Önmegvalósítás (beszélgetés)

Önmegvalósítás ... Én csak úgy tudom végigcsinálni ... ha a MIÉRT ? -tel kezdem ( ok - cél ) a "munkát"

Önm .. agamon

Szerintem az önmegvalósítás,a hogy Maslow szerint is, az élet célja és a célok megvalósítás, elérése.

Önmagamért, önmagamnak célok ezek. Én boldog vagyok, mert valamivel már hozzátettem ehhez, és jó, hogy 22 évesen már itt tartok, hiszen sokan nem idősebben sem tudják, mit is akarnak igazán, mi az, ami a lelki egészségüket táplálhatja.

Ez most akár célzás is lehetett volna, de tudom nem. :DDD

Én védett fa lennék. :)

Benne van a kód, mármint bennünk. Csak nekünk eszünk is van, így rá kell találnunk. Vagy hagyni az eszünkkel, hogy a megérzéseink felszínre törjenek és megérezzük :)

De pont így, ahogy írtad :)

Oké, akkor szerintem ez is ide tartozhat. Mostanában megint sokszor belebotlottam abba a bizonyos mondatba, hogy a magban benne van az egész fa. És ez az élet csodája. És általában benne van az is, hogy tölgy fa vagy bükk fa vagy akármilyen. A kis magocskának nem kell gondolkodnia, hogy ha felnő milyen fa lesz, mert eleve azzá fejlődik.

Ezt a mondást az emberre asszociálhatjuk?

Ha igen, akkor a kicsiben miért nincs benne eleve, hogy ő mivé "kell", hogy majd fejlődjön? Vagy csak annyi a kód, hogy embrió és abból ember ill. férfi, nő?

Pontosan ez a lélek fejlődésének az útja. És ezek azok a szintek, amikről már beszéltünk és néhány ember nem hiszi, hogy vannak.

Minél magasabb szintre kerül valaki, annál kellemesebb az élete. Annál kevesebb a félelem és több a tudatosság.

Viszont aki tudatosan építi magát akár a legalsó szintről, annak is kiegyensúlyozottá válik az élete, hiszen tudja, hogy mit miért tesz.

Ha valaki még arra is rájön, hogy minderre a fejlődésre minek is van szükség, na akkor még könnyebbé válik az élete, hiszen átlátja a világ működését, ami rá vonatkozik.

A spiritualitás segít ezekben a dolgokban, hiszen sokmindenre magyarázatot ad. Megszűnik a véletlen fogalma, így válhat az ember egyre tudatosabbá.

A lelkünk ilyen irányú fejlesztésével az élet egyre könnyebbé és lazábbá válik, mert rákerülünk a sínünkre. Az meg szinte magától visz.

Az önmegvalósítás jelentése az, hogy megteszed, amiért születtél. megvalósítod :) És nem mást teszel, ami nem a tiéd. Ezért kellemesebb, mert az belőlünk fakad.

Rendicsek ;)

:)

Én köszi az idézetet. :)))

Nekem is függőségnek tűnik, de ez szerintem így is van. Hiszen nem tudnánk egészségesen élni ezek nélkül, hiába akarnak egynéhányat kiküszöbölni belőle némelyek.

Valahol ezért sem egészséges az emberiség, mert igen... az alap dolgokat sem tudjuk kielégíteni a megfelelő szinten. Nem a csúcsnak kéne lennie, hiszen ezek a természetes élet/lét részei... persze csak papíron. :( És ebből indulna, ahogy írod is -szóval jó helyen van az alapnak-, a csúcsot meg ugye kevesen ismerjük. :) Ilyenkor szépen elfilozofálnak a híresek arról, hogy mi is a teendő, de az életben meg csak kérdőn bámul az ember, hogy miért nem alkalmazzák. De ez csak az én véleményem és tapasztalatom. És a szám jártatásával nem sokra megyek...

a mai napig az ötlépcsős piramis a legszélesebb körben ismert szükségletrendszer, amit Maslow tett népszerüvé a világon akit a transzperszonális pszichológia úttörejeként is megismerhettük. .

valahogy nekem ezek a 1. fiziológiai szükségletek egyfajta függöséggiviszonynak tünnök. . talán azért is mert ezek nélkül nem maradhatnánk életben, ha ezeket a szükségleteket nem elégitjük ki. . ezért ezek annyira fontossak, hogy ezt nem tudom igazán a piramisba épiteni. (?!) vagy csak ugy.. ha a csúcspontra helyezem, igy ebböl induljon az egész....

az emberi szükségletek öt, hierarchikusan egymásra épülő kategóriába csoportositotta...

1. Fiziológiai szükségletek

2. Biztonsági szükségletek

3. Szeretet- és közösséghez tartozás igény

4. Tisztelet, elismerés iránti igény

5. Tudás és megértés iránti vágy

1933. °°°Bibie°°° 2010-06-05 20:22

kiegésziteném mint érdekesség. .

a nagy, fö irányzatok...

- mélylélektani irányzatok; Freud, Jung, Adler

- viselkedéslélektan / behaviourizmus; Pavlov, Watson, Skinner

- kognitiv pszichológia; Beck, Ellis

- humanisztikus pszichológia; Maslow, Rogers

- exisztenciális pszichológia; Yalom, May, Frankl

- transzperszonális pszichológia; Assag. , Jung, Tart, Walsh, Vaughan, Grof. néhány példa a transzperszonális kutatásokra: a spirituális élmény kulturközi összehasonlitó vizsgálata és rendszerezése... tibetiek és euro - amerikaiak halálközeli élményeinek összehasonlitása.. üresség.. mint személyiségzavar és mint spirituális állapot.. milyen hatással van a korábbi drogozás a tibeti buddhista gyakorlók életére, szexuális transzcendens tapasztalatok, meditáció és agyi működés...

- integrál pszichológia - Wilber

- a kisebb, önálló modszerek... hipnózis (klasszikus és ericsoni) Nlp pszichodráma, gestalt, családterápia, Hellinger, stb.

visszaidézve...

Ne harizzatok, de még ezt is ide "kell" idéznem. Nekem valahogy ideillőnek tűnik... én így látom... tudom valaki meg azt mondaná ez a kutyát sem érdekli. Van benne szó az ürességről is. És ez tök jó ki szójáték Bucika :): "Az én életemből az üresség hiányzik." ==> "a spiritualitás és vallásos élmények egy részét üresként, forma nélküliként, megnyilvánulatlanként jellemzik – ezt nevezik Ürességnek."

Spirituális intelligencia: Kevesebb mint 1% áll szilárdan a harmadik emeleten (transzprszonális szint). Akárhogy is húzzuk meg a fejlődés szintjeit, elég kevés olyan embert találunk történelmünk jelen szakaszában, aki fejlődésben elért a tudatosság transzperszonális szintjeiig, hullámaiig.

Ez azt jelenti, hogy az emberiségnek kevesebb mint 1%-áról mondhatjuk el, hogy a szó szoros értelmében spirituális? Ez így biztosan nem helytálló. A bizonyítékok alapján úgy tűnik, nem kell a fejlődésvonalak legmagasabb szintjein lennünk ahhoz, hogy legyen valamiféle spiritualitásunk. A hiteles spiritualitáshoz nem csak módosult tudatállapotok és csúcsélmények tartoznak, hanem a spiritualitás önmagában is növekszik és fejlődik a tudat minden szintjén, s nem csupán csak a legmagasabbakon van jelen. Létezik a spirituális fejlődésvonal, a spirituális intelligencia is.

A fejlődésvonal a legkorábbi években kezdődik. Egy felnőtt is lehet a spirituális intelligencia első szintjén, de SOHASEM maradunk valamiféle spirituális intelligencia vagy sp. tudatosság nélkül.

Az egyik legegyszerűbb felfogás szerint a „spirituális” arra utal, hogy az embert alapjában véve mi foglalkoztatja. Ha így fogjuk fel a sp.-ás ezen oldalát vagy dimenzióját, akkor mindenkinek van vallása. Egyszerűen sosincs olyan, hogy ne lenne valamiféle vallásunk. Lehet:

archaikus sp. (élelem-/szexuális fétis)

mágikus sp. (voodoo, Santeria)

mitikus sp. (fundamentalizmus, mitikus tagsághoz fűződő istenek, istennők)

racionális sp. (tudományos materializmus, logocentrizmus)

pluralista sp. (a posztmodernizmus mint válasz mindenre, pluralitis)

renszerelvű sp. (mélyökológia, Gaiaelmélet)

integrál és integrál feletti sp. (AQAL)

és így tovább...

A tudományos kutatások egybehangzóan azt mutatják, hogy a fejlődésnek szinte bármely szintjén át lehet élni hiteles és mélyreható vallásos élményeket, csúcsélményeket és módosult tudatállapotokat. Ez azért lehetséges, mert a tudatállapotok többsége (mint a durva-ébrenléti, a szubtilis-álombeli és a forma nélküli-kauzális) mindig jelen lévő lehetőség.

Nézzük meg az ébrenléti állapot néhány jellegzetes spirituális állapotát vagy csúcsélményét! Az egyik ilyen élmény akkor ér bennünket, amikor a természeten vagyunk, és olyan csúcsélményben van részünk, hogy egynek érezzük magunkat az egész természettel. Nevezzük ezt természetmisztikának.

A álomban vajon milyen spirituális állapot, élmény lehetséges? Lehet, hogy a sugárzó szeretet hatalmas, ragyogó, fényes felhőként jelenik meg az álmunkban, sőt talán azt érezzük, hogy eggyé válunk ezzel a végtelen szeretettel. Nevezzük ezt istenségmisztikának. Ami a mély, álomtól mentes, formák és történések nélküli állapotot illeti, vajon át lehet-e élni olyan spirituális élményt, amely erre irányul? Úgy tűnik, igen, mivel a spiritualitás és vallásos élmények egy részét üresként, forma nélküliként, megnyilvánulatlanként jellemzik – ezt nevezik Ürességnek, Abisszumnak (a végtelen mélység), Urgrundnak (Ősalap), Éjnnek (Semmi) és így tovább. Nevezzük ezt forma nélküli misztikának (kauzális misztika).

Végül vannak az egészen hétköznapi flow-állapotok (áramlásélmények), amikor is a személy egynek érzi magát bármivel, ami felbukkan, bármely állapotban is legyen. Ez a kettősség nélküli misztika.

A spirituális (meditatív, módosult) tudatállapotainkat aszerint értelmezzük, hogy melyik tudatfejlődési szinten állunk. Tehát az értelmezés a fejlődés magasságától függ."

:DDDDDDDDDDD

Milyen "heves" itt valaki. Te hoztad fel Maslow piramisát! Nem ér csak úgy kiragadni a nekünk tetsző részt és azon elmélázgatni. Ismerd meg az egész filozófiáját. Ő igencsak spirituális utakra keveredett...

Erről ellehetne beszélgetni. :)

Az életet már megjártam.

Többnyire csak gyalog jártam,

Gyalog bizon’...

Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,

Fényes tengelyt, cifra bakot:

S egy a lelkem!

Soha meg se’ irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,

Hetyke úrral, cifra nővel:

Hogy’ áll orra

Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral

Találkoztam s bevert sárral:

Nem pöröltem, -

Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott

Egy kis virág nekem nyitott:

Azt leszedve,

Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;

Nem azt adott, amit vártam:

Néha többet,

Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,

S több a hír-név, mint az érdem:

Nagyravágyva,

Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -

Tudom, boldognak is vélnek:

S boldogságot

Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely

Fölemészt: az örök kétely;

S pályám bére

Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt még!...

Mily kevés, amit beválték

Félbe’-szerbe’,

S hány reményem hagyott cserbe’!...

Az életet már megjártam;

Mit szivembe vágyva zártam,

Azt nem hozta,

Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,

Melyben a dal megfoganhat,

Kértem kérve:

S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,

Hova múzsám el-elvárnám,

Mely sajátom;

Benne én és kis családom.

Munkás, vídám öregséget,

Hol, mit kezdtem, abban véget...

Ennyi volt csak;

S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:

Egy nyugalom vár, a végső:

Mert hogy’ szálljon,

Bár kalitja már kinyitva,

Rab madár is, szegett szárnyon?

Pedig van benne logika!:)

Csak gondolj bele ,az ember lényébe van belekódolva,hogy mindig valami felé menjen,hogy ne álljon meg,hogy soha ne legyen igazán elégedett.

Folyton célokat tűz ki ,amiket el akar érni fizikai szinten.

Jobb autó,jobb ház,jobb test,jobb élet.

Miért lenne ez máshogy azon a fejlettségi szinten,ahová a spirituális dolgok tartoznak?

Az ember ,már csak ilyen,mindent túl agyal,holott akár a piramis második ,vagy harmadik szintjén is elérhetné a csúcsot.

Mert szerintem az nem más,mint az életünk élése,és elfogadása olyannak amilyen.

:))

Ha ez így lenne, akkor nem találkoznánk olyan emberekkel, akik már az emberi fejlődés szintjein végighaladtak, mindenük megvan, mindent elértek de azt érzik, hogy valami hiányzik az életükből, mégse teljes az.

Mindenki a saját háza táján söprögessen, még te is.

:DD

Erre a táblázatra az állat is képes, az is ki lett már mutatva:)

Viszont, alapnak jó:)