Önző vagyok? (beszélgetés)
Szerintem is van ilyen, hogy ellene neveli, de ehhez ugyebár (legalább) két ember kell.
Látod, én annyira örülnék, ha anyósomék többet jönnének a gyerekhez, jóformán le se sz.ják. Pedig sosem gondoltam, hogy így lesz, mert anyósommal jóban voltam mindig, de az utóbbi időben gyűlik bennem valamiféle keserűség iránta, amit próbálok nem mutatni, de minél jobban titkolni akarom, szerintem annál jobban látszik rajtam, hogy "csökkent" az értéke a szememben.
És a férjem is úgy látja, ahogy én. Nem bántjuk, támogatjuk, szeretjük, de ha mi lépnénk felé egyet, akkor ő kettőt lép hátra. Hogy mi az oka, fogalmam sincs.
Bevallom kis önzés is van a "nevelésben". Egyérszt, hogy szeretek egy-egy nyugodt estét a párommal, másrészt, szeretném ha a gyerekeim az én példámat követnék, és rám, ránk bíznák majd xév múlva az unokákat.
Imádom a gyerekeket, nem véletlenül van három. Ha meglátok egy kismamát jó értelemben vagyok irígy... Én már soha nem fogok szülni, szoptatni, soha nem lesznek átvirrasztott éjszakáim, soha nem alszik el a mellkasomon csecsemő. Igenis szeretném, hogy a gyerekeim pár év múlva akár egy egész hétvégére rámsózzák, majd az unokákat.
De igen jó irányba haladok:) Bátyáméknak februárban születik meg a kislányuk. A sógornőm már most figyelmeztetett, hogy rámsózza, ha akarom, ha nem:) Remélem tartja a szavát:)))
Igen, én is úgy gondolom, hogy a beszólogatásokkal ne foglalkozz.
Én is szerettem a nagymamámnál lenni és a fiam is imádott a nagyszülőknél lenni. Nincs ebben semmi rossz, sőt!
Manapság ritka aki nem neveli a gyerekét az anyósa vagy anyja ellen. Sokan azt gondolják, hogy attól lesznek önállóak, felnőttek, hogy utálják akit lehet, illetve mártírkodnak, hogy nincs kire hagyni a gyereket, mindent egyedül kell csinálnia, stb. közben meg csak az elvei vagy a hatalmas utálata akadályozza abba, hogy kis időre pl. az anyósra bízza a gyerekét.
Jó, amit tovább adsz a gyerekeidnek, mert ők egy jó mintát visznek majd tovább ellenben a beszólogatókkal.
A gyerekek alig várják, hogy a nagyinál aludjonak.
Akinek volt szupernagyija, nem kell részleteznem, hogy mit takar egy nagyis hétvége.
Csak a kedvükért főz, velük süt, az ágyban heverésznek, ott kapják a reggelit. Persze a nagyi is tud szigorú lenni, de egyébként egy kincs.
Mindíg tudja mit szeretne az unoka. Pl. A középsőm örökölt egy telefont kopott kártyával. De Mama és Tata soha nem felejti el fehívni amikor az oviból hazaér. Sőt még tesómat is riasztották:))))) _Csörög a gyerek kopott telefonja esténként többször:)
Ez nem önzőség, köze nincs hozzá. Ha a történet minden szereplője (nagymama, gyerekek) örömmel veszik egymás társaságát, már pedig ez általában így van, akkor a legjobbat teszitek magatokkal, de nyilván ezt nem kell magyarázni, mert ha nem így éreznéd, akkor nem így csinálnád.
Innentől kezdve pedig azt mond mindenki amit akar, a ti életetek, úgy élitek ahogyan az nektek a legjobb. Egyáltalán, hogy van mersze a barátnak ebbe beleütnie az orrát?
Inkább alaposan gondold át, miféle barát mond ilyet. Szerintem egészen egyszerűen irigy.
A gyerekeknek biztosan jó az, hogy a mamánál alszanak heti egy napot. Neked is jó, hiszen ki tudsz kapcsolni kicsit a mókuskerékből. A férjednek is jó, ha tudsz rá is egy kis figyelmet fordítani, és ez is jó Neked is. A kapcsolatotoknak is jót tesz. A mama is boldog, hogy heti egy egész napot unokázhat. Akkor mi itt a kérdés??
A "barátod" egy rosszindulatú, irigy kutya. Ennyi. Nem kell vele foglalkozni, ill. most már tudod, hová, melyik zsebbe tedd, ennyire lehet rá számítani.
Aki ilyet mond rád az irigy és buta is.
Nem önző, hanem oltári szerencsés vagy, hogy ilyen segítséged van.
Sok házasság azért megy tönkre (többek között), mert a gyerekek mellett az anyuka nem tud úgy foglalkozni a férjével, ahogyan az elvárná. Te viszont tudsz.
Ráadásul a nagyi és a gyerekek életében is megvan a változatosság.
Tudom, irigykedem is!:))
A többi (későbbi) hozzászólásra reagáltam!:)
Na nem tudom. Én azért meg tudom érteni azokat, akik JÓ OKKAL nem akarják odaengedni az egyik nagyihoz a gyereket. Legalábbis én nem szívesen adnám oda anyósomnak, aki a saját gyerekét is verte, és amikor az unokája sír/hisztizik, akkor is az az első javaslata, hogy "csapj egy nagyot a fenekére" vagy "dugd a hideg vizes csap alá", mert ettől majd abbahagyja... És ez csak a jéghegy csúcsa...
Szerencsére 50 km-re lakunk, fel sem merül, hogy ott hagyjuk nála. Bízom benne, hogy ha nagyobb lesz a fiam, ő se akar majd menni hozzá, mert tiltani nem akarom, de a szívem szakadna bele, ha arra a nőre kéne csak 10 percre is hagynom a fiamat...
Nem vagy önző, ennyi kikapcsolódás mindenkinek jár, és a gyerekeknek, nagyszülőknek is jó.
Jó lenne ha mindenkinek meglenne erre a lehetősége, és akkor nem irigykednének.
Akkor lennél önző, ha a gyerekeidet a szüleid nevelnék.
A barátnőd kapcsán meg az jutott eszembe, hogy nincs szüksége az embernek ellenségre, ha ilyenek a barátai. :)