Nem értem az örökké szomorkodó embereket. Mintha nem... (beszélgetés)

Az biztos, hogy ha arra várunk, hogy majd akkor leszünk boldogok, amikor jók lesznek a körülmények, akkor sosem leszünk boldogok.

Jogos amit mondasz. Csak mindig azt mondják, hogy a magyarok ilyenek...most igazán van okuk rá.

Aki fiatalon búvalba.ott, csak rosszabb lesz. Korral szaporodnak a gondok. Olyan sosem lesz, amikor minden happy. De azért muszáj keresni benne.

Én sem vigyorgok állandóan, mint akit b...i visznek, de gondolj bele az emberek helyzetébe. Egyre több család megy csődbe, mielőtt az ország is odakerül. Akik 8-10 órát ledolgoznak, 2-3 gyerekre és férjre főz, mos vasal, takarít, még rosszabb esetben valamelyik szülő beteg, vagy "csak" anyagilag rosszul áll, mi búbánatos nyavalyán mosolyogjon? Valószínű, sok körülötted az ennyire leterhelt ember, ezért látod ezt. Nem volt ez itt mindig így, én emlékszem a tinédzser koromra, jókedvű szomszédok, boltosok, igaz, az elit lázadozott, de jártunk külföldre nyaralni, nem kölcsönből, én '56-os vagyok, s mondhatom gyönyörű gyerekkorom volt. No ezt szeretné az a sok szomorú ember.

Èn is keveset mosolygok. Nem ez számít, hanem a másiknak nekimesz, mert nem a te èrtèkrendedet képviseli, vagy szeretettel elfogadod. Nem mindenki egyforma. Attól se nem jobb, ès nem is rosszabb. Az ember ítéli meg a másik embert? Mégis ki ő? Ha valaki nem szimpi okè, van ilyen. Max nem keresed a társaságát, de nem is beszélek ki. Miért zavar, ha valaki nem mosolyog? Neked könnyebb elviselni a mindennapokat, de más másmilyen. Nem a mosoly számít, hanem a tett. Először nézd meg a tettét sokminden kiderül egy emberről. Mosoly egy állarc. Valaki így gondolkozik. De ez se igazság, csak egy vélemény.

Milyen jó, hogy sokfélék vagyunk! Vannak magukba forduló, melankolikus emberek. Nem feltétlen szomorúbbak ők. Lehet, hogy tökéletes kielégülnek a magukba zárkózással. Lehet, hogy valakit az vidít fel, ha nem süt a nap. Lehet, hogy csak nem mutatja az örömét.

Én ritkán mosolygok. Inkább nevetni szoktam, ha van miért. 🙃 Hallottál már mosolygó depresszióról?

Nem vagyunk egyformák.

A vallomás: "Nem értem az örökké szomorkodó embereket. Mintha nem akarnának jó kedvűek lenni, mintha azt hinnék, hogy a nap is azért süt, hogy őket bántsa. Sok embert elveszítettem már, mégis mosolygok. Könnyebb így elviselni a mindennapokat."