Nem férek bele az életébe! (beszélgetés)
Akkor nem lehet nagyon komoly demenciája az anyukának, ha napi 8 órát is lehet egyedül.
Nem hiszem, hogy heti 2x2 órát ne tudna randizni ez a férfi. Nem közvetlen munka után. És akár hétvégén is, ha hétközben nem lehet megoldani.
Ha megszeretted, beszélgess el vele ! Mindenről beszélj, kérdezz, ami vele kapcsolatban foglalkoztat. Tisztán fogsz látni, érdemes-e még jobban belezúgnod, vagy ez egy reménytelen ügy, és mielőbb kiábrándítod magad belőle.
Ha szereted annyira, hogy a mama gondozásának terhével együtt is képes lennél összekötni az életedet vele, akkor ezt mondd meg neki!!
De azt tudnod kell, hogy ez nem lesz könnyű. Hogy ez majd valószínű azzal jár, hogy te fogod feladni a munkádat, hogy a nap 24 órájában figyelj a mamára. Esetleg mosdatod, forgatod az ágyban, te fogod etetni, itatni... ki tudja, mi mindent hoz a sors! Akkor is kitartasz majd mellette? Akkor is szeretni fogod annyira, mint ahogyan most érzed?? Ezeket a kérdéseket neked kell megválaszolni!
"A ragaszkodása már-már beteges az anyjához."
Lehet, hogy tévedek, de valami azt súgja nekem, hogy ő nem igazán szerelmes beléd, de mégis igen-igen szeretné, ha összekötnéd vele az életedet.
Talán gondoljunk át egy ilyen helyzetet is: a mamát nagyon szereti, elhagyni nem fogja. De az is fárasztó már, hogy naponta az ő vállán van a teher, a mama ellátása, gondviselése terén. Jó lenne már, ha egy kicsit valaki könnyítene, ha valaki egy kicsi besegítene... De nem azon az áron, hogy feleségül kellene vennie. Újabb kötöttséget nem akar, nem fog a nyakába venni.
De ha az a másik kijelentené, hogy őt a mamával együtt is képes lenne szeretni, és képes lenne felvállalni, akkor igen! No nem esküvő, csak élettársi kapcsolatot.
Én inkább egy ilyen helyzetet érzek ki az egész történetből. Ez nem baj, csak erősen átgondolandó. Egy ilyen helyzetben igen-igen komoly elkötelezettség lenne folytatni ezt a kapcsolatot.
"ahova nem hívnak, oda nem megyek.:)"
De akkor ne is várj senkire, aki nem kérte 😉
Miért nem teszed fel neki őszintén a kérdéseidet? Ha beleszerettél, gondolom elég jól ismered, a személyébe szerettél bele. Gondolod, hogy nem tud róla? Ha tudja, miért nem beszélgetsz vele, hogyan tovább?
Ne tíz év múlva derüljön ki, hogy ő tényleg csak annyit mondott, hogy ha más lenne a helyzet, veled szeretne kapcsolatot, te pedig ki tudja mit halasztasz el közben, mert azt hiszed, arra kért, hogy várj rá.
Egy demens beteget valóban nem szabad magára hagyni, mivel sohasem tudhatjuk, mikor mit csinál! Mivel ő maga sem tudja, mert nincs tisztában azzal, hogy pl. égő gyufát nem dobálunk szét, és nem gyújtjuk meg vele a függönyt, hiába is gyönyörű, amikor ég. Vagy ha éhes, nem elegendő a gáztűzhely gombján tekerni egyet, vagy ha kimegy a lakásból, házból, nem hagyjuk sarkig nyitva az ajtót, kaput... állandóan ott kell lenni a sarkában, állandóan figyelni minden mozdulatát...
Jó kérdés: amíg dolgozik, napi 8 óra, + utazási idő, "... és még munka után meghív egy kávéra..." addig ki van a mamával???
Vagy ez valóban csak egy lerázós duma? Ki tudja? Mi lenne, ha pl. felvetnéd, hogy munka után egy alkalommal szívesen elmennél vele az otthonába, és megismerkednél a mamával. Ő is nyugodtabb lenne... és megfigyelni, hogyan reagálna rá?
Még az is meglehet, hogy a demens mama helyett a csinos, kedves feleség várja otthon friss vacsorával.
Szerintem te nagyon nem ismered a demenciát.
Nem ő akarja, hogy a fia vele maradjon, hanem gondolom a fia nem akarja magára hagyni. Ez nem az anyuka önzősége jellemzően.
Az én nagyim 93 éves, nem demens, de még így is rengeteg segítségre szorul.
Az, hogy költözzön el, és hagyja az anyját magára nem biztos hogy opció, simán lehet, hogy nem tud 24 órás felügyeletet fizetni, ami havi három-négyszázezer forint lenne.
Fura nekem, hogy valakit elitélünk anélkül, hogy ismernénk a körülményeit...
Ez egy nagyon jó kérdés. Várnék, nem zárnám le, de nyitott szemmel járnék és ha akadna valaki, nem várnék tovább.
Lehet, hogy tényleg csak lerázós duma.
Ezek szerint nem tanult az eddigiekből. Egy nő sem fog mellette maradni így ! Mondd meg neki ! Nincs is külön saját lakása ?
Az én szememben az ilyen nem igazi férfi. Boldogan együtt élhetne egy nővel, és közben támogathatná, látogathatná az anyját. Az ilyen anyákat sem tartom jó anyának, akik nem engedik, hogy a fiuk boldogan éljen, hanem önző módon magukhoz láncolják. Tudom, már ápolni kell az anyukát, de régebben mi volt, kb. 15-20-25 éve ?
Vannak jó közmondások. " Nem akarásnak nyögés a vége." " Lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség." Stb.
Én csak annak mondanám, hogy el tudnám képzelni vele az életemet, akit szeretek ! Ha ő nem szeret Téged, elég meggondolatlan szöveg volt. Ha szeret, mondja meg, ne rabolja az idődet ! Kezdjen udvarolni ! Talán bizonytalan, ha sosem volt komoly kapcsolata, mert nem vágták el nála köldökzsinórt,ami még mindig kórosan az anyjához köti.
Én elbeszélgetnék vele !
Amíg a kollégád dolgozik, mi van az anyukájával ? Valaki vele van ? Ha heti 1-2X tudnátok kicsit randizni, kialakulhatna egy komolyabb kapcsolat is. Nem tudom elképzelni, hogy ez megvalósíthatatlan. Gondolom, nem fiatal ez a férfi, és az édesanyja sem. Lehet, hogy nem is tud pszichésen elszakadni az anyjától, nem is próbálta, ha mindig vele élt ? Lehet, hogy nem is alkalmas párkapcsolatra.
A helyedben elbeszélgetnék vele nagyon őszintén , hogy képzelitek a jövőtöket. Az nem megoldás, hogy ki tudja hány évig várjatok arra, hogy esetleg boldogok lesztek együtt. Én nem pocsékolnám erre a férfire az éveimet, ha ő meg akar maradni a beszélgetéseknél ! Szerelmi kapcsolat úgy is lehet, hogy nem laktok együtt.
Mit tehetne, ha valóban demens az édesanyja? Vállalnád a gondozását a kedvéért?
Ha nem ezzel a dumával akar elriasztani, akkor egy beteg ember ápolása megkeserítené az életedet, egy kapcsolat mehetne rá. Viszont sok-sok évig élhet agyhalottan a néni.
Gondoltam.
Fogalmam nincs mit lépnék. Egyenlőre talán semmit.
Szerintem ő is szomorú de reálisan felmérte hogy mi van.
Bár kimondani nem volt jó ötlet.
Megértem őt is,,,mert egy demens beteg mellől nemigen lehet randizgatni.Hacsak nem fogad mellé valakit.
Megértelek téged is.
Patt helyzet.
További ajánlott fórumok:
- Mennyire szóltok bele a párotok életébe?
- Miért érzik azt az emberek, hogy joguk van beleszólni más életébe?
- Szerintetek igaz az, hogy csak egy nagy szerelem létezik az ember életében?
- Szerintetek mennyi káromkodás fér bele az ember életébe?
- Ha névváltozás miatt cserélem a személyi igazolványom és nem férek bele a 8 napos határidőbe akkor mi van? Mi a következménye?
- Sürgősen le kell adnom ~2 kilót. Nem férek bele a ruhámba...