Nem vágyom rá.... (beszélgetés)
háhá :DD
Rám azt szokták mondani,életveszélyes vagyok! :DDD
Menj haza bújj egyet :)
Na, most már lenyugodtam ám. Most már mennék haza bújni.
Szeszélyes... Igen, ezt a nőkre szokták mondani.
Lényegre visszatérve,én SOHA az életben nem képzeltem el magam fehér ruhában!Kislányként sem!Engem nem tud meghatni az egész cécó!Sosem voltam gyerekként olyan,aki királylánynak képzelte magát,és annak öltözött!Velem királylányként bántak,de apám kicsi korom óta,az életre nevelt!Sosem voltak titkolózások,és ámítások,csak a kemény valóság!Nem voltak illúzióim,amit egyáltalán nem bánok!Most sincsenek!Ismerem magam,nagyon jól,tudom mire vagyok képes másért,és magamért is!Azt is tudom,hogy nem vagyok mindenkibe szerelmes típus,és nem vagyok hajlandó csak azért kapcsolatba menekülni,hogy ne legyek egyedül!Kibírom,és több esetben élvezem is!
Imádok flörtölni,és imádom az érzést is,hogy körbeugrálnak a Férfiak!Nem vetem meg az egy éjszakás kalandokat,ha valaki nagyon tetszik,csak ezzel is egy bajom van:másnap visszatérnek,és szerelmet vallanak!
Nah itt elvetik a sulykot,ami sokszor az őrületbe kerget,mert minden varázsát elveszik az egész kalandnak! :S
Áááá, ha ezt érzed akkor ezt érzed.
Engem is elítélt mindenki amiatt hogy az esküvő előtt pár hónappal, 9 év után ÉLNI akartam...de miután megtettem, önálló lettem, kivirultam megértettek...nem mindenki, de akik igazán ismernek, szeretnek azok igen.
Azt nem tudhatjuk :)
Akinek ilyen a beallitottsaga mint a foruminditonak esze agaban nincs eljegyzest csinalni,menyasszonykodni !
Ezert a kerdesem hozza !
Arra gondolsz, mikor rájössz, hogy igazából nem is kell a pasi? :D Sőt, annyira nem is tetszik.
Megkaptam, eldobtam, mert csak.
Szerintem mindennek eljön az ideje.
Amit én tanácsolnék, ne ragadj le egynél. Menj és vadássz az éjszakában :D
Én 9 évig kitartottam egy fiú mellett, de már nagyon bánom :S
Nagyon féltem belevágni az "ismeretlenbe", mert elég kötődő típus vagyok, de miután megtettem kivirultam. Előtte egy szürke kisegér voltam, utána szinte bomba nő!
ÉS JÓL VAGYOK :D
Pár éve felébredt bennem vmi női. Jól esett, és szükségesnek érzetem a biztonság illúzióját. Most ebből nem érzek semmit. Ja, persze... Nehéz úgy biztonságban érezni magunkat vki mellett, hogy 1-2 naponta arról ábrándozunk, hogy szépen összecsomagolja a párja cuccait, és diplomatikus arcal közli, hogy ott az ajtó.
Minden adott ahhoz, hogy egy kényelmes polgári életet leéljek. Szerető férj, viszonylagos anyagi biztonság. Csak otthon kellene ülnöm, X év múlva szülni egy gyereket, tettetni a boldogságot, és szépen el is telne az élet.
Nem tudnám megmondani, hogy mit akarok, de nem ezt. Ma reggel arról hallgattam a regét, hogy milyen aranyosan sz@rik (kifejezés szükséges, hogy éreztessem a viszonyulásom) egy kisbaba. Illedelmesen mosolyogtam, és közben arra gondoltam, hogy komolyan én is ilyen bárgyú anyuka kel, hogy legyek? Tudom, senki nem tehet róla, így van ez kitalálva. A nők szülnek, és a természet tesz róla, hogy lebutuljanak egy baba szintjére, de ez engem elborzaszt.