Nem kaptam semmit Valentin napra (beszélgetés)

Jaja! És a forradalmi érzület.

Én megoldottam, de a szegény tanerő a gutaütés határára került.

Szerb Antal irodalomtörténetét akár nyíltan lehetett lapozni akár a padon is, mert nem tankönyv volt ugye.

Tudta a tanárnő például, hogy nem vonzódom a gazdasági témákhoz. Feleltetett, hogy Ady és a kapitalizmus. Elmondtam neki az irodalomtörténetből az Ady és a pénz c. fejezetet.

Abban nem voltam partner, hogy A cigány a siralomházban c. verset azon az alapon elemezzem, hogy "a siralomház a börtön leg- leromlottabb része". Sőt Vörösmartynál azzal is borzoltam a kedélyét, hogy kijelentettem, rossz költő.

Az érettségin József Attilát húztam még a szóbelin is... szegény csak állítólagos nyelvhelyességi hibák miatt tudott rosszabb jegyet adni. De ezt megtette.

Ez már elmúlt, túl vagyok rajta, csak az a bajom, hogy leendő német tanárokat láttam saját szememmel, akik egy német verset nem értelmileg, hanem nyelvileg nem értenek. Meg aki kitüntetett diák volt a TDK-s dolgozata miatt, de németül nem tudott egy mondatot sem önállóan megfogalmazni. Vigyázat! Már tanít!

Igen, a matematika alap. És nem írják át attól függően, épp ki van hatalmon.

Próbálkozni lehet vele, csak nem fog működni.

Emlékszem, én kifejezetten megsértődtem, amikor rá kellett döbbennem, hogy a zenei hangsorok is matematikai alapokon nyugszanak. ☺

Illetve, hogy valószínűleg azért találja őket pont így harmonikusnak az emberi fül.

Én az Egri csillagokat talán hamarabb, már nem tudom.

Én Jókain unatkoztam, de nagyon. Nem is terheltem magam vele.

Az a gáz, ha a tanárnak nincs olyan biztos tudása, hogy a kérdéseket vállalhassa. Én meg ilyenbe futottam bele, többször is.

A legtöbb tanár nem szereti a kérdéseket.

Irodalomból mindig mást olvastam, mint amit kellett volna. Az Egri csillagokat harmadikban, 12 évesen már túl voltam Jókain, és unatkoztam.

Kezdek rájönni, hogy én egyszerűen nem tudok ünnepelni. Ez van. Gyerekkoromból sem emlékszem olyanra, hogy értettem volna, mi az oka a felfordulásnak.

Kivágott fa, levágott virág látványa akkor sem tölt el örömmel, ha tudom, hogy erre a célra ültették.

Az éves ünnepkörről felnőttként hallottam először, érdekes dolog. - Valahogy nem érzek közösséget a fél emberiséggel egyébként sem, de szokások követésében különösen nem. Ahogy ez sokakban meghitt érzéseket ébreszt, bennem egyáltalán nem. (Nyugi, a gyerekeim azért kaptak tortát szülinapra kiskorukban.)

Majd megpróbálok átsiklani a mindenféle ünnepen szó nélkül.

Hát keressenek. Dolgoznak, keressenek.

Azért egy mondvacsinált ünnep mégis csak mondvacsinált, még ha divatból utánamennek sokan, akkor is.

Más lenne, ha apránként, magától alakul ki, akkor nem berzenkedem.

Különben a tűzijátékot sem szeretem, olyannira, hogy nem is nézem, ha másképp nem megy, elfordulok.

A lecsót sem eszem, és vannak egyéb hibáim is.

Nincs az a közösség, ami engem összetart. Se én a közösséget.

Nem ünneplek falkában. Ez tény. És ami kötelező, eleve kerülöm.

Eredetileg az volt a bajom, hogy a hiszti egy vélt sérelem miatt nem megoldás.

Fel se merül bemned, hogy van aki szereti és örül neki?

Iszonyatosan sabkonosan gondolkodsz.

Jaj, Te:) Én örülök, hogy keresnek pénzt a virágosok, stb.

Miért ne keresnének, ha dolgoznak.

Valamiért úgy értelmeztem, hogy saját magad sütöttél sütit. De akkor ezt csak én gondoltam hozzá.

Nagyon figyelmes tőled, hogy meglepted sütivel. Az ő szeretetnyelve az ajándékozás?