Örökbefogadás - mi a véleményetek? (beszélgetés)
A férjemmel mi is örökbefogadtunk egy kisfiút egyenesen a kórházból, három hetes volt. Nem azért mert nem akartam szülni. Háromszor voltam terhes ebböl két alkalommal vetélés volt az eredmény és volt olyan is hogy kihordtam a kisbabát a hatodik hónapig és akkor sajnos koraszüllés állt elö. Kisfiút szültem és három óra hosszáig élt csupán. Nagyon nehezen viseltem ezeket. Végül 30 évesen eldöntöttem, hogy ha már nem lehet saját gyermekem, akkor öröbefogaduk egyet.
Folytatom .......
Sziasztok!
Most ajánlotta figyelmembe egy kedevs ismerös, érdemes megnézni, én már megrendeltem a könyvet Lucának :)
HUNYADI 25, trapiti, kamilla62 !!!
Olyan aranyosak vagytok, köszönöm a hozzászólásaitokat! Párom és én nagyon-nagyon szeretnénk gyermeket és már régen eldöntöttük ezt. Óvatosan el is kezdtünk róla beszélni és kíváncsiak voltunk, hogy reagál majd a környezetünk.A legtöbben tudták, hogy elvesztettünk jó pár babát, és hogy ez számunkra nagyon fontos. Isten különböző módon épít családokat és így is! A tanácsadó barát pedig egy anya-gyermek otthon vezetője!!Egy olyan létesítmény, ahol bántalmazott anyák, nők, gyermekek elbújhatnak vagy otthont találhatnak.
Bennünk erős az elhatározás, rengeteg, amit adni tudunk, és nagyon örömmel teli, mosolygós életet élünk. Sokat dolgozunk és gondunk is van, de van az másnak is.Én nagyon lázadó kamasz voltam, vaserős akarattal, és iszonyú magas IQ-val, tehát majdnem kezelhetetlen. Mégis kiválóvá vált a kapcsolatom a szüleimmel.
Annyira örülök, hogy beszélgethetünk!! puszi mindenkinek!
Szia!
Örökbefogadó szülő vagyok.Mára már 18 éves lett a kislányunk, akit csecsemő korában fogadtunk örökbe.Nem tudom mennyire vagyok jó szülő, de igyekszem, igyekszünk.Ami biztos, az, hogy nem bántam meg, pedig azt sem mondhatom, hogy az én kis csemetém hálás lenne.Ugyanolyan mint a mai fiatalok tobbsége:hisztis, szerelmes,hirtelen ,szertelen, rendetlen, szorgalmas, önző, álmodozó...)
Az én kamaszkorom sem a háláról szólt.Nekem elég, ha boldognak látom, vagy ha jó kedvű, kiegyensúlyozott.Veszekszünk is eleget, gyakran megdorgálom, de mai napig naponta megkapom a jóéjtpuszit.
,,Ha nekem nem lehetne gyerekem örökbe fogadnék"-ezt mondta nemegyszer .Nekem ennyi elég.
Ne a lelki tanácsadót kérdezd, magadat, a párodat:,, mennyire tudok szeretni?"
Kösz,hogy beírtad! A családunkba is jött egy lány az unokaöcsénk által. Ő is ilyen helyzetben volt.
Kiváló anya, remek rokon, isteni feleség stb...
Nagyon szeretjük!!!!!!!!!
Szia!
Nem tudom, a lelki tanácsadó barátaitok mire alapozzák ezt a véleményt...
Az valóban igaz, hogy ezek a gyerekek egyszer már átélik, hogy valakinek nem kellenek. De az, hogy egész életében sérült lenne emiatt, mindegy mi történik vév késöbb, meglehetösen "naiv" megállapítás, különösen egy "lalki tanácsadó" részéröl. Nekik kellene leginkább tudniuk, hogy semmi nem múlik el nyomtalanul egy emberben. A kezdeti rossz sem, de az sem ha utána egy valóban elfogadó, szeretö családban nö fel.
És látod... a vér szerinti család sem garancia semmire.
A kulcs? Biztos vagyok benne, hogy van... elsösorban az elfogadás, és az öszinteség.
Az én lánykám most 3 éves lesz. Az elmúlt 3 évet és a többit is amíg csak élek abban a tudaban töltötte-tölti, hogy mindennél jobban akartam Öt, olyannak amilyen, úgy ahogyan volt. Az elötörténetével, a problémáival és az elutasítottságával együtt. Nem hiszem, hogy egy vér szerinti szülö többet adna...
Ha meg onnan nézem, hogy azt a tanácsot kaptátok, hogy inkább éljetek gyerek nélkül, mint egy örökbefogadott gyerekkel... badarság. Ez ne tartson vissza, mert egész életedben sajnálni fogod!!!
Kedves ne higgy nekik,te tudod mit akkarsz,hidd el szeretni fog,nálam azért voltak problémák mert 8-testvérem volt rajtam kivül,és én innkáb őket választottam.
De hidd el imádni fog ha kiskorától nálad lessz!!!
Van belső kulcs soha ne beszélj mellé,ha eljön az idő.
Ezer szeretett:Marianna
Szia, Nyecsucs!
Nem vagyok tisztában vele, hogy az örökbeadás-fogadás törvényei mennyire eltérőek a környező országokban, de amikor mi fogadtuk örökbe két hetesen a lányunkat(itt Eedélyben)-korházból hoztuk el,az édesanya családnevét viselte, keresztlevele volt (úgy tudom ez nálatok az anyakönyvi kivonat). Ilyenkor új anyakönyvi kivonatot kap az örökbefogadott gyerek, tehát megváltoztatják a személyi adatait .Új születési helyet(a mi esetünkben a mi lakhelyünket tüntették fel, pedig a gyerek más városban született) és felvette a mi családnevünket .Mi megváltoztattuk a keresznevét is.Ezt leközölték a Hivatalos közlönyben és azóta ezek a hivatalos személyi adatai.Lehet, hogy Magyarországon ez nem teljesen így történik, de a mi esetünkben ez volt az eljárás.Azt hiszem ami esetünket nyílt örökbefogadásnak hívja a törvény, de tudom, hogy van titkosított is .
Megértelek, hogy tudni szeretnéd kik voltak a szüleid,szerintem ez érthető számtalan okból.Annyira emberi, hogy azt kérdezze egy ilyen gyerek, hogy: Ki volt az én anyám, apám?,Miért nem kellettem nekik?, Hogy nézhetnek ki?Van-e testvérem?
Én drukkolok neked, hogy mihamarabb megtudd ami foglalkoztat.
Üdv:Kamilla
Szia
De megtudod,elösször is édesapád vonalán indukj el,én is így csináltam,be mentem a polgármesterihivatalba ahol kiállítoták a halloti anyakönyvet,és onnan már megy a dolg simán.
Én rólam is lemondtak,ne ad fel mert fel emészt:Marianna
mit gondoltok???
itt senki nem jár hasonló cipőben?
Sziasztok!
Engem is örökbe fogadtak, nagyon szeretem a szüleimet, édesapám sajnos már nincs velünk, de nagyon jó szülőket kaptam a Jóistentől...Nemrégiben otthon voltam, és a papírok között megtaláltam az örökbefogadási papíromat. Azóta nem hagy nyugodni a dolog... Más volt a nevem... és anyukám pedig azt mesélte, hogy a nő aki megszült, nem adott nekem nevet. de ezekszerint mégis...vagy nem tudom, összezavarodtam... Mert mindenki mást mond. Én imádom anyukámat, de sztem jogom lenne tudni, honnét származom, mert lehetnek akár örökletes betegségek is....és nem fogom megtudni soha...
ÉS MEG CSÖRRENT MÁR A TELEFON?
SZURKOLOK:MARIANNA
De minden olyan ANYÁNAK szurkolok akinek nem lehet gyermeke,hogy boldogság költözön a házukba,ha csak ilyen formában megy.
Tegyék boldogá azokat a gyermekeket akikiről lemondtak.
ÜDVÖZLETTEL:Marianna
Sziasztok.
At Én életemben az első nagyon jó dolog az örökbefogadás volt, ugyanis a születésem után ott hagytak a kórházban. Ezután hivatásos nevelőszülőkhöz kerültem, ahová a nővéremet is hozták. Majd három éves voltam amikor a szüleim örökbe fogadtak. Azért nevezem Őket a szüleimnek, mert igaz hogy nem Ők a vérszerinti szüleim, de tisztességgel-becsülettel felneveltek, a legjobb tudásuk szerint, és amit csak lehetett mindent megadtak Nekünk.
Ismerem magam annyira, hogy tudjam azt hogyha intézetbe kerülök, akkor rég elzüllöttem volna, így viszont szeretetben tisztes rendes családban nevelkedtem, és szereztem magamnak három szakmát is.
Puszi mindenkinek aki örökbe szeretne fogadni: huszar72.
Ebben nagyon egyet értek Veled!
Sajnos ebben a nagy sietságben, amiről Te is írsz sokszor háttérbe szorul a szülőanya érdeke az örökbefogadóéval és az egyesületével szemben, pedig az eredeti cél ugye az lenne, hogy a bajba került szülőanya és a baba számára legjobb megoldás szülessen, és nem az, hogy minél szebb statisztikához gratulálhassanak a fórum olvasói...
További ajánlott fórumok:
- Abortusz - örökbefogadás - örökbeadás
- Mik a feltételei egy kisbaba örökbefogadásának? Hova kell fordulni?
- Tanács örökbeadóknak és örökbefogadóknak.
- Hogyan működik az örökbefogadás? Mennyire nehéz pici babát örökbefogadni?
- Amikor nemet kell/lehet mondani... örökbefogadás
- Kutyus örökbefogadás... tehát hazudjak?