Népszokások - Május 1. - Májusfaállítás

Már régóta közös kirándulások, majálisok, ünnepi lakomák szokása is tartozik a naphoz. A majálist, a vidám népmulatságot rendszerint valamelyik közeli erdőben tartották, a magukkal vitt ételt, italt fogyasztva. Később egész sokadalommá szélesedett a majális. Volt ott zsákbanfutás, póznamászás, birkózóverseny, erőmérés, lóverseny, ének és tánc, katonazene.

A majálisról hazatérve az emberek behozták a tavaszt a falusi és a városi házakba a kint szedett zöld ágak, virágok alakjában.

Május elseje a májusfa állításának ideje is. A májusfa állítása a szeretett lány háza előtt egyfajta szerelemvallás volt. Volt, mert már csak nagyon kevés faluban él a májusfaállítás szokása. A városban érthető okokból már el is tűnt.

Május elsejére virradó éjfélkor a legények, ki-ki a szeretőjének állított májusfát. Ez egy 10–15 méter magas gyertyánfa, a környező erdő legmagasabb fái közül lopott fa volt. Pántlikákat, selyemkendőt, egy fehér, átlátszó üvegben vörösbort kötöztek rá. Közben a lányos ház kerítését zöld ágakkal díszítették, de ezt a háziak korán reggel sietve eltüntették. A falu népe reggelre kelve kíváncsian vizsgálta, melyik lány háza előtt magaslik májusfa, közben találgatták, ugyan ki állíthatta. A menyasszonysorban levő lánynál nem volt nehéz kideríteni a tettest. A fa ledöntésére a hónap végén került sor. A bort az üvegből a munkában segédkező legények fogyasztották el.

Sok helyen, ha még állítanak is májusfát, „májfát”, akkor az egész falu népe számára állítják a helyi közösség helyisége vagy a művelődési otthon előtt.

A nap időjárását is figyelik, mert „ha május elseje előtti éjjel esik az eső, nagy termés lesz, ha hideg van vagy fagy, akkor termés nem lészen”. Tehát termésjósló nap is. „Ha hűvös, nedves, közepes termést várj, ha meleg, tiszta, bőven terem minden.”

Mivel rámutatónap is, a nap időjárása az öregek szerint megmutatja, milyen lesz a jövő tél.