Nekem kellene elindulnom és változtatni? (beszélgetés)

Koszi mindenkinek :)

Jol esnek a szavaitok es a biztatas!

Valoszinuleg ezt kell tennem, osszeszedni magam.

Bevallom, azert tartok egy kicsit a reakcioktol a kornyezetemben. Annak ellenere, hogy a ferjem szulei sokat vannak jelen a gyerek eleteben, szerintem eleg odivatuak. Hogy ilyen "hosszu" idore is bevallaljak-e, elkepzelhetonek tartom, de nem vagyok kivancsi a reakciora es a gondolataikra. Anyam pedig..neki soha semmi nem lenne jo, ha a fejem tetejere allnek se. O mar "felnevelt" 2 unokat, hoztak hozza nyaralni, amikor meg jobban birta a srtapat, fiatalabban.

Gondolom, tulelnem. Azt is gondolom, hogy senki nem ertene meg, hogy mennyire szuksegunk van erre a bevetelre, es mashogy nem tudjuk megoldani.

Amikor kinteltem, s ahogy axony is irta: kulfoldon ereztem magam otthon. Itt mindig szenvedtem, betegeskedtem. Ott evek alatt 2x voltam megfazva, pedig nem tropusokon voltam :)

Valoban, tartok is tole, hogy a gyerek hogyan fogja birni. Van egy ismerosom, akinek 2 gyereke van, kiment 3 honapra. A masodik kicsi annyi idos volt, mint az enyem most. Pedig -nem rosszindulatbol- de egyaltalan nem egy talpraesett lanyrol van szo.

Ha jol ertem, tartasz a kornyezeted reakciojatol is.

Most en kerdem a tobbieket, oszinten, ha egy ismerosotokrol hallanatok, hogy elment kulfoldre rovid idore, mit gondolnatok?

Oszinten, a legtobb ember nem nezne "jo" szemmel. De azt senki nem ertene, hogy valaki ezt a csaladjaert, a boldogulasert teszi.

Bocs, de ha mindenben te döntesz nagyjából, akkor mit számít neked az ő kifogása? Ha volt egy 1 hónapos konkrét meló, akkor szólhattál volna a nagyszülőknek, hogy légyszi, 1 hónapot csak kibírtok a gyerekekkel (vagy csak 1 van? Azzal nevetve), és pakolsz, mész. Ideje nem lett volna reagálni, pánikolni, már vissza is értél volna, mire elkezd reagálni, és akkor örül a pénznek és legközelebb nem izél ezen. Nem lehet, hogy neked is nehezedre esik egyedül menni? Mert az elején azt írtad, hogy a jég hátán is megélsz, akkor nem hiszem, hogy sokat zavart volna az, hogy ő kifogást gyárt erre, vagy arra, mentél volna.

Amit a barátokról, társaságról írtál, egyetértek, ha van ilyen, akkor nehezebb kint élni, mert visszavágysz. Ha nincs család, akkor nincs nagyon honvágy sem, tapasztalatból mondom, és inkább keresitek kint a társaságot, egy idő után eszetekbe sem jut visszajönni. De sokan nagyon hazajárósok, nyilván anyagilag sokkal jobban megéri ez a változat, mert otthon költheted el a kint megkeresett pénzt. Meg nekik különösen nehéz alkalmazkodni, ugy értem, mindig idegennek fogják magukat érezni külföldön. A férjed valószínű, hogy ez a típus.

pedig ha változtatni akarsz a dolgokon, akkor azért tenned kell :) persze hogy nehéz helyzet, ha könnyű lenne, nem lenne probléma. gondold át, mit akarsz, nem kell az egész életedet most átszervezni, hiszen nincs is mire :) keress munkát, ez az első. ha a környéken nem megy, akkor a fővárosban

nem hiszem, hogy ha külföldre mennétek, azzal minden gond megoldódna, és jobb anyagi körülmények között lennétek rögtön. lehet, a férjed nem találna ott munkát, vagy a megélhetés kerülne sokkal többe

Nem oltani akarlak, de olyan, mintha mindenért a férjedet hibáztatnád. A munkanélküliség miatt befordultál teljesen. Amit írtál, hogy mindent neked kell csinálni, észben tartani, és még magadra sincs időd... Nőknek 80%-a munka mellett is észben tart mindent, mert akár egyedül vannak, akár olyan férjük van. Neked most ez a munkád, és nem tudom elképzelni, miért nincs időd semmire...

Na de a lényeg, gyerekkel tuti nem mennék sehova a helyedben, csak ha már biztos állásom lenne. Munkát elvileg itthonról is lehet találni külföldre, úgyhogy beszélj a férjeddel, és együtt döntsetek. Bár úgy érzem, hogy neked legkevésbé a férjed véleménye számít.

Koszi mindenki valaszat. Remelem sikerul reagalnom.

Pont ez a lenyeg, hogy ezt mi mar a kapcsolatunk elejen megbeszeltuk: elkepzelhetonek tartjuk azt,hogy kulfoldon eljunk, sot meg egy masik nyelv tanulasan is gondolkodtunk. De elvoltunk itthon,amig nem jottek a gondok. En maradok, mert neki akkor itt volt munkaja, en meg kerestem, s megprobaluk igy -ideiglenesen. Mellesleg, o is utal ittlenni, dehat a csalad es a haverokbol itt tobb van..

Most, hogy mar nem megy ugy a szeker, es mar 1 eve keresek allast, mar pedzegettem neki a dogot. Azt mondta, jo...keressek. Ugyan az volt a szitu, mint az elejen, hogy azt mondta szerintem, amit hallani szeretnek. E amikor konkret dologrol van szo, akkor bexarik, es keresi a kifogasokat. Es az en eletem valtozott meg igy, nem az ove. O csak azt mondja, amit hallani akarnek, tennie mast nem is kell. Amikor konkret dologrol volt szo, amugy is csak 1 (egy) honaprol, jott a kifogasokkal. Egy masik alkalommal neki kellett volna vinni a gyereket oviba, eloszor eleteben mert en nagyon beteg voltam. Nem ment neki, mert felt, hogy elkesik..

Ezen kivul gozom sincs, hogy mi legyen a hazzal, mert az ingatlanpiac lent van. Rengeteg idot es penzt beleoltunk, most is a fizetesunkbol arra kell, hogy felretegyunk, mert mindig vannak vakolatlan feluletek. Igy eladni sem lehet.

Tehat ha fovaros, akkor alberlet. Ok, eddig en is eljutottam. De azt is fizetni, plusz az itteni reszletet, ami egy alberletnek felel meg. Ha felkoltozunk, amig el nem adjuk a hazat, ez itt le fog amortizalodni, pedig nagyon jo lesz, mire vegleg meglesz. Energiatakarekos ize-hoze :):)

Ingazas nem megy, esetleg heti utazgatas. Tehat a gyerekem a probaido lejartaig hetente lat.

Valahogy az az érzésem, hogy te nem bízol a párodban és nem is tartod nagyra a tudását és akaraterejét. Magadat sokkal erősebbnek gondolod, pedig a közös élet egy olyan szekér, amit mind a ketten egyformán kell húzni. Szóval, ha te úgy érzed a nyelvtudásod a helyén, akkor vállalj fordításokat. Vállalj internetes munkát otthonról. Próbáld meg lelkesíteni a párod, mert valahogy teljesen elveszítette a motivációját. Gyanítom azért, mert te mindig és mindenben "jobban tudtad"

Ő meg akart felelni neked, de ahogy írtad nem bírja a tempót, vagyis a te igényeidnek nem tud és már nem is akar talán megfelelni.

A megoldás nem az, hogy te döntesz vagy nem. A megoldás, hogy ketten együtt! Úgy látom, nem jól közelíted meg a témát. Nem te vagy a mérleg nyelve. Te az egyik serpenyő vagy, a párod a másik. A mérlegnek pedig egyensúlyban kell lenni. :)

Beszéljetek a férjeddel erről, először, aztán meglátod, hogy áll hozzá, mennyire ért egyet.

Lehet mindhárman kimentek, akkor lesz aki vigyázzon a gyerekre.

Egyik alkalommal te, másik alkalommal ő, menne állást nézni.

Egy hónapot, még nyaralás gyanánt is, kibírnátok egy kisebb panzióban.

:)

Mozizd le magadban, és változz!

Amúgy én is sokáig nem találtam megfelelő állást.

Olyat igen, amire engem akartak, de se kihívás se semmi nem volt benne. De elvállaltam, mert addig is kerestem mást, és onnan is lehet feljebb jutni. És addig se otthon sajnáltam magam.

Küldd ki az önéletrajzod az adott országba fejvadász cégekhez.

Skype-on is lehet állásinterjút tartani, uncsitesóm így csinálta (jó állása volt itthon is, a bizonytalanért nem akarta feladni). Eltartott neki legalább fél évig, de onnan meg már gyorsan ment. Előtte is nézett lakásokat, amint volt konkrét ajánlat, lecsapott egy lakásra.

Járj utána, mennyi lenne a megélhetés, akár úgy, hogy csak egy kereset van - ha neked már van egy jó állásod, addig a férjed is lehet otthon, és addig ő is kereshet állást. Legalább megtudja, te mit éreztél.

de első körben talán vele kellene leülnöd, megbeszélned a dolgaitokat, a jövőtöket. Lehet, nem is kell országot váltanotok, csak megyét, amire talán még könnyebben rávehető.

:) Vicces, igen ertem, amit a ferjekrol irsz :)

En attol is tartok, a gyerek nem birna. (nameg en lennek a szemet anya, ha itthagyom a gyereket -raadasul nem idegenekre, tudod, hanem a sajat apjaval :)

Próbálom a helyedbe képzelni magam...persze nem biztos, hogy neked ez segít.

Ha neked a szakmai kihívás ilyen fontos, beszéljétek meg és ha el tudjátok adni a házat, költözzetek a fővárosba. Talán célszerűbb ha férjednek kell esetleg ingáznia emiatt, mint ha te hagynád ott hosszabb időre a gyereket. Vagy ha a megszokott a környezet, a gyerek nyugalma mégis fontosabb, akkor elvállalnék egy szakmai kihívás nélküli munkát (mivel azt írod, ilyen lenne), és ott próbálnék idővel feljebb jutni, megkeresni a kihívást jelentő feladatokat. Ha látják, hogy rátermett vagy, idővel lesz lehetőséged előbbre lépni, habár ez évekbe is telhet.

Ne gondold, hogy egyedi az eseted, mert sok férfi olyan kis élhetetlen. Emiatt nem járnak utána dolgoknak, nem érdekli őket.

De van az ellenkezője is, mint a férje, mindennek utána jár, azzal meg az a gond, hogy ha nem azt csináljuk, amit ő akar, szeretne, elgondolt, megsértődik az édes. :d

Rendes, kedves, aranyos, családszerető, de hát evvan :D

Szerintem ülj le a pároddal és beszéljétek meg, egy olyan hétvégén, amikor a gyerek a nagyszülőknél piheni ki a fáradalmakat :D

Kettesben, nyugodtan, hogy nem kell idegeskedni, hol a gyerek, mit csinál, jaj leesik a fáról, nem lehet.

Én mindig megvártam az esti órákat és mivel a gyerekünk nyugodt alvó volt, akkor beszélgettünk.

Mert azt kell, egyedül nem dönthet senki. Lehet a férjednek sem könnyxű, talán kell a bíztatás neki.

:)koszi happy.

Gyakran jut nekem is ez az eszembe..csak eppen a forgatokonyvet nem tudom kitalalni a tervre.

Nem tudom mit kellene tennem. Kivancsi vagyok mas mit tett hasonlo helyzetben vagy mit tenne...

Erzelmeimet osszefoglalva nem vagyok tul boldog. Kezdodik ott, hogy a ferjem a kapcsolatunk elejen ugy gondolom sok mindent "beadott" nekem azert, hogy megfeleljen, igy en hittem is neki, hogy olyan vagy hasonlo vagyai vannak, mint nekem. Ezzel nincs is gond addig, amig nem konkretizalodnak/-tak ezek a dolgok -tehat o megsem ugy gondolja vagy nem kepes ra. En akkor kompromisszumot hoztam, hogy jo, maradok az o kedveert -bar nem kerte- s vegul is nem volt rossz ugy. A lenyeg, hogy nem az a baj, hogy o megfelelesi kenyszerbol tett valamit, hanem az, hogy en ennek hiteben mentem bele ideiglenes megoldasokba, s most en "szivok", mert elkezdtem ennek hiteben az eletunket: gyerekunk lett (imadom), uj hazunk lett -hitellel..s a munkam sajnos megszunt. Eleg ugyes voltam abban, amit csinaltam, nyelvet is jol beszelek. Es hiaba, ebben a regioban, ha nincs ismeros, munka se sok van. Egy ev utan nem talalni uj melot, de meg a hirdetesekben sincs semmi. Elkeseredtem...itt nincs elet, eletem. Kiadas az van.Nem latom a jovot, ittragadtam. Mar a hirdeteseket sincs kedvem megnezni, mert haszontalan disznonak erzem magam. Multkor behivtak interjura egy olyan allasra, amit maguk se tudtak, micsoda es leteszteltek olyanbol, amirol ha megkerdeznek, megmondom, hogy nem ertek hozza.

Megoldas lenne. Voltam mar megszorult helyzetben korabban, s talaltam allast kulfoldon. A jeg hatan is megelek. De most, hogy csaladom van, nem olyan konnyu.

Viszon ismeroseim mondtak, hogy vagy a fovarosban vagy kulfoldon mar reg kaptam volna munkat, mert vannak ilyen poziciok.

Mas csaladoknal a ferj fogja, kimegy/elmegy elore. Nalunk nem lehet, mert egyebkent is ugy erzem, en gondoskodom mindenrol. Nekem kell kitalalni mindent -meg egy vacak ebedotlete sincs-, megoldani mindent, eszben tartani..nagyon terhes es halatlan feladat. Sajat magamra mar nincs idom, energiam se. Olyan allas, ami nem nagy erofeszites szakmailag biztos lenne, ahogy kozmunka is. De en tudom ,hogy mire vagyok kepes. Es ennel tobbre.Siralmas a helyzet, gyakran bogom is magamban, hogy mibe keveredtem.

A ferjemnek bar jo szakmaja, nyelvvizsgaja is van, nem beszeli es nem tudna kimenni elintezni mindent, mint ahogy ez altalaban tortenik s hallani a sztorikat. Vegul is ezzel sincs bajom..mert en megtennem. Dehat hogyan? Hagyjam itt a ferjem a gyerekkel? Kb. 3 honap alatt azert mar tudni lehetne, hogy van-e komoly allas (fovarosba itthonrol is lehet intezkedni, de kulfoldre ki kell menni) Jo a kapcsolat a nagyszulokkel, besegitenenek eleinte..Vagy menjek en a gyerekkel? Uj munka, betanulas, alberlet, plusz a gyereknek is uj szitu, uj ovi, oda is idoben kell beerni. Mi legyen a lakassal..?

Mostanaban kezd tudatosodni bennem, hogy milyen rovid az elet. Nem szeretnem elherdalni, ertelmeset szeretnek tenni es jol elni. Nem milliokra vagyom, hanem hogy ne legyenek gondjaim. Hogy legalabb nyaralni el tudjunk menni. Ezek korabban nem jelentettek problemat. Azt hiszem, a vagyaim is realisak, s vagyak, celok nelkul nem lehet elni. Beragadtam ide, holott tudom, hogy mashol van megoldas.