Nem tudom már tisztelni a férfiakat (beszélgetés)

Hogyan szerezzük meg az ideális férfit?

Genetikai kutatással-

Keresztezzük a vibrátort a bankautomatával.

A külső befolyások mindkét döntéssel kapcsolatban lehetnek, de az embernek ilyenkor egyedül az önmaga céljait kell tisztáznia önmaga előtt, nem barátokhoz, rokonokhoz mentél feleségül, nem az Ő meglátásuknak kell mérvadónak lennie elsősorban.

A kapcsolatoknak vannak hullámai és magaslatai, ha egy biztos alapon áll vmi, és úgy kötötted össze az életedet vkivel, hogy biztos voltál benne ez életed végégig tart, akkor tudni kell hol kell erősíteni és hol kell dolgozni.

Ha a másikra tisztelettel tekintünk, nagy baj sosem lehet.

Elképzelhető hogy jól látod azt amit írtál a kolléganődről,de én mindig azt mondom nem Te vagy abban a helyzetben...nem tudhatod,mi és miért motiválta oda.Lehet hogy már egyszerűen nem szereti és nem is akarja tovább szeretni.A gyerekvállalás más téma sokan nagyon felelőtlenül szülnek függetlenül kapcsolatok milyenségétől.

De nem is értem miért akart válásra rábeszélni téged???Ez azért elég erős dolog soha senkinek nem merném ezt tanácsolni ezt mindig az egyénnek kell eldönteni.Neki el kellett volna fogadnia hogy te nem akarsz válni,neked pedig hogy ő válni akar és nem bírja elviselni a férjét...lehet úgy könnyebben ment volna a kommunikáció köztetek:)

Elnézést néhány mondat erejéig a rendes férfiakat

ne soroljuk azokhoz, akik sok mindenre alkalmatlanok közöttük is akad, aki hajlandó és bebizonyosodott, ha még csekély számban is ők is

alkalmassak lehetnek gyermeknevelésre is, ha a körülmények biztositottak. Általában a nők látják el ezt a feladatot. Néha a másik nemnek is lehetnek jó esélyei erre.

Szivélyes üdvözlettel: Anyuci91

Kedves Lindus30. 119.hozzászóló.

Én is csatlakozok az előttem szólóhoz, amikor házasságot köt két ember az ne a kalandot keresse, hanem a normális emberi és családi kapcsolatot,ha ez meg van, akkor meg kell becsülni óvni és vigyázni kell rá, mint az értékes kincsre, amit nem szabad a kezünkből kiengedni, mert különben elvész minden. Amit isten egybekötött azt ember szét ne válassza.

Én magam is 31.évvel kötöttem házasságot és a késbbiek folyamán a két lányomat nagyon szeretem és ragaszkodom hozzájuk, mert ők az életem értelme és velük jó kapcsolatban állok. Végre ebben a nehéz helyzetben jó ilyeneket is olvasni a hoxaportálon köszönöm, neked, hogy irtál róla.

További jóegészséget és sok sikert neked.

Szivélyes üdvözlettel Anyuci91.

Sokan engednek a külső befolyásolásnak is. Nem is hinnéd, mennyien. Az én férjem nem az a kedves, mosolygós, mindenkivel szóbaállós típus. A barátait nagyon megbecsüli de nem tekinti életcélnak újak szerzését... :) Szóval, az említett kolléganőm nagyon próbált a válásra rábeszélni, mert nem igazán kedveli a férjem. Több beszélgetésünkkor eléggé fel tudott "húzni", nagyon elő kellett vennem az eszemet, hogy higgadt tudjak maradni. Mióta minden rendben velünk, nem is keres többet.

Mondjuk az igaz, hogy a gyerkőcök miatt együttmaradni nem érdemes... Mi néhányszor már beszélgettünk erről... Azt gondoljuk, hogy akkor érdemes megtartani a közös életet, ha el tudjuk képzelni, milyen lesz majd, ha a fiúk önállóak, felnőttek lesznek és mi ketten maradunk. Akkor is lennie kell közös céloknak, örömöknek.

Én hiszem, hogyha összekötöttem valakivel az életemet, akkor az talán nem olyan rossz ember és ha akarom, közösen -mégha sok munka és idő is- túljuthatunk a nehezebb időszakokon.

Remélem, megélheted majd ezt (nem a rossz időszakokat, hanem az igazán jó szövetséget).

Egyetértek veled, egy kilépésnek természetesen nem egy légből kapott, és egyik napról a másikra meghozott döntésnek kell lennie, hanem egy meglapozott, átgondolt döntésnek, ami a gyermekeink és nem utolsósorban a házastársak érdekében történik.

A gyerekekre fogni az évtizedek óta tartó szenvedést egymás mellett önigazolás és gyávaság.

Az energia hovatételről nagy az igazság, amit írtál.

Csak azért mertem írni, mert én így mentettem meg a házasságom, amiben persze a férjem is partner volt.

Az egyik kolléganőmnél, akit említettem, azt láttam, hogy saját magát lovalta bele a válásba, abba, hogy milyen rossz a férje, mik a hibái és közben önmagát meg sem említette, önnön hibáit fel sem hozta... Csak azt nem értem, hogy akkor annak a "szemét embernek" miért szült 4 gyereket?

"Én azt mondom, hogy ha az ember legalább annyi energiát beleadna a kapcsolata megjavításába, mint amennyit a férje/felesége szidására fordít, már jól járna."

nagy okosságot mondtál :))

A gyávaság egy valóságos ok, de a mai világban azért meg kell nézni, mikor és hogyan lép tovább az ember. A kolléganőim közül egy időben ketten is elváltak. Egyikőjüknek kettő, a másikójuknak négy gyermeke van... Mindketten nyomorognak, több mellékállást is vállalnak, szinte megszakadnak (eleve a munkahelyem is háromműszakos), mégis élére kell állítani minden forintot.

Én azt mondom, hogy ha az ember legalább annyi energiát beleadna a kapcsolata megjavításába, mint amennyit a férje/felesége szidására fordít, már jól járna.

Mélypont mindenhol van. De az elmúlt modern évek azt hozták magukkal, hogy onnan nem kifele kell lábalni, hanem egyszerűen ki kell lépni és menni tovább.

Igen a gyerekek sokat számítanak,de egy rossz házasság tesz leginkább tönkre egy gyermeket...

Meg hát a gyerkőcök felnőnek és azt szoktam látni,hogy vannak nagyon nem jól működő házasságok,ahol azt mondják a gyerekek miatt együtt vagyunk,aztán amikor felnőttek a gyerekek akkor is mégis tovább együtt maradtak...ugyanúgy a nagy semmibe,boldogtalanul...több ilyet láttam szüleim baráti körében..

Juhéé!

Egyetértek! Látod! :D

Azt szoktam mondani, hogy amíg nincs gyerek, addig símán be lehet egy kapcsolatot fejezni, kár akkor is erőltetni, ha már a kapcsolat nem okoz örömet. Mindegy mi az ok. Ha nem jó, akkor nem jó.

Viszont ahol gyerek van, pláne több is, ott már el kell gondolkozni azon, hogy mi a jó a gyereknek. Az együtt maradás vagy a válás. Ha a válás rossz lenne a gyereknek, akkor az én szememben nem válóok az, hogy a férj pornót néz pl. Egy gyerekért már felelni kell! Feltételezve, hogy annyira szar* már az együttélés..., ...mindenki eldönti mit akar.

*(Elnézést!)

Pedig szeretném tudni. Kiderült, hogy rokonok vagytok?

Bocs, természetesen elfogadom, hogy nem írod le. Költői kérdésem hagyd figyelmen kívül!