Nem akarok oviba menni...!!! Anyukák tanácsot szeretnék... (beszélgetés)

Szerintem pedig adott esetben - különösen ha az óvónők nem tudják megoldani ahelyzetet - nagy segítség lehet, hiszen belelát a csoport életébe, jobban látja a gyereket az óvodai környezetben mint a szülő aki nincs ott, és segítségére lehet az óvónőknek abban, hogyan kell közelíteni az adott gyerekhez, mi lehet a probléma.

Lehet hogy vannak szeszélyes gyerekek, de aki eddig nem volt az és nem is volt problémája az ovival, most meg hirtelen fél, sír stb. ott én szülőként biztosan nem ütném el ennyivel... szerintem a gyerek megérdemel annyi figyelmet és empátiát a szülő részéről hogy egy ilyen jelenséget nem intézünk el egy legyintéssel. Aztán ha az derül ki, hogy valami könnyen megoldható apróságról volt szó, akkor mindenki örül. Én még soha nem bántam meg, hogy komolyan vettem és veszem a lányom jelzéseit. Ráadásul még sosem volt a bajok hátterében szeszély vagy vaklárma...

A ma reggel szuper volt, mintha kicserélték volna :)))

Boldog volt, örült az ovinak, de este nagyon sokat beszélgettünk, remélem az okozta hogy kedve lett az ovihoz.reggel is mikor mentünk, semmi hiszti semmi sírás, bement elkezdtett reggelizni, én meg addig beszéltem az óvónővel...

Ledöbbentem, mert rosszabb reakcióra számítottam tőle, semmi gond nem volt, elmondtam miket mondott Kirus és Ő is mondta mik vannak az oviban.A kislány akit Kira is emleget mesélte, hogy sajnos neki több segítségre van szüksége szocializációs téren, mint amire egy óvónő képes, úgyhogy esetleg lehet a kislánnyal való konfliktus volt a baj.Mondta az óvónő hogy nem szoktak egyenlőtlenek lenni ha valaki rosszat csinál arra tényleg rászólnak.Mondtam Kirus nagyon érzékeny ilyen téren, oda figyel rá jobban, és ad neki visszaigazolást minernől :)

Remélem délután azt hallom milyen ügyes volt ma :D

Majd megírom.Köszi nektek az infókat :)

Nagyon határozottan, mindenképpen az óvónőkkel kellene beszélgetni, hogy mi történhetett a kislányoddal. Otthon minden rendben, tehát ott, az oviban történt vele valami. Bár, így érzed, hogy az óvónők türelmetlenek és nem tesznek meg mindent a gyerekért, nem biztos, hogy segíteni fognak.

Kislányod egyenlőre úgy néz ki nem akar beszélni a témáról, szerintem ne is faggasd, viszont figyeld hogy otthon hogyan játszik, mert nagyon sokmindent elárulhat az oviban történtekről.

Nekem is az az érzésem a leírás alapján, hogy ha nem otthon akkor az oviban történik valami. Még akkor is, ha az óvónők szerint semmi.

Szó szerint ugyanezeken mentünk keresztül már két alkalommal. Az első menet rögtön az ovilezdés után pár héttel kezdődött, fél év után átirattam másik oviba, attól kezdve simán mentek a dolgok a nyári összevonásokig. Akkor egy hátig a szomszéd csoportba tették át Lucát, ahol az óvónő meglehetősen durván-ridegen bánt a gyerekekkel, két nap alatt jutottunk el oda, hogy újra bepiislt,, bekakilt, örjöngött ha oviba kellett menni, pedig előtte 3 hónapig örömmel járt oda, semmi ilyen probléma nem volt. Szóltunk, beszéltünk a vezetőnővel, kivették Lucát abból a csoportból, pár nap alatt minden a régi volt és azóta is imád járni.

Vannak érzékenyebb gyerekek, akik rögötn reagálnak mindenre, bármi nem stimmel. Az óvónőnek az a legegyszerűbb, hogy a családra fogja, biztos otthon van az ok. Mindenképp utána kell járni, mert magától nem fog rendeződni a helyzet!

Megyek, mert fel kelt és az volt az első mondata hogy nem akar holnap oviba menni és már pánikol :(((

Dobálja magát az ágyban...sosoe volt még ilyen.

este jövök

Egy kislányt sokszor emleget aki szeptember óta van nálunk is más szülőknek a gyerekei is panaszkodtak ár, nem tudom tényleg esetlge ő bántotta e, de egyébként ez a karjánál ráncigálás az egyik hozzászólásban már láttam ilyet az óvónéninktől és a kislányom mostanság tényleg nagyon érzékeny.

Lehet ez szeparációs szorongás, vagy ahhoz már idősebb és az nem alakulhat már ki ilyenkor ha már elég rég jár oviba és eddig szerette?

beszélünk de amint szóba kerül az oviba és tudja holnap menni kell elkezd sírni és nagyon aggódok :((((

Már reggel kérdezte mikor felkeltünk hogy megyünk oviba...mondom nem és erre megnyugodott.

Az se megoldás hogy amikor szabadnapos vagyok akkor nem viszem mert azzal nem segítenék csak gátolnám az ovitól tudja hogy nem kell mindig menni de nem tudhatom mikor jön közbe vmi a meló miatt.

Egy hete mindennap ez a téma a 4 éves lánykámnál, aki bölcsödés volt, sosem sírt és mindig alkalmazkodó volt mindenhez és mindenkihez.

Kb. 1-2 hete sír, nem szeret oviba menni ha ebédelnek is sír és ha aludni kell az oviban is sír.Nem akar egyedül kimenni az oviban a wc-re, mintha félne valamitől.

Az óvónők is úgymond aggódnak, de valamiért azt gondolják otthon kell keresni a probléma forrását, pedig semmi változás, egyedül nevelem, anyukámnál lakunk, ahogy az elmúlt 3 évben is, valami mégis történt, de nem itthon.

Mi történhetett?

Az óvódában is szeretném ha az óvónők jobban odafigyelnének, de mégis hogy mondjam ezt meg diplomatikusan, mert engem nagyn aggaszt hogy konkrétan azt mondják már lassan nem járhat oviba ha nem hadja aludni a többieket :((( De nemhiszem hogy mindent megtennének, és türelmesek lennének.

Mit gondoltok hogyan segíthetek, történt már veletek ilyen?