Örökbefogadás - ahogyan én látom (beszélgetés)

Főiskolai hallgató vagyok. Szakdolgozatom témája az örökbefogadás, amelyben az anya-gyermek közötti kötődést vizsgálom. Szeretném összehasonlítani a vér szerinti anya-gyermek és az örökbefogadó anya-gyermek közötti kapcsolatot. Köszönöm, ha kitölti valamelyik kérdőívet.

Örökbefogadott gyerek:

[link]

Örökbefogadó szülő:

[link]

Vér szerinti gyerek:

[link]

Vér szerinti szülő:

[link]

Köszönöm a segitséget.Annyit tudunk hogy magyarorsZàgrol csak idösebb gyerekt fogadhatunk örökbe olyat akit nem tudtak örökbe adni:(és az ittkinti szabàjok törvények vonatkoznak rànk,tehàt itt kell el végezni minden tanfolymaot mindent.

Egyenlöre nem tudjuk hogy melyik szervezetNél vagy hol kell a kérvényünket benyujtani hogy hol kell el intézni ezeket a dolgokat,egyenlöre a nagykövetségen probàlunk segitséget kéRni hogy hogyan müködik itt kint a dolog.

Szasztok.Làtom nem nagyon vagytok itt,azért én szeretnék kérdezni hàtha tudtok segiteni vagy valaki benéz ide.

Férjemmel màr régota szeretnén gyereket sajnos ez idàig nem sikerült,plusz volt egy missed ab-om.

Arra döntésre jutottunk hogy megprobàlunk örökbe fogadni egy gyerköcöt.Kint élünk Svàjcban.

Szeretnénk elmenni a gyàmhivatalba meg kérdezni utànna jàrni a feltételeknek,nem tudjuk hogy kell e oda idöpontott kéRni elötte vagy sem ha csak érdeklödni megyünk.

és még lenne egy kérdésem hogy ha külföldön élünk,akkor van e esélyünk otthonrol örökbefogadni.

Hät remélem tudtok segiteni nekünk.

köszönöm elöre is.

Én se értelek. Valamiről valóban elkezdtünk itt beszélgetni, amit valószínűleg ahhoz felületesen olvastad el, hogy értelmezd.

Ugyanis pont onnan indult a beszélgetés, hogy NEM CSAK AZ ÖRÖKBEFOGADOTT GYEREKKEL LEHET BAJ, HANEM VAN ELÉG A SAJÁTTAL IS, OTT SE TUDOD, MIT FOG ÖRÖKÖLNI... Lásd az autista fiamat, (akiről pont most veszekszenek az orvosok, hogy az, vagy nem az).

Aki örökbefogad, ott meg más bajok lehetnek, amire itt írtak már konkrét példákat is, de az is lehet, hogy nem lesznek olyan bajok...

Ha valakinek nem lehet gyereke, az fogadjon örökbe, de képzeld, nekem ez még úgy is eszembe jutott már, hogy van gyerekem... Bár most nem aktuális a téma...

Szeretettel várjuk véleményedet a témában, senki sem gátolta meg, hogy kifejtsd azt, sőt elsődleges jogod..

Ha meg csatlakozni akarsz, nem hiszem, hogy nem találnál olyan pontot a beszélgetésben, amihez lehet...

KÖSZI A VÉLEMÉNYEKET ÉS A RENGETEG HOZZÁ SZÓLÁST:)

Úgy látom itt egy zárt közösség működik nem lehet csatlakozni vagy kérdést feltenni! Ezek után az a véleményem hogy akinek nem lehet gyereke annak csakis az örökbe fogadás marad sajna így járt:)És ha később gondok lesznek az örökbe fogadott gyerekkel akkor csakis magára vessen, ilyen az élet ezt dobta neki a gép, nem siránkozni kell hanem megoldani a problémákat!!!

Nem tudom, írta-e valaki előttem, de ha ez a betegség férfiágon öröklödik, te nem adhatod tovább. Hogy egy példával éljek pl. a csodatölcsér nevű növénynél van olyan, amelyiknek a levele zöld és fehérfoltos avgy sárgafoltos. Ez anyai ágon öröklődik, vagyis hiába sárgafoltos az apa, ha az anya tiszta levelű, az utódi is tiszta levelű lesz.

Ez nincsen másként az embereknél sem. Ha nem anyai ágon öröklődik egy betegség, a fiad nincsen hogy elkapja.

Pl. A Leber féle látóideg sorvadás öröklődik anyai ágon, azt már el tudná kapni a gyermeked, mindegy hogy fiú-e vagy lány.

Igen nem volt rossz melo mert egy par fuvaral az egesz havi bevetel meg volt es eleg volt eltertani minket . Könnyu nem volt de muszaly valahogy kibirni .En a gyerekkel akartam lenni igy aztan jöttek hasonlo munka helyek , szocialis ejszakai aszisztent es hasonlo . Ejszakai munka jol van fizetve csak ez hosszu tavolra negyon kimeritö de megerte. Ma mar min felnöt es sajat laban al.

Ez nagyon csunya ez a hooza alas M.o a kismamakhoz hisz ök szabtak a törvenyeket es most vegul a mamak huzzzak a rövidet... undorito.

Igazad van abban hogy fokozatosan kelene vissza terni , es meg a gyerekre valo takintettel. Van gyerek melyik imadja a közzöseget es van ami kimondotan iszonyodik mindentöl a mi csak a ovohoz hasonlit. Tomy fiam anno meg kis koraban szabalyszeruen utolso evben a iskola kezdete elöt vele kellet jarnom es igy kenytelen voltam dolgozni az ovoba egy evet. Nem mondom rossz volt nagyon is jot tesz kis betekeintes a gyerköcök vilagaba.

Jol teszed hogy meg egy mas doki velemenyet kikered a kis fiadal kapcsolatban mindeg jo " second opinion " ugy hogy csak ted meg.

Asperger egy nagyon komoly diagnozis de ha mar ez igazan meg lesz tamasztva meg plusz mas orvostol akkor is nagyon vigyaznak a helyedben attol hogy a kis sracot fölöslegesen ne stemplizek le.

Utana en nem engednem kulön isklaba mert a diagnozisanak semi köze a teljes tehetsegi kapacitasahoz. ( nem tudom jol e fogalmasztam ezt , nemvagyok magyar anya nyelvu ) de ezek a sracok mind normal iskolaba jarhatnak. Töbnyire nagyon jol viselik csak a tanarnak kell hogy kicsit szeleslato legyenes turelmes, van ugy hogy egy ilyen diagnozisal diszponala kicsit " kicsapong " de tanarnak kis AKARATTAL le tudja gyözni .

John F Nash Nobel dijas - szinten Asperger diagnozist kapot .

Ugy hogy inkab ha nehez az iskolaba akkor inkab aszisztental bocsanat nem tudom Mo vanez hogy ha a gyerek problemas akkor aszisztent elatast kap egesz iskola idöben.

Szepszombatot kivanok!

Az jó meló. Képzeld, volt az egyetemen egy csaj, nem is volt rossz tanuló. Aztán a fejébe vette, hogy ő buszsofőr lesz. El is végezte, amit kellett, és évekig a piros hetest vezette (legkeményebb járat) végig a városon.. Aki szereti, nem lehet rossz. A férjem álma is volt, hogy kamionozzon... Most meg éppen azokat szereli..

Tudod a legnagyobb baj itt a kiszámíthatatlanság. Persze a piac mindenütt diktál, de itt még a dili, meg a logikátlanság is. A két kezed munkájára nem tudsz építeni, nem tudod, hogy három hónap múlva mi lesz. És erre még a munkaadók is rájátszanak...

Teljesen egyetértek, hogy a nő annyi gyereket vállaljon, amennyi gyereket egyedül is fel tud nevelni. Nem azért, mert az a jó, hanem für alle Felle (nem találtam az umlautot).. Ezért nem értek egyet három gyerekes anya létemre a magyarországi három évi gyerekezéssel... Nagyon kiesnek a nők a kerékvágásból, meg a kényszer érzéséből. Én a fokozatosság elvét vallanám, hogy már korán kezdjünk el ismét dolgozni, csak persze kevesebbet, és magunk tervezhessük meg, hogy mikor, hogy.. Így a gyerek is, meg a nő is hozzászokik a munka világához, és gazdaságilag is hozzájárul a család működéséhez, nem "eltartott". Csak itt Mo.-on semmi sem ennek kedvez, ráadásul a kimamák is megszólják azt, aki korábban elkezd valamit csinálni... Elég bajnak tartom. Így sok nőnek menekülés a szülés a munkahelyi bajok elől, utána meg még nehezebb a visszatérés. A munkáltatók meg persze eleve hülyének nézik, ha valakinek gyereke van...

Az autista fiúnak (az a szőke a képeimnél) nemrég van diagnózisa. Nem súlyos eset, és Asperger szindrómás. Legalábbis ezt mondták, a diagnózison az szerepel, hogy autizmus spektrumzavar... Még egy helyre el fogom itt vinni, mert itt egy ilyen diagnózisnak nagyon nagy következményei vannak, már elvileg nem járhat egészséges közösségbe... Ő meg azért ahhoz túl jól van, közepes szintű viselkedési problémái vannak, amik vélhetően a nehezebb kapcsolatteremtési képességekből jönnek... Szóval még megkérdezek más szakembert is, némi ilye irányú fejlesztés meg biztos nem árt neki. Vélhetően az apukája is érintett némileg, és ő is felnőtt diagnózis nélkül, de könnyebben boldogult volna az életben, ha kap némi segítséget...

Most megyek rajzolni, mert végül elmentünk tegnap, aztán megbeszéltem a főnökkel a "tervezést". Egy egész nyaralót kell megrajzolnom... De persze ki a kicsit nem becsüli...

Szia , ertelek nagyon is ! szituacio oda at sajnos nagyon nem kedvez senki reszere.

Remelem csak kis valami atmeneti valami bolygatja a kicsit. Lagjobb ( tudom es bocsanat hogy nem könnyu ) az amikor az ember megtudja oldani mindent egyedul. Ma ez igy van a szulök dolgoznak es elvannak foglalva .

Magam reszeröl nem volt semi olyen mivelt en a gyerekeket nem adtam oviba csak közvetlen a iskola elött. Tovabba a fiam gymnazista volt ugy hogy en taxit , limuzint es kamiont vezettem meg pluszban .Volt egy ordinari munkab az pedig szocialis munkas ( az is a vegzetsegem ) de en csak mindehol a ejszaki munkat valasztottam es nappal probaltam pihenni mikor a kicsik pihentek.

No ez bisztos hogy nem könnyu kenyer mert varaszto plane ha az ember vezet egesz ejszak . Igy tudtam anyagilag is bisztositani a helyzetunket.

Kis fiu kinek autiszma van menyire volt kivizsgalva ? mert van mindenfele typusu ez bisztos tudod , söt en szemekyesen foglalkosztam itt egy kislanyal ami erdekes modon felfogott ket idegen nyelvet is. Vannak aztan a savan syndromasak ez egy egyszeruen csaoda egy valami amit nem tudnak meg sem magyarazni.Buckedhead törtenetesen egy ilyen diagnozisal rendelkezik arrol van szo megtalalni a gyerekhez az utat . Hogyan gondolkodik , milyenek a hetköznapjai utana lehet fantasztikus terapiai modszereket talalni.

Kivanok szep napot remelem minden elrendezödik .

Ja, akkor azt férreértettem, örülök neki, meg gondolom ők is Neked...

Leírom Neked, ami tegnap este óta történt: éjjel hányt a legkisebb. Ez még csak elmenne egy gyereknél, előfordul. Két hete is előfordult, de akkor valami vírus vonult át rajtunk... Most valószínűleg a vacsorát nem rágta meg rendesen.

Természetesen ezt úgy időzítette, hogy ma dolgozni kellett volna menjünk. Fél éve nem volt munkám, most lenne. A hányós gyerekkel a piros hetessel (nem tudom mond-e neked valamit)- kéne a város másik végébe utazni... Úgy, hogy nem aludtam éjszaka semmit. És nem ez az első éjszaka... Évekig ment ez a cirkusz. Anyám könyvelő, ő könyvel, mert mindjárt huszadika, anyósom vállalkozó, ő szedi össze a számlákat a saját könyvelőjének, apám meg már volt itt a héten, apósom meghalt... Tehát segíteni megint nem tud senki.

Amikor elvállaltam a gyerekeket, akkor még úgy tudtuk, tapasztaltuk, hogy azzal a végzettséggel rendelkező emberek ami nekem van, szó szerint száz éve találnak maguknak munkát, tisztességes megélhetést. Állítólag még az 1933-as évfolyamból is mindenki elhelyezkedett.. Amire meg én idejutottam volna, olyan szopacs van, hogy gyakorlatilag éhezünk. Nem csak mi, de anyósomék is. (Ők is építészek) Az már egyéni sorstragédia, hogy apósom, - akinek a válság ellenére is volt munkája, mert szakértő volt - meghalt két évvel ezelőtt anélkül, hogy a kapcsolatait, tudását, cégét módja lett volna átadni nekem, meg a sógoromnak..

Elmennék én takarítani, de onnan meg kigolyóznak, jobban féltik a takarító állást itt, mint a vezérigazgatóit...

Szóval nagyon fontos lenne, hogy el tudjak menni, és ha lehet, ne hányja el magát ott a gyerekem... Itt nálunk ez kajakérdés, és sajnos az utóbbi 3-4 évben nagyon sok tisztességes középcsalád csúszik le ilyen módon. A barátnőm, aki gyógytornász, itthon hazavinne 100ezret, Ausztriában meg keres 4500 eurót (kicsit több, mint a 11x-esét), úgy, hogy törvény szerint csak 6 órát kell dolgoznia, mert van két gyereke...(Itthon lenne az 12 is, pláne, ha még vállal valamit fű alatt, hogy ne haljon éhen) Hát abból már meg lehet oldani egy bébiszittert, ha éppen hány a gyerek, de ott még azért elnézik a betegszabit is, persze nem állandóan... De azért egyértelműen látom, - és ő is mondja - hogy egészen másképpen élnek ők ott. Természetesen ebből kifolyólag a férje is a sokszorosát keresi, kevesebb munkával. (Van összehasonlítási alapja, mert amíg picik voltak a gyerekek, itthon élt..) Pedig az csak kicsit van odébb innen, és ott is van válság..

Megoldani egyedül? Eddig is ezt csináltam, ezután is meg fogom oldani. Most megfigyelem a gyereket, aztán ha 1-2 óráig nincs baja, akkor elmegyünk... De azért nem lennék este se a férjem, se a másik két gyerkem helyébe, akiknek ugyanúgy szükségük lenne az energiámra.. Mint mondtam, a középső fiam autista, és az azért nem egy átlag terhelés, a törvény szerint is 3-at ér...

Hogy férfi nélkül? Persze, hogy mindent lehet. De nekem van összehasonlítási alapom, hogy mennyit jelent kiegyensúlyozottan, apukával felnőni. Nekem mindkét szülőm dolgozott, nem voltunk túl jómódúak, de este, hétvégén jelen volt apám... A férjemnek nem, mert az övé állandóan dolgozott.... Óriási a külömbség, sajnos. Persze ennek sok oka lehet, de hogy ez nagyot nyomott a latban, az bizti.

Szóval nem tudom, ezeket a helyzeteket más hogyan oldja meg, de nekem bizony nehéz, örülök, ha másnak nem az, mert én attól nem vagyok boldogabb, ha a szomszéd tehene is megdöglik... De itt kishazánkban sajnos döglenek a tehenek, elég szép számmal...

Bár ez téged bizti nem érdekel túlzottan, de nekem megvolt a mai egészségügyi panaszkodásom, most jöhet a munka..

Jó unokázást!

Nekem mar most vannak unokaim -szep szamal .

Van egy gymnzista es egy konzervatorium vegzett.

En az unokaimal irtam hogy szokok veluk idözni sport aktivitasokal.

Nagyon nem egy világban élünk, úgy gondolom alapvetően mások a lehetőségeink. Élnek nagyon jó barátaim, rokonaim külföldön, meg se értik, amiket mesélünk nekik. Most az egyik hazaköltözött nyugdíj után, és akkorákat néz, hogy nemigaz, pedig anyagi gondja nincs...

Én is éltem egy ideig máshol, hát össze nem lehetett hasonlítani, pedig az nem is egy gazdag ország volt, csak az emberek voltak egész mások...

Azt meg, hogy esetleg meg csak 70 évesen leszel nagymama, te fogod esetleg bánni. Nekem anyám 49, anyósom 53 volt, amikor nagymama lett, és azt hitték, a világ fog összedőlni. Ma már megköszönik, hogy még erejük teljében tudtak az unokáikkal lenni, mert hamar fogy ám az erő... Bár őszintén kívánom Neked, hogy még 80 évesen is simán tudjál velük lenni.