúfolt napba is bele kell, hogy férjen egy cirógatás, egy ölelés, néhány kedves szó, apró gesztusok. Amelyek támpillérei a szerelemnek. Ellaposodni csak akkor tud az érzés, ha hagyjuk, ha nem foglalkozunk vele, ha azt hisszük, hogy a dolgok maguktól is kiválóan működnek majd az örökké valóságig. De az igazság az, hogy mindenért meg kell küzdenünk. A mai munkaidők, elvárások tiporják a kapcsolatokat. Vannak párok, akik alig látják egymást, mert a gyerkőc miatt eltérő munkarendben dolgoznak. A méreg, ami bennük hunyászkodik, az nem más, mint a vágy arra, hogy a párjukhoz bújva aludjanak el, vagy ébredjenek fel, és ennek hiánya sanyarúvá teszi a szívet.
Akiknek megadatik, hogy minden nap a szerelmükkel kezdődjön vagy végződjön a nap, gondoljanak bele, milyen óriási alapot kapnak ezzel a kapcsolat melegen tartásárára. Azok, akik csak havonta látják a külföldön dolgozó párjukat, adják meg a lehetőséget, hogy abban a néhány napban, amit együtt tölthetnek, legyen olyan idő is, ami csak kettejükről szól. Amikor a praktikus dolgok megbeszélésén túl foglalkoznak egymással, igazán, őszintén, kicsit úgy, mint a kapcsolatuk legelején, amikor nem számított más, csak ők ketten. Bárhogyan is alakul az életem, a végsőkig hinni fogok benne, hogy egyszer én is aranylakodalommal ünnepelhetem a szerelmet.”
em az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
Kell, hogy a dolgokat megbocsássuk,
így változhatunk boldoggá mérhetetlen,
s életünk során ha jön a perc, bú-alázott,
akkor is - ugye? - együtt sírunk mi ketten.
Szoktál néha egy képet nézegetni magadról és meglátni egy idegent a háttérben?
Elgondolkoztál már azon, vajon hány embernek lehetnek képei rólad?
Más emberek életének mennyi pillanatának lettél részese?
Csak gondolj bele...lehet, hogy valaki életének fontos része vagy úgy, hogy nem is tudsz róla.