Nem akarom elveszíteni (beszélgetős fórum)

Azt mondom, hogy ne stresszeld magad, mert ha kell, vége lesz, ha görcsölsz, ha nem.

Meg azt, hogy ne hagyd, hogy hülyének nézzenek, ne legyél naiv.

Ezzel se azt mondom, hogy most kamuzik, csak nyitott szemmel kell járni, paranoia nélkül.

Nem is kell.

Sokkal jobb, ha tanulsz belőle. Még akkor is, ha msot kicsit belekattansz

Akkor csak tûrj és szenvedj tovább.

Sok boldogságot!

Hogy legyek lazább? Nem akarok hirtelen drasztikusan változni csak hogy jo legyen.

Nekem fontos ez a kapcsolat.

Az a kérdés, hogy ezt ő is így gondolja-e?

Lazulj el, ne parázz, mert így csak szorgalmasan ásogatod a kapcsolatotok sírját.

Én nem lehangolni akarlak.

De azt mond, amit akar.

Nem mondom, hogy nincs igaza.

De előfordulhat - nem a te eetedben, hanem amúgy - hogy ennek ellenére nem így gondolja. Csak van elég baja, nem akar még egy elhagyott, zaklató nővel is nyűglődni.

De nehogy most felhúzzalak, én örülök, hogy megnyugodtál, de alapban nem normális az, hogy ilyen vagy. És nem hinném, hogy magadban nem bízol és belőled fakad, hanem ...

köszi srácok :) Most beszéltünk és úgy néz ki nincs baj :)

Ugyan olyan kedves mint volt megkérdeztem, hogy minden okés e. Azt mondta csak a munka idegesíti velem nincs baja.

Egy hülye p****a vagyok aki a saját dolgát komplikálja túl.....

Köszönök minden hozzászólást

Társfüggés!

Hülyét kapnék ha a társam örökké azon rettegne hogy elveszít,és az lenne a vége az fix.

Nem szabad ennyire belecsimpaszkodni és minden összezördülést tragikusnak felfogni!

Sz.r napja volt,sokat veszíthet jó hogy ideges!

Ha keres kérdezd meg,hogy sikerült-e megoldania a problémáját és hogy a ti kapcsolatotoknak mégis mi köze a melóhoz.Ha baja van veled,mondja meg kerek perec,ha nincs akkor meg nem rajtad vezesse le a gondját-baját!

Egy kapcsolatban nem csak a rózsaszín köd van,hanem hétköznapok is.

Mindenkinek vannak jó és rossz napjai,kölcsönösen toleránsnak kell lenni egymáshoz.

Ahogy Panna tökéletesen leírta.

Ráadásul neki egy idő után terhes lesz,hogy ennyire kapaszkodsz utána.

Szerintem ő sem kényszerből van veled vagy szenved. :) Tekintettel kell lenni a másikra, ha rossz passzban van, nehézségei vannak, de nem kell túlzásba esni. Ha úgy érzed, nem voltál vele igazságos, figyelmes, ha azt látod, nagyon feszült, kérdezd meg, tudsz-e segíteni, vagy kérjél elnézést, amiért ingerlékeny voltál, neked is rossz napod volt.

Ha látja, hogy nem csinálsz nagy ügyet belőle és nem várod el, hogy még ő engeszteljen, akkor belőle is elszáll a harag. Ne az legyen a szempont, hogy neki legyen jó, hanem hogy nektek, együtt.

De én olyan férfira nem számítanék, aki napokig nem keresne. Miért gondolod, hogy nem keres?

nagyon jót írtál

bizony a körülményeket figyelembe kell venni, mi is mások vagyok, ha sok a teendő, meg mások, ha szabadságon vagyunk

27 éves vagyok.

Okés akkor mit csináljak, hogy ne legyen halálra ítélve? Én vele akarok lenni. Azt szeretném, hogy jó legyen.

szerintem chat-ben nyugodtan érdeklődhetsz a munkája felől, meg hogy hogy van

egy fél éves kapcsolatnál már nem kell várni hogy hiányzol vagy sem... együtt vagytok, és érdekel, hogy mi van a másikkal, még emberségből, hogy tudom valami gondja lehet a másiknak, nem hogy párkapcsolatban

Hány éves vagy?

Úgy állsz ehhez a kapcsolathoz, hogy szerintem eleve halálra van ítélve. Taktikázás, félelem, hogy elhagy, igyekvés, hogy körülugráld, hátha viszonzásként jót kapsz...

Akkor szerintetek, ha az átlagnál még kedvesebb és figyelmesebb leszek akkor ő is újra olyan lehet mint korábban? (főleg ha a munkája rendeződik).

Szerintem ha ő nem hív hogy talizzunk egy pár napot várnom kellene, hogy ő keressen, hogy hiányozzak?

Persze beszélnénk, csak hátha zavarom vagy ilyenek

Nagyon kevés ideje vagytok együtt,még nem ismeritek egymást.Ez még az első gond,sokkal nagyobbak is lesznek ha együtt maradtok.Meg kell tanulni alkalmazkodni (kölcsönösen) a másikhoz. A baj az ,hogy nem bízol magadban ,állandóan rettegsz hogy el fog hagyni.

Így nem lehet élni.

Figyelj, mikor a férjemnek a munkája kapcsán valami fejfájása van, mondjuk kidolgozza a belét, éjjel-nappal túlórázik, akkor nekem nincs semmi bajom, nem törik le a körmöm, nem érzem magam öregnek, kövérnek, nem zavar hogy a zokni valahogy a sarokban landolt a szennyes kosár helyet és az sem, hogy a PET palack sem jutott el a tárolóig, csak az asztalig, sőt még az sem, ha nem kapok nőnapi virágot.

Olyankor ő az istenkirálycsászár akinek lesem a kívánságát, mert fáradt és mert legalább otthon nyugta legyen.

Persze amikor nincs ilyen, akkor előfordul, hogy "Most hadd pihenjek, ne szólj hozzám" meg "Nem esik le a gyűrű az ujjadról, ha...." meg az is, hogy " de én ezt szeretném, tedd meg értem"

Tudni kell, hogy mikor lehet szekálni és mikor kell békén hagyni, vagy kényeztetni. És az az ideális, ha ő is tudja és meg is teszi ugyan ezt érted.

Ha viszont ez a kapcsolat arról szól, hogy te kényeztetsz, ő szekál , és te félsz attól, hogy ha nem nyalod elég fényesre a hátsóját, akkor vége, akkor valamit nagyon rosszul csinálsz.