Noel baba születése

Egyik este épp zuhanyoztam a párommal, és arra gondoltam, hogy hoppá... múlt hónapban nem jött meg... Felhívtam rá párom figyelmét is, mondta, hogy csináljunk egy tesztet (előző téves riasztásból volt otthon egy). Megcsináltuk, és szinte azonnal megjelent a 2 erős bordó csík, hát párom ugrált mellettem, én sírtam, hogy, akkor most mi lesz? Később, mikor már nyugodtabb voltam, belegondoltam, hogy akkor most ki a védőnőm? Melyik kórházban lenne jobb szülni? Legyen-e fogadott orvosom? Mi legyen a gyerek neve? Hogy rendezzük át a szobát, és hasonló dolgok…

Aztán jöttek a reggeli kellemetlen dolgok, amik nálam egészen a hatodik hónapig tartottak. Továbbá négyszer voltam kórházban, mert minden megtalált... 12 hetesen vesegyulladás, 18 hetesen gyomorsav, 27 hetesen ismét vesegyulladás, ebben az volt a legjobb, hogy vese ultrahang közben kiderült, hogy a babánk kisfiú lesz!:) 36 hetesen egy nő nekem esett a buszon, és vérzés miatt bevittek. De mindezek ellenére imádtam terhesnek lenni, és nagyon szép is voltam, csak 11 kg-ot szedtem fel, és csak pocira. Na de a lényeg, 24-ére voltam kiírva, de semmi nem utalt rá, hogy ki akarna jönni!

24-én reggel 6-kor arra keltem, hogy fájásaim vannak, nem volt még ilyenem, de tudtam, hogy azok... Ültem az ágy szélén, és mértem, hány percenként jönnek, párom még aludt, ezért kicsit megpiszkáltam. Kérdezte, mi a baj, mondtam, hogy már ötperces fájásaim vannak, kérdezte, hogy biztos-e, és pont jött is egy, megszólalni sem tudtam... ekkor már 7 óra volt, hívta a mentőket, én szép lassan felöltöztem, cuccom már rég összekészítve, én meg rettegtem, hogy bírni fogom-e?!

Megjött a mentő, ismerős arcok, mondták is, hogy ezek szerint múltkor nem jött össze! Beértünk a kórházba, megvizsgáltak, felkísértek, átöltöztem, páromat is beöltöztették. Hívták a dokimat, aki épp a Balatonra tartott… 9.30, dokim megvizsgált, már négyujjas voltam. Megkaptam az epidurális érzéstelenítést, és minden fájdalom megszűnt, gondoltam hurrá... De aztán, elkezdtek zsibbadni a lábaim, mondták feküdjek fel, és húzzam fel őket, mondtam kész vagyok, ekkor az anesztezes, és a nővér egymásra nézett, a lábam még mindig nyújtva volt.. Ezt már a párom mesélte, mert én azzal voltam elfoglalva, hogy nem tudtam nyelni, és minden kezd elhomályosodni, doki mondta, hogy irány a műtő!

Átraktak egy másik ágyra, és már ott is voltunk, leszíjaztak, elém tolták azt a zöld "függönyt", és a doki már mutatta is a fura színű kisfiamat:) Ekkor iszonyatos fájdalmat éreztem, és rögtön altattak is! Párom odakint zokogott, de behívták, és nekiadták a fiunkat, aki 2009. 06. 24-én 09.50-kor 3400 grammal és 50 cm-rel megszületett, és a Noel Krisztián nevet kapta!

Aki már 14 hónapos gyönyörű boldog "baba"! Kivéve, ha azt mondjuk neki, hogy NEM SZABAD!:)

Ja, és utóbb kiderült, hogyha természetes úton születik, akkor biztosan meghalt volna, mert az egész testére rá volt csavarodva a köldökzsinór! És ha majd a második babánkat várjuk, akkor is kérni fogom az érzéstelenítést!! És senkit se riasszon vissza a történetem:)