Pánikbetegek ide! (beszélgetés)
Az önismereti terápia pl.arra jó, ha mondjuk elakadtál,nem tudod merre indulj el és hogyan. Amikor beleragadsz az életedbe, ugyan azokat a köröket futod, de nem jutsz semerre. Ha tele vagy negatív érzésekkel, gondolatokkal, amik nem engedik, hogy lépj, mert félsz...ezeket a gátakat segíti oldani, hogy valamerre billenhessen a mérleg.
Húúú...most ezt így kicsit összetett és nehéz leírni, hogy milyen a terápia. Meditálás alatt történik, amit a pszichológussal együtt csinálunk. Aztán beszélgetünk, ő meg jegyzetel.
A sima meditációt itthon is csinálom, és igen, jobb, mint a nyugtató, mert lehet vele szabályozni a pulzust.
De igazából csak ülök a széken vagy fekszek az ágyon és gondolatba mormolok egy szöveget 😄 Ezt viszont érdemes pszichológussal elsajátítani, mert több részből áll, amit részletekbe begyakorlunk.
És ezt megteheted minden nap.
Igaz, sok napon át kell ezt az általad fókuszálásnak hívott dolgot gyakorolni, hogy később már észre sem vedd, hogy csinálod.
Kitartást és sok sikert!
Nem, gyógyszer szóba sem jöhet ezért nem is mentem orvoshoz!!
Az írásod nekem azt adta át amire már jó ideje szükségem volt,hogy azt érzem hogy amire fókuszálunk,oda megy az energia.
És ez tudatosult bennem ma amiért hálás vagyok neked.♥️
Azóta sokkal jobban vagyok.
Ilyen sok mindent régóta nem tettem mint ma délután és este.
Tudom idő amíg teljesen jól leszek de az már egy nagy lépés hogy minden gond nélkül elmentem ma a barátnőmhöz,és vásárolni,és mostam,Vasaltam...ezeket máskor egy hét alatt csináltam meg.
Próbálok így élni ezzel a tudattal.
Nem eszek alapból sem cukrot évek óta .
Tudom, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni vele. Orvoshoz fordulnak, szedik a gyógyszert és ennyi. A gyógyszer sok esetben csak abban segít, hogy nem a valóságot fogja érzékelni a beteg. Elmúlik egy időre a szorongása. Aztán, ha abbahagyja csak felerősödik.
Mint írtam nagyon sokat olvastam. Megnéztem milyen hatóanyag van annak a gyógyszernek amit én kaptam.
Még gimiben tanultam biológiát, de megértettem a hatásmechanizmusokat, illetve, hogy mi okozhatja ezeket.
Az kimaradt a leírásomból, hogy igyekezni kell tudatosan szervezni az életünket. Napirend, étkezés (cukrot mindenképp elhagyni!!!), sok, vitamindús zöldség.
Mert ha valamiképp ezek az "üzenetküldések" sérültek az agyban, akkor azt helyre is lehet hozni. Az agy végtelenül rugalmas szervünk, csak meg kell tanulnunk kezelni.
Nem voltam olyan pánikbeteg, amely rohamokkal jár, viszont elég sokáig szorongásokkal éltem. (ma annak tulajdonítom, hogy nem tudtam a gyászt feldolgozni)
Nem tudtam elhagyni a lakást, közlekedni, társaságba járni. Sorozatosan jelentettem beteget a munkahelyemen, mert gyengének éreztem magam elindulni. Sorozatosan mondtam le a barátaimmal a találkozókat, az utazásokat.
Kaptam gyógyszeres segítséget pszichiátertől, de rájöttem, hogy hosszú távon ez nem lesz megoldás.
Sok cikket olvastam a neten ezzel kapcsolatban. Végül úgy döntöttem, hogy magam fogom megoldani.
Sokáig nem tudtam eltérni attól az útvonaltól, amelyen a munkahelyemre mentem. Elkezdtem azzal, hogy 1-2 megállót gyalogoltam. Szoktam az emberek közelségét, a nyüzsgést.
Tanfolyamra iratkoztam be, ami kötött időpontban volt és ha eredményt akartam akkor részt kellett venni.
Voltam két reiki kezelésen, ami többet ért, mint bármelyik pszichiáter. Lehet, hogy csak azért, mert hinni akartam benne. Ezek után kerestem youtubon olyan vezetett meditációt, ami úgy éreztem sokat könnyít a lelkemen.
Szerintem a lelkünk és az agyunk valahogy elveszti a szinkronítását. Egyik nem tudja feldolgozni a másik információit. Keresni kell ezt az egyensúlyt. Az agyunkat úgy leterhelni, hogy "ne fussa le" az érzelmi töltöttségünket. A tanulás mellett a zenét tudom még ajánlani. Az fülemben mindig szólt a zene.
Ma már bátran közlekedem, járok társaságba és hosszabb távra bevállalok utazást.
Tudjátok, hogy van ez a betegségetek, de éljetek úgy, mintha nem akarnátok tudomást venni róla! BÁTRAN!
És keressétek a "kihívásokat"! Utazzatok, tanuljatok! Hallgassatok sok zenét! (és akár táncoljatok is, vagy hangosan énekeljetek)
Győzzétek le önmagatokat!
Én is pánikbeteg vagyok.
Egyedül dolgozom és egyesül is élek és nagyon elvitt magával ez az állapot.
Mindenhol azt olvasom,hogy tényleg tojni kell rá és akkor elmúlik.
Viszont nekem nagyon sokat rontott az életminőségemen.
Éjjeli őrként dolgozom, egyedül vagyok aztán jövök haza,itt is egyedül.
És nem köt le nem érdekel semmi
Megy a TV jobbnál jobb filmek,de nekem csak azon jár az eszem, hogy éppen miért fáj a hasam,miért ég az arcom, egyszerűen nem tudom elengedni magam.
Néha nehezen kapok levegőt is.
Rohamom nem volt még,de ezek a dolgok a mindennapokat teljesen tönkre vágják.
2 éve nincs senkim.
Ma már ott tartok,hogy elmenni sem szeretek sehova,mert ott is csak rosszul érzem magam,és azt várom,hogy jöhessek haza.
Itt érzem magam biztonságban, viszont unatkozom.
Néha elkezdek főzni,tegnap is leégett,mert közben azt éreztem magammal kell foglalkozni,magamat kell figyelnem,nem pedig az ebédet .
Reménytelen vagyok ?
Nagyon sajnálom 😞
Idő kell és kemény koncentráció.
Önismereti terápia miről szól ?
Sosem hallottam róla.
Milyen meditációt csinálsz?
Sok helyen láttam hogy meditáció és joga jobb mint a nyugtató.
Igen, ezért nincs már rohamom
Mikor legutóbb lett volna roham akkor mondtam magamnak hogy kijön a roham aztán elmúlik úgyhogy nincs is mitől félnem
És akkor nem is jött a roham
Nekem inkább hogy egyedül élek sok dolgom nincs,home Officeban dolgozom és nincs más dolgom mint felkelni és azon gondolkodni hogy mi fáj mi nem miért áll jobbra a hajam miért nem balra.
Innen eredhet a gond nálam
És ezekre mindig rá pánikolok és idegesítem magam
Egyszer olvastam hogy valaki nem mer utcára menni
Azóta én is félek pedig egy hete ilyen gond nem volt
Köszi, neked is menni fog!
Csak tényleg az legyen benned, hogy a világon semmi bajod!
Jézusom ... jobbulást neked is !!!
Egyszer sikerült,megint menni fog!!!
7 évig szenvedtem.
Tavaly viszont újra felütötte a fejét, de próbálom legyűrni.
Köszönöm.
Egyébként pont ez a nehéz: elkezdek nézni egy filmet és aztán 3 perc múlva már agyalok hogy most miért nem magamat figyelem.
Nehéz kifelé figyelni.
Neked sokáig tartott kijönni belőle ?
Én nagyon szeretnék és lehet ez a baj hogy siettetem de ugyanazon az úton kell visszamenni,mint amin idáig jöttem.
Tereld el a figyelmed!
Ha az utcán vagy, figyeld az embereket, a virágok színeit, madarakat... Mindegy, csak ne önmagadra figyelj!
Otthon is kösd le az agyad.
Olvass, játsz a telefonodon...
Vagy ha nem sikerül mondogasd, hogy ezt magamnak csinálom, semmi bajom!
Tényleg senkit nem akartam bántani a címmel.
Tavaly október körül kezdődött és egyre rosszabb
Ma már ott tartok,hogy csak itthon érzem magam biztonságban.
Nem merek sehova menni,ha muszáj akkor rettegve megyek és szinte rohanok haza.
És sok helyen olvasni,hogy igazából el kell fogadni hogy ez csak az agyunk játszik velünk.
Rohamok már nincsenek,viszont az állandó félelem,a csak magamra figyelés,ezek bosszantóak.
Végeredményben mindegy a cím.
Mióta kínoz?
Tényleg sokat segít ha nem foglalkozol vele.
Jézusom elnèzèst,szerintem átírta a telefon
Nem akartam senkit bántani
Pánikbetegek írjatok,ez lett vonva a cím.
Gondolom nem tudom módosítani 😞
Nagyon sok helyen olvasni,hogy a pánikbetegség nem is betegség,csak egy állapot,hogy jelen pillanatban az idegeink kicsit túl vannak feszülve és ne akarjuk ellene tenni hanem fogadjuk el hogy van és konkrétan tojjuk le.
De ezt hogyan lehetséges?
Hogyan tudom elfogadni hogy van és nem idegeskedjek azon,hogy most éppen megint valami bajom van .
Mert állítólag ez a kulcsa az egésznek
Hogy elfogadjuk,hogy ne akarjuk annyira görcsösen hogy elmúljon.
Mégis hogy ?
Érdekelne a ti történetek is !