Önállósodás. Hány évesen kell önálló életet élni, külön a szülőktől? (beszélgetés)

Ha a párkapcsolatban élő legnagyobbik fiam ide jönne azzal,hogy babákat várunk,ideköltözünk,akkor megígérném Ístennek,hogy minden vasárnap ott fogok ülni hála adó misén,és megtanulom a leg nyelvtörőbb imákat is!:) Azonkívül nálam boldogabb embert,a világon nem látnátok!

Nem mindenkinek teher a 8 unoka!:)

Azért érdekes...:) Aki azt írja,hogy hiányzik neki a "gyerek",meg az unoka,arra meg azt mondják:"Na persze!A szipirtyó!Nem képes elengedni...blablabla..."

Jó lenne ha a huszonévesek előírnák végre,hogy a szülők miként reagáljanak önálósodási törekvéseikre,mert a látszat szerint,valahogy...sehogyan sem jó...:)

Engem nem érdekel,ha elköltözik a párkapcsolatával,mert megértem,ha új családként külön szeretnének élni.Viszont,ameddig van egy hodálynyi szobája,és azt tesz amit akar,amikor akarja,addig hülyének nevezem,ha mindezért inkább külön költözik,és a fizuja erre megy el,viszont elmondhatja:Ő külön lakik..Éés? Kit érdekel?

Ha viszont itt akarnak lakni addig,ameddig az otthonuk el nem készül,felőlem,8 gyerekkel is itt lehetnek!És még segítek is,amiben tudok!

És ha mondjuk (most mondok egy számot) 3-an vagyunk tesók, akik ugyanúgy úgy gondolják, hogy jól érzik magukat otthon -mert miért is ne éreznék jól ott magukat- és különben is könnyebb úgy spórolni, akkor mindenki hazahozza a párját és oda vállalja a gyerekeket is? :-O

Csak 1-1 gyerekkel számolva az 11 ember ám! So to say egy kezdő focicsapat...

Azért én megnézném azt az 50-es, 60-as házaspárt, aki szívesen "kerülgeti" a kis pöttöm 30-as lurkóját otthon. Hát álljunk már meg egy percre!

Ne, nehogy a saját szülőnket kérdezzük meg erről a kérdésről, mert ő tuti, hogy párás szemmel azt mondja, hogy édes kisfiam/kislányom, dehogy akarom én, hogy elköltözz. Nyilván nem mondja, hogy de. Azért ha egy ismerős, hasonló szituációban lévő középkorú párt megkérdezünk, lehet, hogy vonakodva bár, meg szem lesütve, de azért bevallják, hogy az én házam, én váram, nincs sok keresnivalója ott egy másik, családalapítás küszöbén álló felnőtt embernek.

Mert nem csak a mi, huszonéves, önös érdekeinket kell ám nézni akkor, amikor ebben a kérdésben véleményt alkotunk, hanem érdemes megnézni a másik oldalt is. Nevezetesen a szülők oldalát.

Gratula,hogy neked sikerült.Nagyon sokaknak meg nem.Azért az tetszik,hogy vannak emberek,akik azt gondolják,ha nekik sikerült,akkor márpedig olyan nincs,hogy másoknak ne sikerülne!Az csak kifogás!

Hát..én ellettem volna anyunál vagy 50 évig családostul.:) A férjem még inkább.Nem,nem azért,hogy eltartson.Egyszerűen van olyan is,hogy az ember k@r.a jól érzi magát otthon..:)Igen.Ilyen is van...:)Végül is csak azért költöztünk el,mert az átkosban kiutaltak egy szoba-konyhát.:) Az én fiam is jól érzi magát velünk.Nincs eltartva,és ő sem tart el minket.Akkor miért költözzön el?Mert trendi? Mert illik?Ne haragudj,de linkeld már be az illem tankönyv idevágó paramétereit...

Én 20 éves vagyok, tanulok és közben ha tudok megyek diákmunkára...kb. 25 évesen már jó, ha az ember külön tud költözni, én is így szeretném, de fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből...

Barátom most 25 éves és a szüleinél lakik, egyáltalán nem ciki, hiszen saját keresete van, pótol az otthoni költségekbe, kb. pár ház van közöttünk így felesleges lenne külön költöznie...

Én meg még nem is szeretnék és nem is tudok. Viszont véleményem szerint azért 30 évesen már illik külön költözni...

ne aggódj, miattad nyugodtan alszom :P

egyébként olvasni ülve szoktam :)

Tájékoztatlak, csak hogy ne legyenek emiatt álmatlan éjszakáid, hogy egyik tipped sem jött be. Azért köszi, hogy az idődből ennyit nekem szenteltél. De csak hogy képben legyél, mert látom, nagyon foglalkoztat: 28 éves vagyok, házas, 1 gyermek leendő anyukája. A pedagógusi-kultúraközvetítői diploma megszerzése után albérletbe költöztem egy számomra idegen városban, még a kvalitásomnak nem kimondottan megfelelő munkát is elvállaltam, hogy a leendő lakásomhoz pénzt gyűjtsek. Már van saját lakásom. És továbbra sem másokra támaszkodom, hanem a terveim szerint a terhességem ideje alatt végig dolgozni fogok.

Nem kell ám betojni, úgy is lehet, hogy nem sóhajtozok anya ölében, hogy mennyire önállótlan vagyok.

Én pedig nem tippelek, hogy te milyen ember lehetsz. Köszönöm a figyelmet, leülhetsz. :-P

két gyanúm van veled kapcsolatban:

az egyik az, hogy nem lehetsz 25-nél több, sőt, inkább kevesebb vagy, olyan 20-22 ezzel a mentalitással.

a másik, ha egyszer neadjisten bepasizol, itt fogsz rinyálni hoxán, hogy már meeegint az anyjánál van hétvégén, vagy el akar vinni ebédre az anyjához, és ez miiilyen undorító fúúúúj, mert te utálod , hogy nem tud leválni az anyjáról, neadjisten még a a leendő közös gyereketek is rábízná alkalmanként OMG! mellette persze azon panaszkodnál párhuzamosan, hogy senkire nem tudod rábízni a gyereket, és nincs egy szabad perced sem :P

Sarkítok: akkor hajrá, lakjunk 30-40 éves korunkig anyáéknál, mert mindenki spórolni akar. Anyáék meg költözzenek vissza a dédiékhez a nagyiékkal és velünk, és sírjunk egymás vállán, hogy a 4 generációnak 1 db lakásra futja (régen nem emiatt élt együtt ennyi generáció, hanem azért, mert földet vettek a pecók helyett... És gazdasági közösségben éltek, ahol egyik fél sem kapcsolgatta a TV-t, hanem kőkemény létfenntartás ment, nem spórolás, keziccsókolom). Ne már, de tényleg... Ez nem egy "új" hóbort, hogy tessék már ugyan elkezdeni önálló életet élni. Mert persze szuper anyánál, én is imádok ott lenni, szinte vendég vagyok.

És ha valaki azt mondaná nekem, hogy akkor ne menjek fel vele anyukáékhoz, bizony sarkon perdülnék ám. Mit kéne gondolnom? Hogy majd én teremtek tetőt a feje fölé az úriembernek?

Az attól függ,a családnak mekkora igényei vannak.Mielőtt jön a kőzápor,...megértem,hogy sokan vágynak a luxusra.De ha nekem azt mondta volna a párom,hogy itt egy tanyasi kulipinytyó,sparhelt meghajtással,én ott is boldog lettem volna vele..Anyámék 10 évig vártak saját lakásra.Addig a nagyszüleimmel éltünk.Békében.Én pestről költöztem falura.(Igen,már egy kórus mondta a családomból,milyen hülye vagyok!!)nem érdekel.Soha nem mennék vissza.:)-SZóval,én ökör-hogy akkor tört volna el a kezem,amikor aláírtam a kölcsönszerződést-csak hozzá akartam építeni még 2 kis szobát,+ még egy fürdőt.De neeeeeeem,nekem nem volt elég 1+2 szoba,meg 1 klotyó!-Nekem,a "luxus" kellett.Na most azt fizetem még 15 évig.Szóval az én fiaim,egy életre megjegyezték,hogy kölcsönt=SOHA.Inkább egy sátor,doboz,gardróbszekrény.:)

Tudom,ellentmondásosnak tűnik,hogy elmentem volna tanyára,akkor miért kellett a "luxus".Elmondom.Én most is ilyen vagyok.:) Ha holnap szólna a férjem,hogy pakoljak,mert..tudomisén..jurtába költözünk,hát akkor ott lennék boldog.:)

Itt a pont!...ahogy az egyik srác szokta mondani.

Csak azért, mert mittudoménhányéves, nagyfiú, nagylány, és elköltözik

De más , hogy tud a saját lábán állni és más, hogy elmegyek, szülők fizetik az albérletet, nagybevásárlást.

Mindent a maga idejében! És a jó családból nem megy el csak azért, mert már 24 éves pl.

Ezt régen,hogy a fenébe oldották meg?? Amikor gyerek voltam,együtt lakott nagyi,papa,anyu,apu,én egy szoba-konyhában.Laktak így még páran,és volt,ahol 4-6 gyerek összejött..Biztosan kukkoltak a perverz nagyszülők...:D

Még ilyet!:) Tetszik ez a szöveg!:) "Én bizony nem mennék anyucihoz..." És mi van,ha erre az lenne a válasz,hogy:Hát akkor ne gyere!?...:)

Én az óperenciás tenger fenekére is elmentem volna a párommal!:) Végül is..otthon lakott még,amikor megismerkedtünk.Volt saját szobája,anyósom nem ugrált be,hogy megnézze,mit is csinálunk...