Párválasztási Tanácsok! (beszélgetés)

Tapasztalat! Csak az a baj, hogy 25 éves koromban erre nem gondoltam! Piszkos ruha a mosógépben, izzadt pasi a fürdőkádban fogkefével, hajsamponnal. Jó vacsit neki és irány a baldachinos ágy.

Persze a dolognak lehetséges egy női változata is.

Amint ráérek, megszerkesztem... ?-DD

Hat nekem biza nem volna az igazi ez a 40-es tanacs szerinti par ! El nem tudok kepzelni 1-budös pasit a koszos zoknijaval az oldalamon -:(

A tanitoneni nagyon alazatos :D

Ez az egyik legnehezebb kerdes ami foglalkoztatja az embereket , szerintem.

Nem lehetetlen hogy , nagyanyaink modszere okossabb,ertelmessebb volt mint a mostani :)

A szulök valasztottak ki a gyermekuk szamara az "igazit" tarsadalmi allas,vagyoni helyzet es nem utolso sorban az egeszseg nyomott sokat a latba ! Szerelemröl szo sem volt , megis nagyon keves volt a valas ! ?

En ugy gondolom hogy , nagyon sokat szamit a SZERENCSE , hogy kivel hoz össze bennunket a sors :)

Szerintem a tanulság az,hogy ,ha te szívedre akarod ölelni a fél világot,akkor ne fogd vissza magad!:))Igenis tedd meg!

Ha jön az érzés,hogy most meg akarom ölelni ,akkor tedd meg!Ha ezért vagy más miatt nem fognak szeretni ,akkor nem is TÉGED szeretnek,nem a lelkedet.Légy az és olyan ,amilyen!

Én meg pont az ellenkezője... bújós vagyok..... kis vadóc.... de ha megnézek egy férfiút az utcán... és látszik rajtam, hogy bejön... persze csak egy pillantás és pici pirulás.. semmi szimpadiaskodás... akkor olyan de olyan csókokat kapok :)

n viszont soha nem tudtam mit kezdeni azokkal az emberekkel akiket nem lehet akár csak úgy megölelgetni....

persze kicsit felnőtt fejjel már nem mindig ölelgetek össze vissza mindenkit...

de én bújós vagyok... de aztán megszólal bennem a felnőtt énem....

ma már rájöttem ezt nem mindenki igényli ..., vagy legalábbis idő mire hozzászokik valakinek a fizikai érintéséhez...

Tudod én mindenkinek hamar megnyílok, régi ismerősként kezelem...

én mindenhol otthon érzem magam típusnak éreztem magam....

Sokan nem készültek rá fel, hogy berobbanjak az életükbe... nálam nem voltak távolságok...

biztos valami olasz vér.... azért visszaesek a tó másik oldalára.... de a róka szavai járnak a fejemben... meg kell szelíditeni.... azaz kommunikálni.... minden nap egy kicsit közelebb...

Mert sokszor kihasználják emberek... azt mutatják... ő is régi ismerőskén kezel... aztán a hátad mögött... ném á a kiscsaj ... vagy visszamondja a véleményed és negatív dolgok jönnek elő....

Ez nem igaz.

Csak máshogy élünk egy más világban , mint ők.

Szóval ez nagy lecke volt az élettől...

Viszont az már csalódás, ha már egy ideje valakit ismerek, és valakit meg akarok igazán ölelni az csk a hátam vereget... Na ilyenkor megsértődök... és akkor: Jól van na tudod, hogy nem nagyon szeretem, de téged szeretlek igen komoly arccal, mert azt hiszik nem hiszem el.....érdekes a legjobb baráti kapcsolataim mindig ilyen emberek voltak. és a végére a nagy ölelés is megvolt....

Szerintem mindenki megtanul szeretni!:)))

Vagy azt ,hogy hogyan ,vagy azt hogy hogyan ne:)))

Én a másodikat kaptam örökül a szüleimtől,tanulhattam a hibáikból ,(volt miből,bőven),de azért sok dolog beleivódik az emberbe ,akarva akaratlanul.

Szerintem a lényeg a szeretetni tudáson és nem igazán a HOGYAN-on van.Mert a hogyan kell szeretni ,mint ,meghatározás,abban a pillanatban változik ,mihelyt mástól kérdezzük.

Nekem hogyan jó ,ha szeretnek?

Nekem úgy jó,ha nem babusgatnak,ha nem ölelgetnek naphosszat,ha nem kell vigyorognom minden nap hálás könnybelábadó szemmel,egy csokor virág láttán.De ha épp jólesne,akkor ha jelét adom akkor mindezek is jöhetnek,dögivel:))

...és bizony Én is így szeretek.Nem babusgatok ,nem kedveskedek folyton......de ha látom a jeleket ,hogy igényelné akkor bizony megteszem:)))

Számomra ,nekem és neki ,ez a jó szeretet:))

A másik meg talán azét pocskondiáznak az emberek, mrt meg vannak sértve... Ők tényleg nem az Igaziak???? Miért ne lennének azok??? Ezért haragszanak, bosszúsak! Megcsalták őket, Őket akik szerették a másikat. Félrevezették....

Főként ha fizikai megcsalásról is beszélhetünk...

Főként , ha tényleg szerették a másikat... De lehet, hogy csak azt hitték, hogy szerették a másikat. Valójában pedig csak a helyzetet szerették... Volt egy férfi aki megfelelt az elvárásaiknak.. elvitte őket moziba szinházba, feladta rá a kabátot..., jó velük beleillet a világába az elképzelésbe... de aztán valami elkezdett elromlani, ez nem tetszett a férfiban, az a nőbe, illetve az igazi lelki kötelék miatt nem lesz igazi a kapcsolat, bármilyen kellemes is a másikkal. s valamelyik fél aki bátrabb és nem kendőzi tovább dolgokat kimondja hogy nincs tovább nem ő az igazi..... erre a másik először megsértődik, dühös lesz, hogy nem kell, megsértik, ha egy harmadik is volt a kapcsolatban szexuális parnerként jelen... aztán sajnálja az időt, amit úgy érzi a feleslegesen töltött el... hiszen a nőknél ketyeg az a bizonyos óra... de a legjobban megijednek a helyzettől ott állnak valahány évesen úgy, hogy egyik ilyen kapcsolatból rohangálnak a másikba... de valójában nem is tudják milyen egy férfi vagy egy NŐ, mem tudják hogyan működnek.... illetve kezdhetik előről az egészet..... és amint egyre előrébb jutsz a korral, gyerekekkel úgy érzed esik AZ ÁRFOLYAMOD...

a másik fél

Igen ez a legnehezebb továbbmenni----

de egy idő után nem kell továbbmerni...

Tudod miért akarok tanácsokat gyűjteni?

Először elmentem a Nemzetibe megnéztem az egyik előadást! a Házasságon innen és túl... ( Nemzeti honlapján bele tudtok nézni az előadásba!) Kapcsolatokról szól, viccesen zseniálisan megfogalmazva, remek előadásmódban.... mégsem volt kedvem nevetni néha, mert ezek a történetek valóban ott szaladgálnak a Duna Jobb és bal partján... igen a félelmeimet fogalmazta meg a fiatal író... és volt mersze

belőle mersze novellákat írni amit nyilvánosan elő is adni...

aztán azon gondolkodtam, miért akarok egy férfit, aki jelenleg másfelé sodródik... s talán csak időnként kellek neki... aztán kezembe akadt egy cikk a tantrikós szexről és elkezdtem kutatni... úristen... hát ezért, mert tényleg a másik fele.... akkor mérlegre tetem a dolgokat... és érzem jól döntök várok rá, de ha kell elengedem.

nagyon sokat oltottam már ezt a tűzet de nem ment.... nem értettem.. pedig én vagyok az első aki, ha meglát egy jó pasit... tudjátok akinek igazán vonzó számomra.... és persze nyitott szemmel járok...Ezzel egy időben a kezembe akadt egy könyv, ezért könyvért Bécsig kellet mennem... A Suutari Levelek... Levelek a Párválasztásról és a Szerelemről....

Ezeket egy Nagymama és Nagypapa írja az unokáinak.... tanácsok, megállapítások.., majd az unokák kérdéseire adott válaszok is megjelennek...

alapvetően, megadta azokat a válaszokat a könyv, amelyek mindig is benne voltak a lelkemben, de nagyon sok mindent át kellet volna élnem, ahhoz, hogy ezeket az alapigazságokat magam is megfogalmazzam....

látod... a nagymama majdnem 40 éves mire megtalálja a nagypapát.... 8 szor kérik meg a kezét... De mégis nemet mond... Sok férfi volt az életében, és mindig fájt neki a szakítás... mire és mire megfogalmaz dolgokat már 76..... Ez a könyv a fiataloknak szól, és bárkinek... nem kell minden pontját magadévá tenni... de úgy érzem az én lelkembe a Nagypapa és a Nagymama különleges levelei hatására belém ívodott annyi, hogy tudjam kit és mit és hogyan keresem.... de a jó embernek fogom azt a bizonyos igent kimondani, ha kimondom...... mert hiszek a szerelemben és a házasságban... pedig olyan családban nőttem fel, ahol minden nagynéni nagybácsi elvált, de emlékszem apám hogy szerette anyámat..

"Az ember ne a boldogságot keresse, hanem a másik felét... a lényegét aki kiegészíti, aki motiválja, akinek a kis hülyeségei nem zavarják hosszabb távon sem, mert elfér....ettől még szerethetőbbé válik az egész.... akivel minden napot ünnepként tudnak megélni..."....ez mind szép és jó dolog,és minden kapcsolat így indul.."de senki nem garantálja ,hogy ez így marad"....de ez így van jól.Ez az élet.Emberek ,társak ,barátok jönnek-mennek mellettünk és ki tudja meddig maradnak ,de addig örüljünk ,hogy ott vannak és ha mennek miért kell bemocskolni az emlékeket,vagy az együtt töltött időt,csak mert valamelyik úgy gondolja ,hogy élete végéig mellette lesz a másik?

Azért mert valaki marha okos kitalálta azt ,hogy ha két ember kapcsolatot teremt,akkor onnantól fogva jóban-rosszban halálukig együtt kell maradniuk,számtalan ember lobogtatja hűségét és dühét egy általa szeretett embert pocskondiázva ,csak mert a másik változtatott az életén és más társ szükségét érezte?

.... és ne azért keressen párt magának, mert fél embernek érzi magát társ nélkül.

Mindig önmagunkat adjuk, és figyeljünk a másikra - ne arra, amit beleképzelünk - , nehogy aztán csalódás legyen a vége. :o))

TESZEM HOZZÁ ÉN IS AKKOR TUDTAM MEG, HOGY EZEK A DOLGOK, MILYEN ÖSZTÖNÖSEK, MILYEN SOK ÖNISMERETET KÍVÁNNAK, ÉS HOGY MILYEN VESZÉLYEKKEL IS JÁRHAT... IGEN EGY ODAADÓ SZERETKEZÉS EGY KAPCSOLAT VÉGÉT IS JELENTHETI.... A MOZDULATOK PEDIG JÖHETNEK MAGUKTÓL IS...

ezért döndöttem úgy megvárom a férfit, mert várni kell rá... és közben én is kiteljesedek....

lediplomázok stb... ahugaim árnyékában akik már férjnél vannak...gyermek is született már... mégis mikor nem a lelkem szeretkezik az nem úgyanaz... próbáltam... de szinte mocskosnak--- éreztem magam... úgyhogy ma m

pedig volt már amit megbántam egy két napig hogy nem mondtam igent egy egyéjszakás kapcsoltra, de... olyan kár,

Igen , mert azt hiszik baj van veled.... ha nem keresgélsz, mert keresgélni, kell.. ez az ém döntésem volt... hogy megtaláltam a másik felem érzem, de várnom kell rá..

én most ezt érzem... nekem szerelem nélkül nem olyan a szex... ezért most nem erőltetem.. pedig higyétek el lenéznek, köztük az anyám is ezért...

de persze, ha közben mást sodorna felém az élet.. akkor nem mondanék nemet... mérlegre tenném a lehetőséget.... főként ha a másik megtalálja a boldogságát... az én dolgom lenne elengedni...

Ja bocsi,most nézem ,hogy itt párválasztási tanácsok kellenek:)))

Szerintem az első jó tanács ne féljünk a kapcsolatoktól ,mert soha nem tudhatjuk ,miből lesz a cserebogár,vagy se!:DD

Viszont soha ne tervezgessünk házasságot valakivel mert "ketyeg a bilológiai óránk",vagy mert "Jó fej és kedves,és sosem fog megcsalni ,mert nem az a tipús",mert jó kocsija van és pénze,így biztos anyagi hátterem lesz és a gyerekeimnek is"....és még sorolhatnám!:)))

igen ez a XXI század, mégis ugyanilyen problémákról olvasgatok a fórumokba...

szeret nem szeret... elváljak ne váljak....

:) :) :) először majdnem megsértődtem... de igaz... XXI. század.. és ugyanazok a problémák...

pedig más a világot élünk .... (A PÉLDÁT CSAK ÉRDEKESSÉGNEK SZÁNTAM!:)

most talán szabadabban dönthetünk mint anyáink, nagyanyáink és dédanyáink....

mégis sok a válás... mégsem a valódi párjuknak mondanak igent az emberek....

a mostani fiatalok akik 20-as éveikben járnak, vagy a harmincasak, akik még házasságuk elején vannak még a boldog perceket élik--- és senki nem garantálja , hogy így is maradnak.... főként ha a statisztikát vesszük... na de komolyan... nem a garanciát keresem.... a révet keresem.....

nincs olyan, hogy boldogság.... esetleg boldogságunk...

Az ember ne a boldogságot keresse, hanem a másik felét... a lényegét aki kiegészíti, aki motiválja, akinek a kis hülyeségei nem zavarják hosszabb távon sem, mert elfér....ettől még szerethetőbbé válik az egész.... akivel minden napot ünnepként tudnak megélni...

aki hagyja magát megcsókolni társaságban a másik előtt, hagyja hogy felüdítés a munka után, ha fáradt... és hagyja, hogy szeresd... ahogy te tudod... AKI NEM AKAR MEGVÁLTOZTATNI, CSAK ICINYPICIT FORMÁLNI ÉS ÚJ DOLGOK FELÉ ELMOZDÍTANI....

akiknél a gyermekek azért születnek a világra, hanemhogy megmutassák nekik a világ szépségeit.....

ne a gyerekek tartsanak össze egy házasságot, hanem azértmert két ember egyforma, vagy kiegészítik egymást, és a mások hiányosságai sem zavarják őket.... mert ha kirepülnek az

Az alapvető értékrendjük, céljaik közösek kell hogy legyenek......

Alapvetően minden emberben lehet valami, ami a másikat is elkezdi érdekelni, ezt a valamit a másik beépíti a mindennapjait a részévé válik, szokássá, értékrendé... és ha ez csak ideig óráig tart, akkor, nem maradnak közös érékrendek, témák, stb...

a lényeg, hogy a másikban önmagunkra találjunk, de ne azt keressük akik lenni szeretnénk!!! tehát mert két lélek hasonló---

Nagyo nfontos a kommunikáció... Persze mindenki más... vannak hangosabbak, könnyeben megnyíló emberek, és vannak a csöndes halk szavúak... de a lényeg, hogy a párjukkal nyíltan és őszintén tudjanak egymással beszélgetni... bármiről, és az érzéseikről is....

Én is éreztem a szerelmet amiről beszélsz....

pedig ritkán találkozom a férfival aki felé ezt érzem.... És ebben a fórumban nem a saját problémáimat igyekszem megoldani..

Úgy érzem az igazi szerelemről, akkor beszélhetünk

ha SZERELMESKEDÉS KÖZBEN ÖSSZEOLVAD A KÉT LÉLEK.. Én AZT ÉREZTEM A NEMCSAK A TESTÜNK, HANEM A LELKÜNK IS EGYESÜLT... KÉSŐBB VÉLETLENÜL A KEZEMBE AKADT A TANTRIKUS SZEXRŐL EGY LEÍRÁS... FELFEDEZTEM, HOGY AZ ÉN, A MI LELKÜNK ÖSZTÖNÖSEN ARRA TÖREKEDETT A SZERETETT FÉRFIVAL, HOGY ÍGY ÉLJük MEG A GYÖNYÖRT.... TEHÁT A LELKEM MELYÉRŐL, ÖSZTÖNÖSEN FORMÁLTA A TESTEM MEG AZ MOZDULATOKAT....

TESZEM, HOZZÁ ÉN EGY KEZEMEN MEGSZÁMOLOM HÁNY FÉRFIVAL VOLTAM EGYÜTT A 25 ÉVEM ALATT... DE OLVASSATOK UTÁNA A TANTRIKUS SZEXNEK ÉS MEGFOGJÁTOK ÉRTENI... A TANTRIKUS SZEX A SZERELMES ŐSZINTE SZERETKEZÉS, ARRÓL SZÓL, MÉGHA NEM IS IGAZÁN SZERELMES IS VALAMELYIK FÉL MÉG... A LELKEK SZERETKEZÉSE, A LELKEK TUDJÁK, HOGY ÖSSZEILLENEK... AZ ILYEN SZERETKEZÉS NAGYON BENSŐNSÉGES ÉS KOCKÁZATOS IS... AZ ILYEN GGYÜTLÉTKOR FONTOS A TELJES ODAADÁS, BIZTONSÁG ÉRZÉSE, A SZERETKEZÉS UTÁNI HOSSZÚ MÉLY ÖLELKEZÉS. aZ ILYENKOR KIMONDOTT SZAVAK OLYAN MÉLYEN FÚRÓDNAK BE AZ EMLÉKEZETBE.. AKÁR ÖRÖKRE MEGSZILÁRDÍTHATNAK VAGY MEGSZAKITHATNAK EGY KAPCSOLATOT AZ ILYENKOR KIMONDOTT SZAVAK , VAGY MOZDULATOK, MER KISZOLGÁLTATOTT ÉS ÉRZÉKENY AZ EMBER....