Nem vagyok irigy, de utálom kölcsönadni a személyes tárgyaimat...vagy elhagyják, vagy tönkreteszik .... (beszélgetés)

Én is utálom más dolgát használni. De sajnos tényle nem mindenki van így.

Nálunk a családban rokon leány minden nyáron kölcsönkéri a gurulós bőröndömet. Az ég áldja meg, ha tudja, hogy minden nyáron elutazik, nem tudna sz...-os párezer forintért venni magának?

Én ezt annyira nem tudom megérteni, de van, akinek ez totál természetes.

Én a könyvekkel vagyok így. Kölcsönadtam egy friss, sosem olvasott könyvet, hófehér lapokkal, visszakaptam sárgán, rongyosan, barna koszfoltokkal. Soha többet nem teszek ekkora balgaságot.

Sosem kérek semmit kölcsön, csúnyán hangzik, de más se várja tőlem, hogy adok. Az embernek sokkal jobb érzés saját magára haragudni, ha kár keletkezett a holmiján.

hehe, meg kell tanulnotok nemet mondani, én csak azt adom oda amit tényleg szivből adok, amit nem akarom megmondom hogy nem, esetleg ha nagyon cuki akarok lenni hozzáteszem hogy bocsi de nem:D

ja és hogy mit gondol? nem hinném hogy rosszat, mert rögtön azon agyal hogy kitől kérjen akkor, és megy egy olyanhoz mint ti:D aki nem mer nemet mondani:D

Viszont az is igaz, hogy vannak olyanok, akik ezt a kérdést nagyon lazán kezelik. Pl. rokon pasi harmincas, neki tök természetes, hogy a méregdrága fényképezőgépemet kölcsönkérje a nyaralása idejére. Ugyanakkor tök természetesen felajánlja nekem, hogy hosszú hétvégére elvihetem a laptopját, és nem csinál belőle ügyet (de én nem fogadom el persze).

Az az igazság, hogy valahol mélyen legbelül meg ilyenkor bazi kicsinyesnek tudom érezni magamat sajnos. Pedig csak annyit kellene mondani, hogy nézd, ha már észrevetted, én nem kérek kölcsön soha semmit, és nem is adok kölcsön szívesen semmit.

Bocs, én ezt mondtam volna esernyő ügyben: nem adom kölcsön, mert csak én ismerem a kezelését. Kész.

Nálunk van olyan rokon csaj, aki mindent kölcsönkér, leginkább konyhai kisgép kategóriában. Én egyszer megmondtam, hogy nem, mert ezek a cuccok az én finom kezeimet szokták meg. Vágott egy pofát, de azóta nem kéreget.

Nem!

Vigyázok a dolgaimra és azt csak én tehetem meg!

Megsértődik a kérő az az ő gondja-:)

1. Miért lenne ciki??? Én is szoktam mondani, hogy ezt, vagy azt nem adom oda, mert kaptam. És számomra fontos!

2. Ha elcseszte, miért nem mondod neki, hogy figyi, elrontottad! Légyszíves, vagy javíttasd meg, vagy vegyél egyet helyette!

Mi egyszer úgy jártunk, hogy a kisfiam kapott egy csili-vili távirányítós autót, ki se volt bontva, az alattunk lakók gyerekei berobbantak hozzánk (családi ház felső szintjét béreltük, belülről nem lehetett bezárni a lakást :( ) és a ki sem bontott ajándékot kicsomagolták pillanatoka alatt - a tiltásom ellenére, azok a kölkök olyanok voltak, mint a piranja, rúgtak, haraptak, ha az ember rájuk mert szólni :( - és úgy autóztak vele a padlón, hogy kitört a kereke...

Jöttek a szülők, mosolyogtak, tessék-lássék megszidták a fiúkat, majd hazamentek. A kisfiam meg ült a földön, és zokogott, hogy tönkretették az ajándékát.

Na azóta megtanultam, hogy igenis szólni kell!