Nyári időszak az óvodában (beszélgetés)

Alapból biztos.

De azért aki meg vinné, ott meg rohadtul oka lenne..

Tábort meg vagy bír a gyerek, vagy nem, az enyémek idén sajna nem.

Ebbe az a döbbenet, hogy ez nem működhet így.

Adva van egy szolgáltatás, amit ugyan nem napi szinten készpénzben fizetünk, hanem az adónk által, de ez mégiscsak egy fizetett szolgáltatás.

Márpedig ebben az esetben szabályzatban - országos állami intézmények lévén - törvényben szabályozni kellene, hogy merre és meddig. A törvény ugyanis a mai napig nem tartalmaz erre semmilyen irányadó információt, hogy mi van a gyed-es kismamákkal, mi van nyáron, stb..

Ha ott le lenne kerek perec írva, hogy ki meddig mehet, meddig lehet ott, akkor már gyerekvállaláskor is figyelembe lehet venni, hogy mik a lehetőségek.

Így meg gyakorlatilag az óvónők jóindulatán, meg a vezetőnő talpraesettségén, meg még ezer változón múlik, hogy az egyik oviban ott lehet a gyerek, a másikban nem, és erre építeni nem lehet.

Ha meg egyszer le vannak írva JOGSZABÁLYBAN a működési szabályok, azokon belül viszont senkinek semmi köze hozzá, hogy az anyuka a műkörmösnél van, vagy a bányában dolgozik.

A működést, azaz, hogy a dolgozók ki tudják venni a szabadságukat, azt pedig a fenntartó dolga megoldani. Ha kell, akkor akár ideiglenes munkaerő felvétellel, vagy akárhogy. De nem a jogosan menni akarók zsarolásával, vagy családi, vagy éppen anyagi ügyeibe való felháborító beavatkozással..

A bölcsődénél ez kicsit jobban működik - bár közel sem tökéletesen - ott legalább le vannak írva ezek a szabályok, amiket ott, ahol sok gyerek van azért figyelembe vesznek. Ahol meg nincs gyerek, ott meg örülnek, ha mennek. Ott le van írva, hogy gyed mellett nem jogosult valaki a bölcsődére. Ok. Ez tiszta beszéd, vagy ezt fizeti az állam, vagy azt.. (Persze vannak egyedi kivételek, egészségi állapot, befejezetlen iskola, orvosi javaslat, stb..)

Szóval jó lenne már kitalálni a szabályokat, és azon túl meg nem egymás magánéletével foglalkozni.

Ezen a héten az oviban négy gyerek van ügyeletben, múlt héten még 7-8 volt. Jó, ez gyp, és eleve 35-40 gyerek van összesen. Régebben teljesen az iskolazárás szerint volt az óvoda zárás is. Most a szünet elején van 3 hét ügyelet, és ez az első év, hogy augusztus végén is lesz pár nap...

Ok, hogy kolesz nincs ilyenkor, tehát a vidékiek kiesnek. Ezzel együtt is érdekes. Itt úgy oldják meg, hogy az összes óvónő, meg az alsós tanítók mindegyike be van osztva az ügyeleti napokra, így egy emberre max 2 nap jut ebből.

A kisfiam imád menni, kinyalják a fenekét, és még szombaton is menni akar.

Jövő héttől meg már nincs. Itt szinte egy szülő sem dolgozott, pár éve van, hogy azért van egy pár, és hozzá kellett szokni az intézménynek a gondolathoz, hogy valamit tenni kéne ezügyben.

Mi a baj?

Hogy jó tanuló voltam az egyetemen, és néhány valós munkába is belekóstoltam? Hát látod, sokra nem mentem vele, akkor még azt hittem, megyek. Ezt arra föl említettem, hogy mire vállaltunk gyereket.

Én a szakértői intézetből szűken hoztam haza a 200-at (sajnos mások is, ezért megy tönkre), és ezzel együtt örültem neki. Most is ennyi a fizetésem. A férjemnek is.

A sógorom meg az informatikába talált bele, ott meg ilyenek a fizetések. És igen, ők emiatt kicsit magabiztosabbak. Ilyen az élet. Nekem ettől nem több, tehát nem tudom miért baj, ha a sógoromat említem, nem a saját lóvémmal dicsekszem. Az övével sem dicsekszem, csak a magabiztosságát akartam ezzel kifejezni.

A lényege az volt, hogy nem kell annyira kiakadni az óvónők beszólásaitól, hanem csinálni kell a dolgunkat.

Minden szavad igaz. De nyugi, ez a normális élet, a legtöbbeknek ilyen ez.

A szüleim mindig is 8 órában dolgoztak, kivéve azt a két évet, amikor anyukám az öcsémmel volt otthon, nekem 5-7 éves koromig. De azon kívül mi mindig 6 után pár perccel indultunk, anyám sokáig 7:10-re járt dolgozni, pedig irodába. Apám eleve 6-ra járt.

De ők szerették, mert délutánunk volt, és így mi sem éltük meg tragédiának, és akkor nem egyedül voltunk korábban az intézményekben.

Nagyon sokat számít a szülő gondolkozása, ha Te elfogadod, nem csinálsz belőle ügyet, a gyereknek se lesz semmi baja. Az élet meg megy.

Vannak ilyen helyek egyre többen.

A mostani ovijuk a gyerekeknek ilyen, bár ez mindig ilyen volt.

Hát ez nagyon furcsa. És vajon mit csinál az a szülő, akinek korábban kellene munkába indulni, mert mondjuk 8-ra jár? Vagy még korábban? A munkahelyre be is kell érni. Sokan tömegközlekedéssel tudják megoldani a munkába járást.

Egy dolgot tudok elképzelni. Az óvónők felmérik a szülők igényeit, ki hány órától kéri az óvodai ellátást. Ha nincs olyan, aki 7 óra előtt, akkor talán ez is opció, hogy csak 7-kor nyitnak. Mást el sem tudok képzelni, mert szabályellenes.

Hogyhogy nem lehet 6:30-ra vinni a gyereket?

Az óvoda 6 órától 18 óráig tart nyitva. 6 órától 7 óráig ügyelet, és du. 5-től 6-ig szintén ügyelet.

Ha igény van rá, akkor viheti a szülő 6 órától a gyereket, mert már akkor van óvónő az oviban.

Azt elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg nincs igény arra, hogy 6:30-ra járjon valaki. Nem lehet, hogy inkább ez az eset áll fenn? Mert olyan nincs, hogy nem viheti a szülő 6:30-ra a gyereket. Ha szükséges, akár 6-ra is, fentiek miatt.

Én 5 éves koráig nem dolgoztam,mindent meg tudtam oldani.Mióta dolgozom,arra jöttem rá,hogy iszonyú nehéz.Pedig ovis...mi lesz a suliban?Nincs annyi szabadságon,hogy elég legyen,és nem csak nyárra,vagy téli szünetre.Bosszant ez a sok nevelés nélküli munka nap,meg ovis ballagás vidd el ebéd után,gyereknap vidd el ebéd után,búcsúztatjuk xy ovonőt,megint csak délig...Én volt,hogy 6.30-ra vittem,ha 7-re megyek,ez van.Óvónők nem nagyon szólnak,egyszer volt pofavágás a dajka részéről...nem esett jól.Dolgoztam,nem a kozmetikusnál ültem.Igazából sajnálom kicsit,hogy így áll a helyzet,és nem tud az ember 100%-os anya lenni.Szerintem 4-6 órás munkaidőnél több nem is való egy kisgyermekes anyának,de ez az én véleményem.

Nekem szeptemberben suliba megy,augusztus utolsó hetét próbálom megoldani,hogy ne kelljen mennie,de még az se biztos,hogy összejön.Napközis táborba is megy (32.000/5 nap) így próbáljuk megoldani,mert a szabi nagyon kevés...

Azt írta, hogy azon a környéken nem magasan átlag feletti. Vannak ilyen helyek, ahol bármelyikünk lakásának/házának árából talán kijönne ott pár négyzetméter telek.

Akit meg az bánt, hogy másnak jól megy, az simán irigy.

A rokonaid gondolom már rég a pályán voltak, ő írta, hogy azidőtájt kezdett. A válság alatt csökkent a kereslet, a kicsiknek, újaknak nem jutott.

Szerintem érthető, amit írt.

Kissé összevisszaság van a te "szakértő építészeted" körül. Ha már te kezdted a rokonokkal való példálózást, ami egyébként roppant irritáló itt, mert ami neked "nem is annyira átlag feletti jöv.", mégis pofán üt néhány embert, akik 100-200 ezreket keresnek, s nevelnek gyerekeket.

Ami a te szakmai nagyságodat illeti: rokonaink építészek, máig is nagy pénzeket keresnek, s ők kapósak voltak a válság idején is, ezzel nem lehet takarózni.

Nem provokatív akartam lenni; te változtál sokat.

Másik fórumban valóban írtam, hogy "nagyembör", vagy "hírösembör". Szándékosan kicsit pejoratívan..

De igen, jól látod..

Oda szeretnénk eljutni, hogy ne vállaljunk el mindent, és ez most úgy néz ki, sikerül is.. Meg kell tanulni szelektálni is. Azt gondolom, hogy a mindent elvállalós szakasz is általában egy vállalkozás része, még az elejefele.. Aztán ebből ki kell nőni valahogy..

Ő is tudja, hogy jobb lenne többet itthon lenni, nem a hoxáról fog erről értesülni. Most is hazajött, igaz ül a gép előtt.. De látom a hátát:-))

:-) Szép gondolat.

Ezzel együtt sokszor nagyon jó olyannal foglalkozni, amihez semmi közünk :-)) Erre jó a hoxa..

Szerintem nagyon fontos. A jó anyagi helyzet sokszor átlag feletti magabiztossággal is jár. Vagy vegyük fordítva, aki kicsit szerencsétlenebb passzban van, az sokszor behúzza fülét farkát.

Kattints csak itt a fórumokban, aki lent van, az azt sem hiszi el, hogy képes pár kilómétert odébb menni, vagy alapdolgokat elintézni. Akinek meg megy a szekér, az azt is elhiszi magáról, ami nem is igaz.

Ez nem szép, de igaz sajna.. Az volt a jelentőssége itt ennek, hogy ők bizony magabiztosak, és akkor se történt volna semmi, ha kirakják a gyereket...

No ő azért nem világhíresség, csak sokat melózik :-) Bár bizonyos értelemben a szakmán belül tényleg neves lett.

A kérdésre meg, bár provokatív kicsit, mégis megpróbálok szándékosan normálisan válaszolni, mert szerintem nyilvánvaló, hogy az élet nem egy statikus dolog, hanem változik, és mindig ahhoz kell benne alkalmazkodni, ami éppen van.

Mi fiatalok voltunk a gyerekek vállalásánál, és még alakulóban volt az életünk, szakmánk, stb..

Az első két gyereknél még én dolgoztam sokkal többet, végeztem az egyetemet, sikeres építész-karrier előtt álltam, több megvalósult munkám van a városban, már diákként is kerestek.

Nálunk alapvetően a válság fordította fel a dolgokat, mert ha tudom a szakmámat tovább gyakorolni, mint ahogy két gyerekig is tudtam, akkor valószínűleg a férjem eleve nem így haladt volna, és kiegyenlítettebb lett volna az arány kettőnk munkavállalása között. De a válságban építészként az ember meghalt szakmailag, gyerek nélküli társaim is az iskolai titkártól a benzinkutasig mindennel foglalkoztak, sokan hozzám részben hasonlóan azóta sem tértek vissza a szakmába, pedig ma már keresnek minket..

Én is voltam minden, még biztosítási ügynök is. A férjemnek meg épült a karrierje. Azért akkor vállaltuk a harmadik gyereket, aki történetesen tényleg tervezett gyerek, mert azt gondoltuk, hogy a válság 1-2 év, addigra bölcsis lesz a gyerek, és tudok tovább dolgozni. Mivel két gyerek mellett simán tudtam dolgozni, nem merült fel bennem, hogy nagy gond lehetne a harmadiknál.

Ez részben így is volt, mert lett munkám utána, de mivel havi 70ezer forintot kerestem, és még így is örültem, hogy építész melóm van, egyszerűen a kereseti különbségek miatt nyilvánvalóan eltolódott a hangsúly a férjem munkája felé, nyilván az volt a támogatandóbb, ezt én sem vitattam.

A negyedik nem volt tervezett gyerek, eléggé kivoltam, amikor terhes lettem (én a daganatos betegségem miatt normálisan sohase szedhettem fogamzásgátlót), de a férjem, aki négy gyerekes családból van, tulajdonképpen örült, bár nem mondta, szerintem neki ez volt az álma. Három gyerek mellett annyira nem egyszerű elmenni abortuszra. Nyilván lehetett volna másképp dönteni, én úgy döntöttem, hogy marad a gyerek. Gyönyörű, egészséges, és a szeretőm..

Hozzáteszem, hogy az ő vállalásával a helyzet nem lett összességében se rosszabb se jobb. Ettől a férjem még ugyanúgy keveset van itthon, én viszont többet...

Ami a fórumot illeti: a megjegyzéseket, meg a hülyeséget akkor is nyomták, amikor még egy-két gyerek volt, és a szüleim lakásában laktunk, és apukám ugrott, ha kértem.. Soha semmi sem volt elég, vagy jó, ha ötig volt miért nem négyig, ha négyig, miért nem csak délig.. Amikor nem dolgoztam azért szóltak be, hogy miért foglalkozom annyit a gyerekekkel, elmajmolom őket, amikor dolgoztam, akkor meg karrierista voltam...

Sokszor azt éreztem, másoknál is, akiket piszkáltak, hogy ez valamifajta irigység sokszor...

Te félreértesz.

Te azt mondtad, azért íratták át államiba a gyereket, hogy ne csak gazdagok között legyen (ez az én olvasatomban: szokja az életet, ne legyen nyámnyila, de most ez mindettől független).

A körülményeiket, anyagi helyzetüket TE hoztad szóba, ez itt most szintén mellékes (másrészt elgondolkodtató, hogy te ezt fontosnak tarzottad megjegyezni, sőt, most még részletesebben kitértél rá).

Még mindig nem értem, hogy ez hogy jött ide. Ennyi a lényeg.

Nagyon egyszerű:

Ő nem csak úgy milliomos, hanem saját erejéből tanulva programozóként keres ennyit. A felesége szintén egy kis faluból indulva lett műszaki manager..

Ergo nekik dolgozni kell azért, hogy meglegyen a fizetésük, nem is keveset. És nem keveset adóznak is.

Attól, mert esetleg átlag felett keresnek (ami egyébként Dél-Budán nem is annyira átlag feletti), még nem kötelezhetők arra, hogy márpedig magánoviba járjon a gyereke. Ha fél7-ig akarná otthagyni, akkor lehetne, de fél6-ról van szó, amikor az óvoda 6-ig van.

De részben nem az ő személyük a lényeg, hanem az, hogy akiknek keményen kell dolgozni, akármiért is, ott a gyerek bizony az óvodában van. Igen, akár 8-fél6-ig. Sőt, akár zárásig. Azért akkor van a zárás, mert akkor van, akkor miért kellene előbb lennie? Én sem állhattam fel a munkaidőm vége előtt fél órával, hanem utána 10 perccel legkorábban...

Amiben talán az ő személyük érdekes, hogy társadalmi státuszuknak megfelelően normálisan, de határozottan kiálltak magukért. És értelmesen meg lehetett beszélni a történetet. Még csak nem is volt utána rossz viszony, de az elején ezt meg kellett lépni.

Nyilvánvalóan más az egyéni érzékenységünk, igazad van, nem kell ezzel foglalkozni.

Ezzel együtt összességében ez egy létező jelenség.

Olvastam, mit írt, nem is állítottam, hogy híres ember az ura.

Másra gondolunk.:)