Nem akarok férfi lenni! (beszélgetés)
:)
Ráhibáztál a cikk csak egy kis kavics volt...
Latod, itt van a kutya elasva. Az egyedullet nem egyenlo a magannyal ugyanis.
Maganyosnak lenni rossz, egyedul lenni jo dolog.
Na akkor en is idezek egyet, eletem egyik legnagyobb eletbolcseletet, amit valaha hallottam. Nem Popper, nem Szepes, de meg csak nem is de Mello, hanem a Bambi cimu mesebol. Az oreg szarvas mond egy ilyet a kicsi Bambinak: "Tanulj meg egyedul lenni!" Es milyen igaz.
A megprobaltatasok, problemak meg csak azert vannak, hogy tanuljunk beloluk, es jobb emberre valjunk. Igy kell(ene) hozzaallni a dolgokhoz.
XDDDD
Egyre jobban rohogok. Tokjo lett ez a forum :))
:DDDDD
Az is jo. Szerintem sokkal hatasosabb XD
Nem ertelek.
Eddig mindenki (leszamitva a spermadonoros mellekvaganyt) a temahoz szolt hozza, nem az illetot kommentelte (aligha sokan ismerjuk itt a Vikit). Esetleg nem azt irtak, amit te hallani szerettel volna.
Tovabbra is tartom a velemenyem: ez a cikk egy rinya. En is borultam mar ki, de ilyen pitianer dolgok miatt legutobb talan 16 evesen, menses elott 1 nappal. A cikk iroja (vagy BARKI, aki ilyen hisztit levag aprosagok miatt) meg nem talalkozott valodi problemaval.
Nem, nem vagyunk tokeletesek mi se, csak talan jobban vesszuk a kanyarokat.
Te miről beszélsz? Pocskondiázás? Pont, hogy a bevezető cikk pocskondiázza a kapcsolatban, házasságban élőket és kiderül, csak azért, mert oda szeretne tartozni.
Úgyhogy önértékelési problémái neki vannak, mert szeretne egy dolgot, ami nem jön össze. Ennek következménye, hogy szépen levezeti, hogy csak a hülyéket veszik el, vagy a rondákat, vagy akinek kompromisszumokból áll az élete és az összes jó nő azért szaladgál szabadon mert ráadásul a házasságban élő pasik is mind hülyék, kompromisszumfüggők, stb. stb.
Sajnálom őt. De ha ő is egyszer férjhez megy, onnantól ő is a hülyék közé tartozik majd?? Átmegy hirtelen jó nőből banyába?
Én nem gondolkodom általános és történelmi női szerepekben.
Abba a korba kerültem, amikor a párválasztási stratégiák (a biológiai stratégiákra gondolok, nem valamiféle szerepjátékra) már nem fontosak, az unokáim is lassan nagyocskák már.
Megvan a női egyenjogúság, ami elég nagy szó. Még a liberális Németországban is csak sokára került bele az alkotmányba, hogy a nő a férj írásos engedélye nélkül is vállalhasson munkát és nyithasson bankszámlát, és lehessen különvagyona: 1957-ben!
Nem könnyű a női lét, és nem könnyű a háztartás menedzselése. De a férfiak teherbírása sem tudott még alkalmazkodnia technológia hipergyors változásaihoz, ami azt okozza, hogy egyre szélesebb spektrumot kell átlátni és működtetni, míg annak idején még csak a saját, pontos földrajzi határok között létező kis életteret kellett menedzselni.
Persze hogy gyengék is vagyunk néha. De soha nem az az egyed kap vállveregetést evolúciós értelemben, aki megosztja,világgá kürtöli-zokogja a gyengeségét. (Ez nem új dolog, csak ebben a minden sóhajomat megosztom-világban sokkal inkább kinyilvánítható.)
Régen is, most is -sőt ahogy a világegyetem tágul, egyre inkább- az erős és stratégiákat pillanatok alatt átgondolni képes egyed boldogul, érezheti sikeresnek magát, kerül ezzel pszichésen is egyre inkább nyerő státuszba.
A női lét soha nem sirámokkal teljes volt, habár díszhisztis egyedek mindig is léteztek. De sírdogálással még egy paradicsom se gurult vissza a szatyorba.
Vannak rosszabb napok, amikor elszakad, leesik, eltörik, szétázik, lecsúszik, kiszakad, leég, satöbbi... minden, szabadon behelyettesíthető nemcsak a szatyor, hanem fehérnemű, a gyerek foga, a két hétig készített prezentáció, a cipő talpa, az autókulcs, bármi.
Meg kell tudni oldani, lehetőleg némi tanulságot leszűrve, és az sem árt, ha humorral képes kezelni az ember a helyzetet.
És akkor lesznek barátok, akiknek el lehet mondani, hogy "legszívesebben egy sarokba ülve sírdogálnék egy sort".
Kedveskéim, az élet lehet habostorta, leányálom és tündérmese is. Azon lelki szegények és pszichésen szánni valóak számára, akik megengedhetik maguknak, hogy felületesek maradjanak, teszem azt, mert anyagilag jól vannak eleresztve és sosem kellett 8 szatyrot időre cipelniük, mert a gyerek már az óvodában bömböl.
De nem biztos, hogy boldogok! Csak átmenetileg örülnek annak, hogy pl. hogy a díszpárnák egy sorba vannak rendezve. (Tragédia, de a legközelebb oda ülő megint el fogja mozdítani őket..)
Egyébként a férfiaknak is vannak szar napjaik.
De ők nem demonstrálják sírással.
Én személy szerint utálok sírni. Megtanultam káromkodni. :D
Jó ötlet.
Amúgy találkoztam már ANTIszociális emberrel, de ő kifejezetten nem akart öngyilkos lenni, és nem volt annyira elvetemült. Csak gyűlölte az embereket, és ezt nem győzött kimutatni azzal, hogy baromi bunkó volt mindenkivel (rajtam kívül).
Ha valaki önként az, akkor nincs ott semmi kártevés.
Azért azt ne mondd már, hogy mondjuk egy remete típusú ember ugyanolyan káros a társadalomra, mint egy öngyilkos merénylő...
Az nem ANTIszociális, hanem Aszociális. Tanuljátok már meg végre.
Az ANTIszociális olyan személy, aki tevőlegesen és szándékosan kárt akar okozni a társadalomnak. Lényegében bűnöző. Az Aszociális pedig az, aki nem szereti a társaságot.
Egyrészt ezek a te szavaid. Másrészt nem azt kértem hogy bárki is picsogjon. Hanem tisztelem azokat, akik ha kell, nyíltan fel merik vállalni a problémáikat. Akár önmaguk, akár mások előtt. Az, hogy ír róla vagy sem, az ő dolga. De ha már tisztázza maga előtt, akkor megtette az első és legfontosabb lépést. Mert a feladat 50%-ban el van végezve.
Bocsi, de belőled süt a megkeseredett, cinikusan bíráló gúny. Szerinted megoldás ha próbálod megalázni azt, akivel nem értesz egyet?
A fórum nem rólam szól, de leírom:
Mindig is kerestem magamban a hibát. Legalábbis egy ideig. Igen, míg kövér voltam, nagyon antiszociális voltam, nem is mosolyogtam vissza szinte senkire, csak egy fiú padtársam volt, aki a mai napig a haverom. Meg van egy lány havernőm általánosból, de vele nem lehet mélyen beszélgetni, mert pletykás, és mivel elkallódott, nem is vagyunk egy hullámhosszon. Végignézek a mai embereken, a korosztályomon, és rájövök, hogy nincs kedvem velük társulni. Nekem nem lételemem minden hétvégén a buli és az ivászat, nem versenyzek szexuális partnerszámokkal, és bár tudom, hogy nem mindenki ilyen (az általam vezetett blog hozzászólói között sok normális lány van), a többség mégis, és személyesen még nem sodort olyan útjába a sors, mint amilyen én vagyok. Ha van egy barátom, mindig számíthat rám, ha akarja, meghallgatom, ha akarja, tanácsot adok, és ha valaki fontos nekem, mindig próbálok a kedvére tenni. Tudom magamról, hogy ilyen vagyok, és nyilván nem tökéletes, de ami egy barátsághoz kell (bizalom, hűség, kedvesség), azok mind megvannak bennem. Az már egy másik dolog, hogy a legtöbb fiatal amint összeveszik a barátjával, megy elújságolni azokat, amiket elmondtál neki, és bizony bizalmasak.
Úgyhogy felhagytam a saját magam becsmérlésével, és köszönöm, jól elvagyok így. Nem vagyok antiszoc, sem befelé forduló, sem zárkózott. Csak megválogatom, ki lesz a barátom. Gribedli***, ez erőt ad, igen. :))
Mennyxivel fejlettebbek az ezobirkák, akik instan bölcsességeket másolgatnak, és megveregetik a saját vállukat, mert ők az egyéniségek, a megvilágosodottak.
Idézz még párat Szepes Máriától, és ma is megtetted a világért amire képes vagy. Vagy nézd meg a horoszkópodat, milyen napod lesz holnap.
Aki nem picsog nyilvánosan, az csípi a szemedet, fura, hogy valaki szerint a magánélet az nem tartozik mindenkire?
Persze, vannak napok amikor még élni sincsen kedve az embernek. De ezt is vállalnia kell. Ennek is megvan az oka. Nyilván érzi hogy nehezek a dolgok, tökmindegy hogy mi! A legszebb az egészben hogy EMBEREK vagyunk. Nincs mire hősködni. Superman is félrenyelhet egy korty vizet, és az milyen ciki már... :))
Szóval szép dolog hogy esendő emberek vagyunk szerintem. És ennek a tudatában benne van egy csipetnyi boldogság is.
A "fitymálkodás" pedig egy erősen berögzült magyar mentalitás. Szokjál hozzá. Valójában megkeseredett, tehetetlen emberek ezek, akikből hiányzik az értelem.
Kicsiben, nagyban szinte mindenki ezt csinálja:
Az egész klipp erről szól, de 3:24-től van a lényeg!