Páromnak mástól van gyereke (beszélgetés)

Húúú, de rég nem írtam ide, talán ha lesz egy kis időm leírom hogy mik történtek azóta.

Hál istennek a kedélyek lenyugodtak, nem nap mint nap vannak történések.

Annyit boldogan leírhatok, hogy a házasságunk jó döntés volt, szeretjük egymást azóta is a férjemmel. És 23. hetes kismama vagyok!

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de az én exemnek is született mástól gyereke, mégpedig házasságunk 5. évében:( Együtt maradtunk ugyan a közös gyermekünk miatt, de rettenetesen hosszú volt az az idő, amíg a gyerektartást fizettük. Aztán meg, hogy 22 év után elváltunk, ez is közrejátszott.

Látom, már eltelt egy év, sok minden történhetett veletek azóta.

Sziasztok!

Mostmár remélem lenyugszanak a kedélyek. Majd meglátjuk.

A párom is szeretne nyugodtan élni, ő sem érzi ezeket a dolgokat jónak.

Az esküvőről annyit, hogy már amikor kibékültünk gyereket szerettem volna, de a párom azt mondta hogy várjunk még amig stabilizálódik a kapcsolatunk. Aztán amikor kiderültek a dolgok, nekem az első gondolatom az volt, hogy igy nekem talán soha nem lehet mégegy bébim. Ezt el is mondtam neki, azt mondta hogy hülyeség, de hogy ne most, hanem majd ha anyagilag stabilizálódunk. Ezt le is vezette nekem, és végülis meggyőzött. Megint türelembe helyeztem magam, mire ő kezdett el szépen lassan, finom utalgatni a dolgokra. Elejtett mondatokkal, aztán egyszercsak kibökte hogy nagyon vágyik mégegy közös gyerekre, egy igazi kistesóra. Én pedig kijelentettem, hogy a történtek után nekem degradál apasági nyilatkozattal gyereket szülni, vagy elvesz feleségül....vagy. De én úgy gondoltam hogy elmegyünk két tanuval az önkibe, aztán elmegyünk kajózni és kész. De a párom ragaszkodott hozzá, hogy akkor menyasszonyiruhás, zenés táncos lakodalom legyen. Úgyhogy az lesz. Hál istennek alakulnak a dolgok. A fogamzásgátlót az utolsó levéllel szedem, március 13-után jöhet a bébi. És látom a páromon hogy tényleg, őszintén ő is ezt szeretné...

Szia OlíviaAnna!

Nagyon egyformán gondolkodunk erről a témáról!

Szia Meric,

Van még valami, amit akartam mondani, bár ez az esküvői előkészületek közepette kissé ünneprontó. A helyedben én várnék a dologgal. Eddig is boldogan éltetek papír nélkül (leszámítva a mosolyszünetet). Hogy miért? Nekem az általad leírtakból úgy tűnik ("ultimátumot kapott, hogy akarja e a lány ezt a kapcsolatot vagy sem"), hogy nem a férjed akarta, hogy vége legyen a dadussal a dolognak. A tény, hogy a szakításotok után szinte azonnal kapcsolatot létesített, azt sejteti, hogy nem sokat bánkódott utánad. Az én tapasztalatom azt mutatja, hogy egy nagy szerelem után az ember egy jó ideig nem képes ismerkedésre sem. Az, hogy nem veled próbált meg kibékülni, hanem a közös gyereketek óvónénijével jött össze (ami számomra megbocsáthatatlan lenne), minimum arra késztetne, hogy ne akarjak beleugrani egy házasságba vele. Nem gondolod, hogy azért forszírozta az egész esküvő+testvérke témát, mert valahol téged akart kompenzálni az egész kialakult helyzet miatt? Nekem az egész arra hasonlít, mint amikor a férfi egy félrelépés után egy gyémántgyűrűt ajándékoz a barátnőjének. A helyedben én kivárnék és nem halogatnám a lánnyal és szüleivel a helyzet tisztázását. A kislány után igenis tartásdíjat kell fizetni, a láthatásoknak pedig nem titkos találkozásoknak kell lenniük.

Én ha a helyedben lennék mikor megy a gyermekhez mennék vele, nehogy kétkulacsos legyen. Nehogy ámítson téged, és az egész dolog nem is így van.

Én tiszta vizet öntenék a pohárba.

Nem lennék ilyen nyugodt, valahol valami nagyon sántít. Vagy itt vagy ott.

Itt nem is a pénzről van szó, hanem hogy egy gyereknek két szülőre van szüksége, főleg egy kislánynak. Ha nincs mellette férfi, akkor nem fogja tudni hogy milyen a normális férfi viselkedése egy nővel, és így nem tud mintát venni.

Engem első pillanattól kezdve elutasít a lány, mert azt hiszi, szerintem, hogy én vettem el tőle a gyereke apukáját. Pedig ez egyátalán nem így van, már akkor szakítottak amikor mi a párommal kibékültünk. Illetve én úgy tudom, hogy ultimátumot kapott, hogy akarja e a lány ezt a kapcsolatot vagy sem. Nem jelentkezett, utánna a párom kereste és megbeszélték hogy vége. Azthiszem ez tiszta sor. Lehet hogy a lány azt képzelte, hogy majd utánna könyörögni fog a párom. De ő nem, elkezdtünk beszélgetni és egyre többet találkoztunk, nem megzsaroltam hogy nem jöhet a gyerekéhez ha nem békülünk ki.

Meg fél tőlem nagyon, mert tudja hogy sokmindenre képes vagyok, tudja hogyha akarom akkor felhívom az apukáját, vagy a bölcsödébe szellőztetem meg a nem túl etikus sztoriját. Ahogy ezt sms-be meg is irtam.

A párom nagyon nem akar balhét, mert azt mondta hogy akkor még annyit se láthatja, hallhat a gyereke felől mint eddig. Ezt is megértem, azok után hogy van hogy egy hétig se veszi fel a telefont.

A párommal a hétvégén volt egy-két érdekes beszélgetés,(ez arról szólt, hogy ki mennyire korlátozza a másik életét, különélet, közösélet, szerintem ez előbb utóbb mindenkinél téma) és emiatt nem mondta el egyből szerintem, meg jobb ezt személyesen.(lehet arra várt, hogy rákérdezek-e) És pont emiatt nem kérdeztem én se rá, gondoltam, ha érdekli a véleményem, akkor úgyis elmondja. És igazából amint találkoztunk egyből elmondta.

Szerintem január vége, február körül jelentkezni fog a csajszi.

De ha bemocskolja az esküvőnket akkor kinyírom :)))

Szerintem arról nem is tud, meg a további terveinkről. Nem mintha lenne bármi köze hozzá, de szerintem felszívná magát rajta.

Tudod, ez lenne a normális hozzáállás, és a párom is így képzelte el.

De sajnos nem így működik.

Én is ezt tenném. Ki tudja, hogy igaz-e egyáltalán, hogy a szülők azt mondták, hogy be ne tegye a lábát?? Mennyire valószínű, hogy a szülők érdeke az, hogy a lányuk egész életében egy fillér tartásdíjat se kapjon? A tartásdíjjal együtt is kemény dió lesz egyedül felnevelni a kislányt, a szülők csak örülnének neki, ha azt látnák, hogy a biológiai apuka felelősségteljesen gondoskodik az unokájukról.

Még az is lehet, hogy a lány titokban tényleg többet akar a párodtól. Egy kicsit úgy hangzik ez a "ne találkozzunk többet", mint egy ál-szakítás, aminek csak az a célja, hogy kiderüljön vajon teljesen közömbös-e iránta a párod. Talán így akarja kiprovokálni, hogy a párod könyörgőre fogja...

Nekem az is fura, hogy a párod, így közölte ezt veled. Miért nem a találkozás után mondta el - telefonon, tárgyilagosan? Hiszen a szavaiból az derült ki, hogy semmi különös nem történt. Akkor miért kellett ez a nagy titokzatosság? Remélem a párod őszinte veled. Ha ti egy pár vagytok, szerintem nem külön kellene látogatnia a kislányt. Én biztosan vele mentem volna, nem azért, hogy nyomozzak utána, hanem, hogy megismerhessem az anyukát és biztosítsam a normális szándékainkról, a kapcsolat normális mederbe tereléséről.

Az jutott még az eszembe, hogy miért nem kerülitek meg a lányt? Lehet, hogy oda kellene állni a szülők elé kettőtöknek és elmondani a tényállást: a lányuk mit művel???? Nem tudom, ez már nehezebb helyzet, pláne ha a párod nem akarja. Ki tudja, mi sülne ki ebből?

KÖLTŐI KÉRDÉSEK....

Elolvastam amit leírtál. Valami nagyon nem stimmel az én véleményem szerint.

Mert ha beleképzelem magam a lány helyzetébe - és nincs semmi takargatni valóm - akkor ezt teszem:

- Mivel Ti külön voltatok a kapcsolat kialakulásakor, besikerülhetett a bébi. Ez rendben is van!

- Ha úgy döntöttem, hogy megszülöm akkor két lehetőségem van:

1. / vagy csak magamnak akarom a babát és akkor nem kérek semmit az apától, hanem nevelgetem egyedül és próbálok új életet kezdeni.

2./ vagy szólok az apukának és első körben megcsináltatom az apasági vizsgálatot. Így az apuka is megnyugszik, hogy nem más helyett fizet, illetve nem fog benne motoszkálni a kisördög élete végéig, hogy tényleg övé-e a gyerek?

Második körben megállapíttatom a bírósággal a gyermektartás összegét és a láthatást. És bankszámlára kérem a pénzt és nem bujkálok el amikor jön az apuka! És a szüleimmel is tisztázom a helyzetet!!!!! Így nem csak akkor jöhet az apa, amikor ők nincsenek itthon. (Mert ez is igen érdekes ám!)

Én így tennék, mert ez lenne a becsületes!

Így én is tudnám alakítani az életemet, illetve az apuka is nyugodtabban tudna élni a családjával.

És otthon a szülők azt sem tudják hogy az apuka igenis érdeklődik a gyerek felől.

Azt mondta a lány, hogy a szülei azt mondták hogy be ne merje tenni a lábát a lakásba a párom. El tudom képzelni hogy miket mondott a páromról a szüleinek.

A párom meg nem akar balhét és ezért nem áll a lány szülei elé (jelzem, hogy én tuti leülnék velük)

De emiatt nem is adott neki pénzt a párom!

Ha tisztességes lenne, vállalná hogy nyoma maradjon. Arra nem hajlandó ami sok sok embernél működik, megfelelő körülmények között láthatás, rendszeres időközönkétnt, rendszeres gyermektartás. Inkább nem kell neki a pénz csakhogy nehogymár tenni kelljen valamit.

Azt írta Meric, hogy a lány burokban nevelkedett, meg bamba.... hát nem úgy néz ki!

Lehet, hogy otthon a szüleinek meg azt mondja, hogy srác nem fizet egy fillért sem. A bankszámlán meg ugye nyoma lenne....

Még hogy bamba! Igencsak rafkós kis hölgy.

Szóval a tegnapi nap.

Találkozás alatt nem hívtam, amikor utánna hívott a párom nem is beszéltünk róla, én nem akartam tolakodó lenni, nem is kérdeztem róla.

Este amikor hazaértünk, kihívott a párom cigizni az erkélyre. Itt már tudtam hogy valamit mondani akar, mert én ha otthon vagyok soha nem dohányzom.

Azt mondta hogy minden rendben volt a találkozásnál, felment hozzájuk és ott voltak. (persze a lány szülei nem voltak otthon) Játszott a gyerekkel, csinált róla fényképeket is.

Aztán a lány szólt a páromnak hogy beszélniük kellene. Közölte, kb két mondatba, hogy ő ezt így nem szeretné, és hogy ne találkozzanak többet, mert neki elég volt az idegeskedésből.És hogyha majd a kislány kiváncsi lesz az apukájára, akkor majd jelentkezik és akkor találkoznak. A párom ezt tudomásul vette, mert tudja, hogy hiába vitatkozik vele, magába fordulna, durrogna arra meg nem kiváncsi. A gyerek bekakilt, úgyhogy az alkalmat kihasználva a párom gyorsan elköszönt és eljött. Annyit még megbeszéltek, hogy néha hívni fogja hogy érdeklődjön a gyerek felől.

Nagyon nyugodt hangnembe megbeszéltük a dolgokat.

Megkérdeztem tőle hogy ő mit szeretne.

Azt mondta hogy békét és nyugalmat. Minden oldalról. Elmondta hogy a lánnyal képtelen megegyezésre jutni, elege van a titkos találkákból, de a lány ez ellen soha nem fog tenni. Nyugodtabb lesz az élete igy.

Megkérdeztem, hogy mit érez a gyerek iránt, azt mondta szomorúan hogy semmit. Megbeszéltük, mivel hogy ilyen hirtelen csöppent az életébe, alig párszor találkoztak, igy ez nem tudott kialakulni, pedig szerette volna. Láttam rajta hogy szomorú.

Megkérdeztem azt is hogy miért nem megy bírósághoz, hogy megállapítsák a láthatás, azt mondta hogy ő nem akar bírósági ügyet csinálni belőle, nem akar acsarkodást. És hogy emiatt nem én vagyok a hibás, hanem a lány, mert ő nem akar tisztességes játszmát.

Örül annak, hogy végre nyugalom lesz.

Az én véleményem, amit el is mondtam a páromnak:

-ha volt is kis esélye arra hogy normális mederbe terelje a gyerek nevelését, azt is elveszítette, és hogy azzal hogy csak az anyukája neveli, lehet hogy nem is lesz rá soha kiváncsi.(nem akarom azzal vádolni hogy a párom ellen nevelné a gyereket)

-ezt már hallottam a fél év alatt egy párszor, meg ennek az ellenkezőjét is, úgyhogy nem vagyok én ebbe biztos hogy ez kőbe van vésve. (és nem a párom könyörgött az ellenkezőjéért, egyszerűen csak lehiggadt a csaj, vagy passzátszél fújt) ő maga sem tudja hogy mit akar.

-egy olyan hazugságspirálba keverte magát amiből nem tud kimászni (vagy jóhírét féltve, nem is akar)és ez a legkényelmesebb, ha nem találkoznak. Igy megőrizheti a látszatot. És azt hiszem a múltkori sms-emmel erre rátapintottam.

Különbözőek vagyunk, én biztos nem hagynám a gyerekemet, de megértem a páromat is. Abban az esetben ha meg lehetne állapodni a lánnyal a láthatásba, és nem kéne titkolózni, nem a lány szabná meg hogy éppen mikor hova ugorjon a párom akkor ez tudott volna rendesen működni, hisz sokszázezer ember él így, és nevel így gyereket.

Szia!

Erről beszélek! Ha nem sántikálna valamiben, akkor nyugodt szívvel megadná a bankszámlaszámát! Őt is és Titeket is megnyugtatna, hogy nyoma van a pénz átadásának!

Én csak úgy simán "kézbe" nem adnék pénzt. Az más kérdés, hogy esetleg pelust vinnék neki.

De mindenképpen le kellene tisztázni a gyermek helyzetét. Szerintem!

Szia OlíviaAnna!

Sajnos a fél év alatt nagyon sokszor össze voltam zavarodva. Azokat a dolgokat hogy támogatom a páromat az apaságban, és hogy vállalom hogy a gyerkőc sokat legyen nálam, olyankor gondoltam úgy, amikor láttam arra esélyt hogy kultúráltan tudunk mindannyian élni ezzel, de sajnos a lány ehhez nem volt partner. Én mondtam a páromnak hogy szeretnék vele elmenni, de a lány nem enged a gyerek közelébe. A lány bölcsisnéni (a kisfiam dadusa volt a bölcsödébe) én úgy gondoltam hogy ért a gyerekekhez. A saját nővérétől nem fogad el tanácsokat, pedig neki 3 gyereke van, úgyhogy már a nővérével se áll szóba. Kicsit szélsőséges a lány.

Megirom a tegnap történteket, mert abból is sokminden kiderül.

Köszönöm a hozzászólásodat, és az érdeklődésedet.

Szia!

Látom nagyon sokmindenre rátapintottál.

A párom ódzkodik a pereskedéstől, és mindentől ami ezzel jár. Én már azt is megtettem hogy bementem a bíróságra és elhoztam a nyitvatartási időt, illetve utánna jártam hogy mi kell a láthatás és a tartásdíj megállapításához.

Megbeszéltük a párommal, hogy amíg törvényesen nincs minden lerendezve, addig ő nem fizet egy fillért sem, mellesleg megjegyzem, hogy amikor a lány pénzt kér a párom el akarta kérni a bankszámlaszámát, hogy oda fizessen be, hogy annak nyoma maradjon, ebbe nem egyezett bele.

Sajnos a párom nem élvezi a kettős életet, mert nem jönnek ki a lánnyal, még a 2-3 hetente egy órára sem.

Az eleje nagyon nehéz volt, mert a párom megingott, de én tudtam hogy mit akarok. Tudtam azt hogy a párom szeret engem, és csak össze van zavarodva, türelmesen vártam hogy lecsengjen nála ez a dolog, és nekem lett igazam. Egymás életei vagyunk. És ebbe csak úgy férne bele egy külön gyerek, ha a lány is társ lenne ebbe. De sajnos nem az.

Mindjárt megirom hogy hogyan is gondolom.

Gratulálok az örökbefogadáshoz! Gyönyörű dolog egy elhagyott kisemberkét felnevelni, szeretetben, hisz az életet adjátok neki!

Sziasztok!

Én is végigolvastam a történetedet. Hát.... nem egyszerű!

Megnyitottad a fórumot, hogy tanácsot kérjél, de

- már ne is haragudj - egyetlen egyet sem fogadtatok meg. Pedig nagyon sokan igyekeztek segíteni a hozzászólásaikkal. Véleményem szerint igencsak ésszerű és logikus dolgokra hivták fel a figyelmedet a hozzászólók.

Persze Nektek kellett a döntéseket meghozni, a Ti életetek!

Több kérdés is megfogalmazódott bennem:

- Miért nem csináltattatok apaságit? Annak kellett volna az elsődlegesnek lenni, nem pedig szaladni a polgármesteribe nyilatkozatot tenni. Tökéletesen egyetértek azokkal, akik szintén ezt javasolták nektek. Az nem indok, hogy a párod biztos benne, meg a gyerek hasonlít, meg a nő nem "olyan". Ha olyan bamba az embered (amit nehezen hiszek), akkor neked kellett volna a sarkadra állnod! Pláne ha közös életet terveztek, mivel Te IS fogod a gyerektartást fizetni (nem csak a párod), illetve a saját gyerekeidtől fogod elvenni azt a pénzt. Ezért téged is hibásnak tartalak egy kicsit, amiért nem követelted az apasági vizsgálatot.

(Különben mi örökbe fogadtuk a nagyobb lányunkat, de kiköpött olyan mint én. Még az orvosunk is azt mondja, ha nem tudná, el sem hinné!)

- Olyat elhinni egy vadidegen nőnek, hogy nem fog kérni gyerektartást?! 2009-ben???? Na ne!!!

Fog kérni, sőt még többet is! ...És egyre többet!!! Mert rá fog jönni, hogy a gyerek növekedésével a költségei is növekednek!

Mert ha nem spekulálna a gyerektartásra, nem is szólt volna a babáról egy szót sem! Ha "csak" magának szülte volna, mélységesen hallgatott volna a párod előtt. (Vagy azt mondta volna, hogy mástól van.)

- A nő szüleivel miért nem tisztáztátok a dolgot? Miért a párod viszi egyedül a balhét? Szerintem ez nagyon sántít. Ki tudja, hogy mit mesélt be otthon? Lehet azt sem tudják a szülei, hogy belerondított egy élettársi kapcsolatba.

Mert olyan "ma született bárányka", meg a "burokban neveltetés". Pont ez ami furcsa. Mert ha tényleg így lenne, akkor a szülők igencsak kíváncsiak lennének, hogy a drága kislányukat ki ejtette teherbe. És milyen körülmények között....?

- A láthatás sincs biztosítva! Ha gyerektartást követel, akkor nem bujdokolhat az apa elől. Csak azért, mert neki úgy van kedve.

- Szerintem a párod se kutyafüle. Élvezi a kettős életet. Itthon Te tartod a frontot, veled meg van a biztos háttér. A nőnél meg Ő az Apuka, és családosdit játszik. Akkor is ez volt a fontos, amikor a ti gyereketeket kellett orvoshoz vinni!

Minden elismerésem a Tiéd, hogy kitartottál a párod mellett! Megértem, hogy közös gyermekkel és több évvel a hátatok mögött - első felindulásból -nem rúgtál föl mindent. Véleményem szerint - bár ez sokakéval nem egyezik - nem csak a párodra tartozik a kislány további sorsa. (Azokra gondolok akik azt javasolták: hagyd hogy a párod intézze a dolgokat a másik "családdal".)

Mivel egy gyermek felnevelése nem rövid idő, bizony neked is sok feladatot fog jelenteni! Kitartást és jó egészséget kívánok hozzá!

Hirtelen ennyi jutott eszembe, bocs ha kicsit nyers voltam!

Szia!

Én nem lennék biztos hogy párod az apja,erre semmi bizonyíték nincs,szóvan a másik nő szépen lehúzza pénzzel.Párod agyon fogja magát dolgozni,kimerült lesz,nem látjátok egész nap,én tuti csináltatnék tesztet,nem is értem,párod nem akarja???

Az a baj hogy tuti hogy ő az apa, és ez a páromnak a legnagyobb fájdalom...

De már ez se érdekel, ő csinálta, ő volt a felelőtlen nem én, és miért van az hogy a három ember közül én érzem magam a legszarabbul, aki semmi rosszat nem tettem...

No comment...