Pályaorientáció (beszélgetés)

Az angol nyelvet mindenképp beszélni kell a mai világban az érvényesüléshez. Ha vki nem beszéli, az sajnos leszűkíti a lehetőségeit. Ha vki más nyelvet is beszél, az nem árt, és egyes esetekben jól jön, de igazán akkor ér vmit, ha jól beszéli azt a másik nyelvet (én a franciát kb. kétszer használtam, mert inkább angolul beszéltem a franciákkal is).

Ha a lányom ott tart majd, ebben biztos bele fogok szólni a tanulási szándékaiba. Ha olyan középiskolába akar menni, ahol kevésbé jó a nyelvoktatás, különórára kell majd járnia. Ebből nem engedek, mert látom a körülöttem lévő nyelvet nem beszélő emberek mit szenvednek.

Amúgy csak segíteni akarok neki a pályaválasztásban, a végső döntést rábízom. Érettségi után már úgysem szólhatok bele.

Sziasztok! Én már rég érettségiztem, túl vagyok már a 30-on. Tavaly szereztem meg a második diplomámat.

És még mindig azt tapasztalom, hogy kapcsolati tőke hiányában nagyon nehéz érvényesülni a mai munkanélküli világban - legyen szó bármilyen végzettségről. Persze ebben óriási befolyásoló tényező az is, hogy az ország melyik részén él az ember. Az idegen nyelv ismerete mára szinte elengedhetetlenné vált még a legegyszerűbb munkaköröknél is. Tehát nincsenek egyszerű helyzetben a most továbbtanulni kívánó diákok.

Sok sikert kívánok mindenkinek!

Nálam ugyanez volt, csak építészmérnökség kontra divattervezés. Hát, szerintem most még bizonytalan vagy, jövőre viszont erősödni fog benned az éntudat, és jóval határozottabb leszel (a szüleiddel szemben is).

Nem tudsz velük őszintén beszélni?

Sziasztok!

Én most tizenegyedikes vagyok,és eddig pontosan tudtam hogy mi akarok lenni:orvos.Aztán rájöttem,hogy az Orvosin mi minden folyik.Folyik a vér,szó szerint,és átvitt értelemben is.Nem nekem való.Viszont a szüleim beleélték magukat,és nagyon erőtetik.Én arra gondoltam,hogy a Kertészetire szeretnék menni,de a szüleim annyira összezavartak,hogy már azt sem tudom mit akarok.Tudom hogy nem akarok az orvosira menni,de ha orvos lennék,minden könnyebb lenne,nem kéne annyit állni a rendelőben,stb.,de engem nem valószinű hogy érdekelne is a munkám.Persze szép szakma,meg minden,de egyszerűen nem fog meg az emberek gyógyítása!Sajnálom,most biztosan sokan elítéltek emiatt,de egyszerűen elképzelni se tudom ott a jövőm,meg fel se vennének,és UTÁLOM a kémiát,meg a fizikát,szóval...csak egyszerűen a szüleim nem tudják megérteni hogy nem érdekel.mindig azt kérdezgetik,hogy akkor mi akarsz lenni?Én meg egészen biztos vagyok a Kertészetiben,de nem merem nekik megmondani,és ebből azt látják,hogy magam se vagyok biztos benne,és ezért még jobban belehajszolnak...Mit tegyek??

Háát, tűzoltó talán jogszabályilag sem :D

Ezért érzem magam szerencsésnek a műszaki irányvonallal :)

Én a pénzügyet és a közgázt utáltam, a számvitelt szerettem :)

De az informatikát sokkal jobban szeretem :)

A nyelvtudáshoz: rosszul írtam: nem Angliában készült angol filmre gondoltam (vagy hogy írjam), hanem mindenféle dvd-re, amit épp nézünk :) Azok pedig a legtöbbször amerikaiak (ugye Hollywood)... Sőt, kifejezetten szeretek moziban feliratos filmre beülni :)

De hallásilag már a némettel is gondom volt, érettségin nem ment se a szóbeli, se a magnós feladat az írásbelin... És az írásbelim még így is 5-ös lett, a szóbelivel rontottam végül négyesre (Ez az egy négyesem lett, a többi sikerült ötösre).

Pedig órákon rengeteget ment a magnó, sok volt a beszélgetés is, írásbeliséggel nem foglalkoztunk annyit..

Van erre valami felmentés? :D

Jó tanács: ne angol filmeket nézz, hanem amerikaiakat. Persze a nyelvtan kicsit más, de az is angol és érthető, méghozzá csodálatosan érthető, olyan lassan beszélnek, mint a magyarok. Angol filmet nézve még nekem is vannak gondjaim, ha jön egy akciós rész pl, ahol extra gyorsan elkiáltanak dolgokat, pedig évek óta külföldön élek.

Egyébként én is hasonlóan jöttem rá, hogy mi nem szeretnék lenni. Közgáz suliba jártam, a közgazdaságtant imádtam, de a könyvelés borzasztó volt. Soha nem szeretnék könyvelő lenni. :P

Sőt, amikor elmegy az ember az iskola után dolgozni, akkor újfent rájöhet, hogy nem akarja azt dolgozni. Elég sok munkahelyem volt már és jópárról az a véleményem, hogy nem akarom azt csinálni soha többé.

Valóban meg lehet bolondulni nők között, nekem se jönne be egy tipikus női munkahely. De akkor mit csináljon az ember? Tűzoltó mégse lehetek. :P

Én 20 éves koromban jöttem rá, egy okj-s szakma elvégézése során, hogy a gazdasági téma nem nekem való.

A párom (akkor egy éve ismertük egymást) döbbentett rá, így informatikai szakra jelentkeztem, ahova fel is vettek (mérnök informatikus).

Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, mert felvettek oda, ahova szerettem volna; diploma után nagy valószínűséggel lesz állásom jó fizetéssel, könnyen megoldható lesz, ha esetleg babát szeretnénk (bár jelenlegi állás szerint nem szeretnénk) és nem kell nőkkel dolgoznom (szerintem megbolondulnék :) )

Egy problémám viszont biztos lesz: a nyelvvizsga... Pocsék hallásom van, hiába nézek angol filmeket, egyszerűen nem tudom kivenni a mondatokat...

Az írásbeli hiába lenne meg, szóbeli is kell sajnos... (Még soha nem tanultam angolt, csak annyit tudok, ami innen-onnan rámragad. Lassan neki kell állni komolyan venni...)

Én most pontosan ebben a helyzetben vagyok, utolsó éves vagyok egy humán gimiben :) Nekem speciel a cikkben említett pályaorientációs tesztek nem segítettek túl sokat - szociális irányt mutattak nekem, pedig aztán az abszolút nem én vagyok; szép szakmák, de kevés a türelmem az emberekhez gyakran.

Kommunikáció és médiatudomány szakra jelentkeztem, persze nem azért, mert slágerszak, hanem mert ide a legmegfelelőbbek az adottságaim, sok szakirány közül választhat az ember stb. Szívem szerint simán elmentem volna bölcsésznek, magyar szakra, törire, de tanár semmiképp nem akarok lenni, ezen kívül olyan sok lehetőséget meg nem látok benne... Mellesleg vannak itt még most érettségizők? Hogy álltok nyelvvizsgákkal, érettségivel, jelentkezéssel? :)

Én nagyon szeretem a szakmámat, de egyrészt nehéz elhelyezkedni benne, másrészt női szakma, én meg három év után rájöttem, hogy utálok csak nők között dolgozni. Ezzel azt akarom mondani, hogy az ember sose tudhatja mit hoz a jövő. Elvégez egy szakot, aztán lehet, hogy tényleg nem jön be neki.

Most már mást választanék, de nem azért, mert nem érdekel amit tanultam. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a külkereskedelem, ami most érdekel, kiegészítő is az eredeti szakmámhoz, így ha vissza akarok térni, csak előny lesz, hogy most külkert fogok tanulni.

Egyébként, ha annak idején a Külkerre akartam volna bejutni, sokat kellett volna görcsölni nekem is. Most ugyanezt a szakot rengeteg helyen tanítják, így simán felvennének (csak most a diplomához szükséges két felsőfokú nyelvvizsgával gyűlne meg a bajom). Más szakokra viszont most nehezebb bejutni, mint amikor én érettségiztem.

Valóban nehéznek tűnik a választás és az is. Én még 2002-ben érettségiztem és ugyanebben az évben kezdtem az egyetemet.

Az a meglátásom, hogy rengeteg diák teljesen fölöslegesen - félve attól, hogy nem veszik föl a végén sehová sem - túl sok helyre jelentkezik, sőt, azt se tudják, hogy mire való a szak, amire jelentkeznek.

Én személy szerint egy helyre jelentkeztem volna, de a szüleim kérlelésére beadtam a jelentkezésem egy "biztos" helyre is, ahová kevés volt a pontszám.

Ekkor még lehetett felvételizni, én kifejezetten a felvételit választottam, mert az, hogy milyen jegyeid vannak nem csak rajtad áll. Engem pl. utált a magyar tanár, így a hibátlan dolgozataimra hármasnál vagy háromnegyednél jobb jegyet nem adott - kivéve akkor, ha "elfelejtettem" ráírni a nevem a dolgozatra, akkor mindig jelest kaptam. Szóval a jegyek viszonylagosak, nem az alapján kéne felvételt nyerni...

Szóval felvételiztem egy bizonyos dupla szakra (2 diploma), ahová mindössze 15 embert vettek fel államilag finanszírozottra, a többieket költségtérítésesre, és benne voltam a legjobb 15-ben, sőt, utána is midnig az évfolyam első három legjobbja között voltam.

Nekünk még konkrétan el kellett dönteni, hogy milyen szakra is menjünk, ehelyett most elég egy irányzatot kitalálni és a 3 év után járó semmit nem érő diploma után menni kell a mesterkézésre, amivel már olyan diplomát kapnak a diákok, mint amit még mi kaptunk. (Csak mi öt év alatt kifejezetten erre orientálódtunk, most meg 3 év vegyes tanulás után csupán 2 év alatt tanulják kifezezetten azt, ami a szak.)

Szóval a 3 év után még mindig van választási lehetőség, hogy pontosan mire is szeretne specializálódni az ember. És persze egy diploma megszerzésénél rengetegen nem állank meg, mert mit ér egy diploma a mai világban? Én kapásból két szakra jártam, plusz elvégeztem egy továbbképzést is a biztonság kedvéért - ugye jó, ha minél több papírral föl van szerelkezve az ember. És nem szertnék itt megállni, majd a gyerek mellett még szeretnék diplomát bezsebelni. (Erről szól a mai világ, holtunkig tanulni.) És persze kellett 2 nyelvvizsga is, plusz megtanultam egy olyan fantasztikus holt nyelven is, ami bármikor bármely tudományterülethez jól jöhet.

Szóval ifjak, akik a nagy döntés előtt álltok, jelzem, hogy további ugyanilyen nagy döntések előtt fogtok még állni.

Sok sikert mindenkinek a helyes irány megválasztásában. De ha mégsem az lesz a számodra legjobb mester diplomád, akkor még mindig lehet tovább képeztetni magad - és kell is a mai világban.