Nemrégiben súlyos családi tragédia történt, nem tudom feldolgozni... szerintetek menjek pszichológushoz? (tudásbázis)

Szia!

Azt mondom, hogy kérj segítséget, megértelek hidd el...

DE, ne hagyd magára a picifiút, Rád van szükséges, legyen veled, sztem fel tudod nevelni, hidd el...:) ha bármikor szeretnél beszélni velem, írj! :)

már jobban van..:)

és nem sértődtem meg, nincs miért:)

sajnos nem tudom, h hogy járt szürésre... lehet a sok munka, és a gyereknevelés mellett nem jutott rá idő..nem tudom..

sajnos nem tudom, hogy akkor volt e szürésen:S

köszönöm a válaszodat:)

Kedves Fórumindító!

Nagyon sajnálom ami veled történt és szegény pici fiút is,nagyon nehéz lehet most neki is.Kérdezhetnék valamit?Azt írtad a naplódba,nővérednek valószínűleg szülés után alakult ki a méhnyakrák..Neki nem végeztek akkor rákszűrést?Mert 2éve amikor én szültek kötelezően megcsinálták..Tudom h mostmár lényegtelen,csak érdekelne..ha nem akarsz ne válaszolj..sok erőt kívánok neked..és kérdésedre a válaszom:Menj pszichológushoz,biztos hogy segíteni fog,ezt nem lehet feldolgozni segítség nélkül(szerintem)

köszönöm, és nagyon sajnálom ami veled történt, de becsülöm a kitartásodat!

puszi

Ja még 1 fontos dolog, nagyon fáj még mindig a gyermekem hiánya és fog is mindig!!

De amúgy nem lettem gyógyszerfüggő, mert ahogy alakult a lelkem, úgy elmaradt a gyógyszerszedés is!!!!! ♥

Heló kedves timuszika!!!!

Nagyon sajnálom a veled történteket, szomorú,h ilyen gyorsan elment a testvéred, és szörnyű nehéz lehet!!!!!

A fórumindító kérdésedre: menjél-e szakemberhez a lelki gondoddal?????

sztem....: IGEN!!!!!!!!!

Én is átéltem az élet legnagyobb tragédiáját!!!!Én az elsőszülött fiamat veszítettem el.....

Azt hittem megőrülök, pedig mellettem,ott volt a férjem és a másik /kisebb/ gyermekem is!!!!!

én kb 1/2 évig kínlódtam, mert szégyeltem magamat én is....és a nagy fájdalomban,az utcára sem akartam menni!!!!!

Amit most leírok, az az ÉN véleményem!!!!!!

NEM MEGFELELŐ SEM A BARÁTOK, SEM A CSALÁD TAGOK SEGÍTSÉGE, KELL A SZAKEMBER!!!!!!!!!!!

A HOZZÁTARTOZÓK, CSAK FINOMKODNÁNAK, NEHOGY ESETLEG MEGSÉRTSENEK, ÉS EZZEL SZTEM NEM TESZNEK JÓT..... VAGY IS TALÁN MÉG JOBBAN SZENVEDNI FOG AZ EMBER!!!!!!!!!!

Engem 1 unitesőm jelentett be a pszichiáterhez!!!!!Aki ellátott tanácsokkal, és kaptam gyenge nyugtatót is, de javaslatot tett, h feltétlenül járnom kell, pszichológushoz.......

Nem tudom tudod-e mi a különbség a kettő közt....????

Szóval a pszichológus, kizárólag csak velem 1 órát beszélgetett, és neki is köszönhetem, h helyre tudtam tenni a lelkemben a gyászt!!!!!!

Az én drágám, mindig itt lesz a szívemben, amit soha senki nem vehet el!!!!!!!!

De a MÁSIK GYERMEKEM /AKIT NEM HAGYHATOK CSERBEN / ÉS A FÉRJEMNEK SZÜKSÉGÜK VAN RÁM!!!!!!!

Szóval, mint írtad, most Te neveled a kisfiút, ÉS AHOGY ÉN LÁTOM OTT A KISFIÚNAK PEDIG SZÜKSÉGE VAN TERÁD!!!!!!!!!

ERRE GONDOLJ ÉS A SZAKEMBER AZ SZAKEMBER!!!!!

Bár annyi, h hallottam h esetleg a szakember nem megfelelő, de érdeklődj és remélem, h megfelelőt sikerül választanod!!!!Ja és nem feltétlenül kell, h privát menjél, járj utána, h SZTK alapon járjál!!!!!

Nem mindegy az anyagi sem!!!!!

Ha van kérdésed szívesen válaszolok!!!!!!

Puszika.... és kitartást!!!!!

szerintem is menj el.

Én nem mentem, pedig kellett volna.

szégyelltem segítséget kérni.

... Lehet, csak látszólag. Egyébként nagyon gyorsan kiderül adott helyzetben, hogy próbálkozik...

És egy nő sem szeret a halott feleség árnyékában.

Én is szívesen beszélgetek veled bármikor. Ha úgy érzed ezzel könnyebb lenne.

Nem tudom, hogy most milyen lekiállapotban vagy, én azért gondoltam még az egy hónapot, mert amikor én szülés után egy kicsit megzuhantam akkor nekem a szakember ezt mondta, hogy várjunk még. Pedig kollégák voltunk.

Elolvastam a naplódat. Borzalmas dolgokon mentél keresztül, de! Nővéred és a családod is biztos azt szeretnék, hogy idővel állj fel. Nehéz lesz, nem lesz egyszerű, de az ő emlékükre muszáj, hisz fentről figyelnek.

Unokaöcsid hogy van? Apja neveli?

nemcsak az ido szamit...

Ha ugy erzed, hogy mindig ugyanazokat a koroket futod, hogy nem valtozik a dolog, nem tavolodik, nem halvanyodik egyaltalan, akkor nem erdemes varni szerintem.

Nehez kijutni egyedul a mokuskerekbol es nem szegyen segitseget kerni.

Ezen nem rég sajnos mi is átestünk, temetés. :(

Én azt mondom, ne családtaggal beszélj erről, mert nem tudsz előttük megnyilni. Beszélgess itt, illetve ismerősökkel, barátokkal, de ne olyannal, aki érintett szintén.

Ha gondolod, szívesen beszélgetek veled bármikor!

mindenkinek nagyon szépen köszönöm! örülök, hogy igaz, hogy ismeretlenül is, de segítettetek nekem!

mégegyszer köszönöm!

ezt már mindet megtettem, kettő hónapja folyamatosan sirok...elvesztettem az egyetlen embert, aki megértett...nekem csak ő volt.. semmi és senki nem maradt nekem..

de azért köszönöm a tanácsot!