Nem tudom, hogy szakítsak-e? (beszélgetés)
Szerintem is mondd el, hogy mi zajlik a fejedben.
Nekem a fèrjem az első baràton, előtte semmi nem volt. Ès èn is elgondolkoztam rajta, hogy biztos vagyok-e magamban, nehogy raboljam az iedejèt. Mindig tudtam, hogy Őt szeretem ès sosem tudnàm elhagyni, egyszerűen imàdom, szerelmes vagyok belè a mai napig! Ezt magadban is el kell döntened. Ha màr ez felvetül benned, lehet jobb lenne, ha kis időt külön töltenètek. Fiatal vagy, nem èltèl, gàz lenne, ha egy-kèt gyerek mellett, 30 èvesen döntenèl úgy, hogy pasizni akarsz, bulizni..stb.
Én is korán ismertem meg a férjemet. Nem könnyű, de lehet így is. Az a titok, hogy 5-6-8 évente meg kell újulni, új dolgokba kell vágni. Új suli, új szakma, új gyerek, új hajszín, új alak, vagy akármi... Persze mindezt finoman, a biztonságérzetet meghagyva.
Természetes ennyi idő után az elbizonytalanodás. De nem kell mindent feketén és fehéren látni. Mi lenne, ha nem szakítanál, hanem időt kérnél valamilyen formában.
Amikor mi voltunk hasonló helyzetben drága Antal János atya - aki később elketett minket, ma már nem él sajnos - elmesélte a következő történetet: egy görög katolikuls pap barátja is hasonlóképpen volt. A megbeszélték a lánnyal, hogy 6 hónapig nem találkoznak, nem telefonálnak, nem érintkeznek. Megbeszéltek egy helyet, ahol az idő lejárta után találkoznak. Ott is a lány kért időt egyébként. Az volt a megállapodás, hogyha ott van a lány, akkor ok, ha nem, akkor meg ne is keresse többet.. Hát kemény.. Innentől kezdve már lényegtelen, hogy a lány ott volt, és a házasság működött..
Mi másfél hónapot szabtunk ki. Nem volt semmi idő. Én is ott voltam.
Ez még persze nem garancia semmire, a későbbiekre, de jelent valamit..
A gyerekvállalós dolgot meg nagyon nézzétek át, mert abból is lehet nagy csalódás később. Nálunk ez nem volt kérdés, mind a ketten nagyon szerettünk volna gyerekeket.
Szóval én a helyedben jelezném a problémát, de nem egy durva szakítással kezdeném a dolgot. Csak okosan.
Én is átéltem hasonlót. Mindig is tudtam, hogy ő egy olyan ember akivel boldogan élünk majd, jó férj és apa lesz belőle, csak az időzítéssel van baj. Mi is nagyon fiatalon ismerkedtünk meg és mindenki azt tanácsolta, hogy ne komolyodjunk le egymás mellett, mert lemaradunk olyan dolgokról amit megbánunk majd. Féltem az elkötelezettségtől és a családalapítástól, ezért nem házasodtunk össze túl korán. Eltelt ez az időszak és most örülök, hogy külső nyomás miatt nem szakítottunk. Most tényleg úgy érzem, hogy jobban szeretem, mint valaha és végre eljött az idő amikor megállapodhatunk. Visszagondolva úgy érzem, hogy nem is én bizonytalanodtam el az érzéseimet tekintve, hanem addig duruzsoltak mások a fülembe, amíg én is azt kezdtem hinni, hogy ez tényleg csak megszokás és elszúrom az életem ha vele maradok.
Persze majd húsz év házasság után lehet másként látom a helyzetet, de ez olyan dolog amit az ember nem lát előre és reménykedik, hogy jól döntött.
Csak egyedül te tudod eldönteni, hogy mi a jó neked. Lehet, hogy azt bánnád meg ha együtt maradnátok, lehet azt ha külön folytatnátok. Ne az alapján akarj dönteni, hogy melyikre hány szavazatot kaptál.
Csak Te tudod ezt elrendezni magadban. A soraidból nem kevés bizonytalanságot érzek ki, de ezen csak Te magad segíthetsz. Sok olyan kérdés van itt a Hoxán, - és ez a kérdés is olyan- amire azért nehéz válaszolni, mert igazából csak maga a kérdező válaszolhatná meg hitelesen ha magába nézne mélyen.
Én egyébként arra tippelek, hogy szakítanál te, csak nincs hozzá bátorságod. Viszont azért gondolj bele: Nem önzés ez így? Hiszen te saját magadat félted, azon gondolkodsz, mi lenne VELED ha esetleg rosszul döntesz... Viszont ezzel a hezitálással a párodat ringatod hamis ábrándokba. Vele mi lesz így? Hiszen családról és gyerekekről álmodik. Nem beszélve arról, hogy magadtól is elveszed a drága időt. Persze lehet hogy ez csak múló gondolat részedről, de ezt Neked kell tudnod.
Az élet döntések sorozatából áll és néha kellenek a rossz döntések is. Emiatt kár egy helyben topogni. :)
azt más nem döntheti el helyetted, hogy vele akarsz-e maradni vagy szakítani. de a legrosszabb megoldás lenne, ha rázúdítanád az érzéseidet és nem-érzéseidet, mert ő nem tehet arról, ami benned van. ha egyszercsak bejelentené, hogy szakítani akar veled, mert nem érez már szerelmet, te lennél szerintem a leginkább kétségbe esve :)
ha jó vele, ne rágódj, majd alakul, nemcsak egy pasiból áll az élet, biztos van más elfoglaltságod is. ha pedig nem jó vele, nem kell megvárnod egy másikat, egyedül is lehetsz
Minden téren ő az első... előtte egyetlen kapcsolatom volt, már ha az mondható kapcsolatnak, csak egy "gyerekszerelem" volt előtte, ahol még csók sem volt (mellesleg az ő öccsével).
Teljesen egyetértek veled, de amíg pár óra után is hiányolom, szinte lehetetlennek és hülyeségnek tűnik a szakítás. Viszont más szemszögből meg hülyeségnek tűnik vele maradni...
Hát sajnálatos módon megint itt vagyok...valahogy amikor kívülálló az ember olyan, könnyen tud tanácsot osztogatni. Pár hónappal ezelőtt simán azt tanácsoltam volna magamnak, hogy szakítsak, mert ennek így nincs értelme, most meg kb. 2 hónapja töröm azon a fejem, hogy egyáltalán mit érzek a párom iránt, mert még ezt sem tudom eldönteni.
Tegnap majdnem megpróbáltam erről beszélni a legjobb barátnőmmel, de még arra sem tudtam rávenni magam, hogy vele beszéljek róla, akkor mégis hogyan tudnék a barátommal....
Ha arra gondolok, mennyire össze fog törni ha elmondom neki hogy érzek, vagyis hogy hogy nem érzek, majd megszakad a szívem...
vagy ha arra gondolok, hogy nem alszunk együtt, nem nézzük meg a kedvenc sorozatunkat összebújva stb. stb. egyszerűen hülyének érzem magam, hogy egyáltalán megfordul a fejemben a szakítás, egyébként meg rá 1 órára, már megint azon gondolkozom, vajon milyen lenne mással...
Miért aggódnék?
Tudod, minden relatív! :)
Búgsz még valamit? :)
Szép vasárnapot!♥
Szerintem az a gond, hogy túl fiatal vagy! Gondolom, előtte nem sok kapcsolatod volt! Ha ilyen bizonytalan vagy, inkább szakíts! Ismerj meg pár férfit rajta kívül (a negatív tapasztalat is tapasztalat lesz). Csak akkor van gond, hogyha a pasi talál magának valaki mást, akivel komollyá fordul, Te pedig későn jössz rá, hogy ő lett volna az igazi!
Midenesetre, ha most így érzel, mi lenne egy esetleges házasságban? Mindig hiányérzeted lenne, hogy mi lett volna, ha... Tehát próbáld ki, hogy mi lenne, ha...
Ne aggódj, lesz még jó pár.
Túdom, túdom, nem érsz rá ide érdemben írni, mert töröd a fejedet az újabb idióta szavazáskiírásodon. :D :D :D
Ezt tartom a másik nagy bajnak ebben a világban :-(.
Ha egy kapcsolatban van egy kis probléma vagy bizonytalanság akkor már nincs is értelme. Talán ezért van ez a sok válás is nem?
En nem tudhatom, hogy te mit erzel, csak ,mint kivulallo mondhatok velemenyt az altalad leirtak alapjan. Szerintem nem vagy szerelmes. A szerelmes ember nem igy gondolkodik..
A gyerekvallalas megint mas dolog.. Attol meg lehetnel full szerelmes, hogy még nem akarsz gyereket. De szerintem ez a gyerek tema csak egy onmagadnak " kitalalt" urugy, hogy miert erzed azt, hogy esetleg szakitanod kellene..
én nem javasoltam
csak megkérdeztem, van-e értelme
Ha itt most arról írnál mennyit veszekedtek,milyen lapos és unalmas a kapcsolatotok akkor talán én is azt tanácsolnám,hogy szakíts,de még úgy sem vágnám rögtön így rá, inkább felpezsdítésre buzdítanálak és ha nem megy akkor a szakítás!
Ez a mai világ! siralmas! Szinte mindenki a szakitást javasolta magyarázat nélkül! Könyörgöm még most is fiatal vagy még mindig azt mondom rád, hogy gyerek vagy és megis öt év kapcsolat után szereted őt,nem írtad, hogy rossz a kapcsolatotok csak, hogy bizonytalan vagy...szerintem ez normális. Az viszont nem, hogy csak úgy tudunk dönteni, hogy ki életünk szerelme,hogy előtte átment rajtunk a város (nem téged akarlak megsérteni!). Ismerek olyanokat akik mindketten 30 felettiek 10 éve együtt vannak és mégsem hallok arról, hogy terveznék a házasságot. Akkor nektek 20 évesen miért kéne?
Na, itt lehet az igazság!!!!!
Egyébként, bárki bármit is mond, 5 év után már nem létezik az "igazi" szerelem, mert ennyi idő után átalakul valami mássá. Ez a valami nagyon szép, kellemes, megnyugtató és bizalmas érzés, de nem a lángolás.
Tulajdonképpen hál'istennek, mert a kezdeti érzés elvon az élet más területeitől, ami hosszú távon nem is lenne jó...
Egyszer már megbeszéltük, és akkor el is szállt ez a bizonytalanságom. Viszont rá pár hónapra megint ugyanott kötöttem ki...
Mos megpróbálok nem arra gondolni, mi lesz ha megkér stb. csak élvezni azt, hogy együtt vagyunk. Ha pár hónap múlva meg ugyanitt írok, és azon gondolkozom, hogy mit tegyek, akkor nyilvánvalóan valamit lépnem kell.
Nagyon szépen köszönöm! Sokat segítettél :) !
Persze a többieknek is köszönöm a segítséget!
Akkor amikor, elbeszélgettem vele erről, ugyanerre a véleményre jutottam ki magamban, mint amit most leírtál. Miért szakítsak vele, ha most jól érzem magam? Szóval úgy érzem egy jó ideig még együtt leszünk :) .
Remélem a közeljövőben pedig nem bizonytalanodom el, majd ha megkéri a kezem, vagy gyereket akar, ráérek azon töprengeni akarom-e vagy sem.
Az már nekem is eszembe jutott, hogy pár hónapig szüneteltethetnénk a kapcsolatot, hogy úgymond "kiéljük" magunkat. Viszont mindketten elég féltékeny típus vagyunk, nem tudom ez a szünet, után működne-e. Ráadásul attól félek, ha ezt megemlíteném neki, azt mondaná ő ezt megmondta. Hiszen a kapcsolatunk elején nagyon sokat mondta, hogy fél attól, hogy xy év múlva majd úgy döntök, hogy én még élni akarok, pár év után persze már megnyugodott és hitt nekem, hogy nekem ő így elsőként is elég lesz egy életre.
Most viszont mikor már ő nem gondol ilyenekre gondolok én...
Időtök mint a tenger. Lehet hogy nem vele van a baj, csak Te vagy még túl fiatal.
Semmit nem kell elkapkodni. Szüneteltessétek a kapcsolatotokat, éljetek, barátkozzatok, ismerjetek meg más embereket is! Aztán majd az idő eldönti...
...én is erre gondoltam pont.
Adjatok magatoknak kimenőt egymástól. Ne találkozzatok x hónapig.
Ha nem szeretnéd lecserélni, akkor ne tedd még meg. De kíváncsi leszek mennyi ideig nem fog hiányozni, mert ha nem fog.....