Nárcisztikus személyiség jellemzői (beszélgetős fórum)

Sziasztok,

bennem is megfordult már, hogy vannak nércisztikus jellemvonásai a páromnak... Vagyis inkább felhívták rá a figyelmem, magamtól nem akartam erre gondolni.

Hosszú sztori lesz...

Mikor összeismerkedtünk egy "macsó" szókimondó embernek tűnt, akiben rengeteg szeretet és gondoskodás van. Egyező célok, hasonló érdeklődés, jövőkép.

Elég korán becsúszott egy baba (védekezés mellett), s úgy döntöttünk megtartjuk, elterveztük a közös életünket. Sajnos elvetéltem :(

Már ekkor is voltak furcsaságok: nem igazán ölel, csókol meg, utcán nem fogja a kezem, mert ez b*zis és ő nem fog nyáladzani.

Rengeteg problémája és sérülése van régről (egy időben ivott és drogozott is, de úgy tűnt, hogy ezt leküzdötte), úgy tűnt, hogy csak biztonságot és szeretetet kell neki adni, s idővel megnyílik és képes lesz szeretni...

De egyre nehezebb a helyzet, mert még akkor is duzzogó gyerekként viselkedik és b*nkózik velem, ha nem haza megyek rögtön munka után, hanem megnézem az épp útbaeső szüleim.

Az összes barátom ignoráltam miatta (szép lassan, észre sem vettem a folyamatot), mert állandóan tudni akarta kivel mit beszélek és mindenki egy rohadék: ha nő akkor kihasznál, ha férfi akkor meg akar d*gni. Nem merek senkivel találkozni, mert tuti azt hiszi megcsalom és napokig könyörögnöm kell, hogy szóbaálljon vagy normálisan viselkedjen velem.

Vannak furcsa megjegyzései is, mint például, hogy a közeledő záróvizsgámnál: mennyit kell majd térdelned, hogy meglegyen?

Sokszor vagy burkoltan, vagy nyiltan, de k*rvának titulál.

Mindemellett én támogatom mindenben, a szüleit mikor betegek lettek vele együtt ápoltam őket.

Nem mondom, hogy én vagyok a tökéletes NŐ, de főzök, mosok, takarítok, jól fizető állásom, lakásom van, elvileg ronda sem vagyok, tehát nem vagyok egyik sztereotípia-véglet sem.

Imádom a szexet, mind a kettőnknek nagy igénye van, de kérem az előjátékot vagy változatosságot, akkor megsértődik, hogy ő nem könyörög (mi a könyörgés abban, hogy csókoljon, símogasson meg szex közben??). Meg ki találja hogy nekem más kell mert ezek szerint nekem már nem jó vele.

Aztán meg átcsap: kedves, odafigyel rám. És ilyenkor mind semmiségnek tűnik amiket fenn leírtam.

Kértem, hogy menjünk el terápára (elkezdtem pszichológushoz járni, mert iszonyú traumás évünk volt), teljesen kiakadt, azt mondta, hogy egy f*szság és ha nekem egy másfél éves kapcsolatban erre van szükségem, akkor inkább elhúz tőlem a fenébe.

Igazából ahogy írom látom mit kellene tennem, de mikor normális, akkor meg úgy érzem ő az igazi. Olyan dr. Jekyll és Mr. Hyde az egész ember.

Nem normális, hogy folyton azon esz az ideg, hogy mikor borul el megint az agya és lesz velem egy haddnemondjam mi...

Csak valahogy így közel 30-hoz az elvesztett baba által kreált álomkép olyan erősen itt tart és egyszerűen nem tudom mi a következő lépés...

Tudok valamit tenni, hogy helyrehozzam? Vagy reménytelen? Akármit próbálok vele megbeszélni ignorál és kizár. Azt mondja csak hisztizem. Van egyáltalán értelme?

Kedves Dina!

Nem értek feltétlenül egyet az állításoddal. Én teljesen jól voltam, sínen volt az életem, amikor megtalált egy ilyen "férfi". Viszont úgy alakította a dolgokat, hogy szép lassan értéktelennek érezzem magam. Mindig csak egy kicsit vett el belőlem, és mellette dicsérgetett is, így nem volt feltűnő. De aztán kiderültek róla dolgok: hogy a volt feleségét folyamatosan csalta, és nem bírt leállni, még akkor is mással hentergett, amikor az asszony éppen elvetélt. Rendszeresen lopott, egy súlyos bűncselekményt is elkövetett, ami miatt vádat emeltek ellene (én szereztem ügyvédet neki). Persze, mindenre volt egy jó kifogása, ő mindig csak áldozat volt, rendszeresen sírt előttem, hogy ő csak jót akart, azért lopott. Miután összejöttünk, minden egyes alkalommal hisztizni kezdett, ha én az albérletemben akartam aludni. Mivel idővel már erőszakosan is fellépett velem szemben- akkor még meg nem ütött ugyan- kijelentettem, hogy nem fogom felmondani az albérletemet, mert nem bízok benne. Aztán "jól" viselkedett. Nem hagyott békén, hogy mondjam fel a lakást, és költözzek hozzá, majd ugyanezt eljátszotta a munkahelyemmel. Csak, amikor nem találtam új állást, az már nem tetszett neki. Anyagilag is undorító módon kihasznált, a fiának anyapótléknak jó voltam, de, amikor nekem lett volna szükségem a segítségére, cserben hagyott, mondván nem tudott a depressziómmal mit kezdeni, lelki válságba került attól, hogy én lelki válságba kerültem... Addig kellettem neki, míg le tudta szívni az energiáimat, amíg teljesen ki nem készített, aztán már mindenért belém rúgott, én pedig elhagytam. A legviccesebb, hogy ezt meg sem próbálta megakadályozni, habár előtte folyamatosan azt hallgattam, hogy retteg attól,hogy elhagyom, és állandóan ilyen rémálmai vannak... Szó se róla, örülök, hogy így alakult, most már tudom, hogy jó döntést hoztam, ahogy azt is, újra erős leszek, erősebb, mint valaha.

Nárcisztikus ember egy beteg ember. Ő a legjobb a többi ember mind hülye. Előbb utóbb a párját is leírja, mert csak ő a legjobb.

Itt nagyon jól össze van foglalva....

[link]

Minden pontja igaz volt rá. Ez az egyik oldala. Másik oldal én vagyok. Olyan áldozatokat vadásznak, akik olyan szelídek, aranyosak, saját érdekeit a mások elé helyezik...magyarán kihasználhatóak. Fejlődni kell, hát mostmár az első szónál úgy elküldök bárkit melegebb éghajlatra. Igen is ki kell állni magunkért. Ezt tanítja minden nárcisztikus személy a partnerének. Úgyis a béka feneke alá kerül mindenki egy ilyen kapcsolatban. Vagy kiállsz magadért, vagy... Sokkal, de sokkal határozottabb lettem, igaz óriási veszekedések árán, mert egy ilyen kapcsolatból nem lehet könnyen eljönni. Aki benne volt tudja.

Kitaláltam, ne aggódj, de köszi!

Egyébként igazad van, nem tudok rólad semmit. Ahogy, különben Te se tudsz semmit arról a "patkántról" (!) akihez nekem volt szerencsém, hogy közelről megtanuljam, hogy hogyan működik egy nárcisztikus személyiségzavarral küszködő EMBER.

Tévedsz. Nagyon is értelek. Még azt is tudom, azaz dehogy is "tudom", csak sejtem, hogy jót akarsz, amikor ilyen markánsan fogalmazol.

Csakhogy... Nincs igazad. Hadd ne magyarázgassam, hogy miért.

És igen, divatos és elcsépelt kifejezés lett...

Olyan mint a "depi vagyok"

Ha az emberlánya nem stabil lelkileg, addig ugyanilyen instabil embereket fog bevonzani.

A nárciknak félelmetesen jó érzékük van ahhoz, hogy kiszúrják az önbizalomhiányos, lelkileg amúgy is megzuhant nőket, és eljátsszák a megmentőt, akibe a sérült lélek kapaszkodót talál. Ezeket a legkönnyebb a hatalmuk alá keríteni.

Igen, szinte ugyanolyan mértékben én is hibás vagyok, hogy ilyen emberrel kezdtem, miközben folyamatosan éreztem az első pillanattól kezdve hogy valami nem stimm...

Hozzáteszem, mindent amit írok, saját tapasztalat.

Tökéletesen leírtad azt amihez én tegnap a net segítségét kértem.Mert nem tudtam volna szépen,szépen leírt mondatokban megfogalmazni a véleményemet. Kaptam is ezért,hogy kimásoltam a szöveget holott ezt le is írtam hogy nem a saját szavaim.

"mert az amit te teszel, tulajdonképpen 100%ban rossz. téves. semmit se csinálsz jól. nem érdekli, hogy te hogy érzed magad közben, ő majd irányítja az utad. mert dehátcsakjótakaaar...te meg nem becsülöd??? nem értékeled???"......(Bizony mindenért elvárja a dícséretet,mindig csak ő dolgozik ,csak ő csinál jól mindent és neki joga van téged be mocskolni, mások előtt a földbe döngölni.) Szólni nem lehet neki,mert akkor olyan patáliát csinál hogy hetedhét országon át is hallani. Akkor könnyebbül meg az ember, ha az illető épp nincs bent .Szabin van vagy nyaral.

Ami nincs meg valakiben, azt nem lehet előhozni.

De persze egyetértek abban, hogy a mai világ kedvez az efféle zavarok kiteljesedésének, és olyan attitűdre ösztönözheti az arra fogékonyakat, amik meglehetősen sok közös jegyet mutatnak a nárcisztikus emberekével.

Senki nem szeretné se kicsinyíteni, se bagatellizálni a nárcisztikusoktól elszenvedett sérelmeket, de akkor is tartom a véleményemet, mely szerint túl sokszor hangzik el mostanában. És igen, sokan ezzel takaróznak, amiért elcseszett idiótákkal kezdenek, pedig nagyon sokszor jellemhiba áll a háttérben, és fájó beismerni, hogy egy ilyen hulladékkal állt össze az ember.

Aki a saját bőrén nem tapasztalta egy igazi nárci jellemzőit, az mind hiheti azt, hogy ez csak egy divatos ön- és társfelmentő hóbort...

pedig marhára nem az, és igenis a mai rohanó, teljesítmény és elvárás orientált élet hozza elő egyre élesebben.

amikor azzal van tele a média, hogy igenis valósítsd meg önmagad és ne érdekeljen mások véleménye...akár másokon átgázolva is, mert nagyonkeresed a lekibékét...bizony van aki ebben tényleg megtalálja magát, mert csak úgy tud életerőhöz, energiához jutni, ha azt elszívja a másik embertől. úgy tudja magát erősebbnek, jobbnak, tökéletesebbnek érezni, ha a körülötte lévők önérzetét letapossa. és taposás után megjelenik mint egy megbocsájtó jótét lélek, aki óhátmégiscsak megszánlak és szerethetsz engem, majd én felemellek...és igen, felemel, de csak azért hogy amikor már jól éreznéd magad, megint földbe döngöljön.

és ez az ördögi körforgás végtelen lehet, mert ő nem unja meg. kilépni belőle meg marhanehéz.

és igen, elvárja, hogy csodáld amiért "kiemelt a mocsokből" és ha ezt nem teszed, jön az érzelmi zsarolás, a hiszti...

olyan szinten tud a bőröd alá mászni, kezdeti mézesmázas viselkedéssel, hogy egy ideig tényleg hercegnőnek érzed magad, ő meg a megtestesült szőke, unikornison lovagolva...az első konfliktusig, ami azért robban ki mert valami nem úgy történt ahogyan ő elképzelte. mert amúgy minden úgy tökéletes ahogyan ő elképzeli.

minden.

nincs másfajta jó, és kompromisszum. csak az ő világképe. amiben tényleg ő maga áll a szemétdombja tetején kukorékolva, s mindenki más az ő szolgája, de legalábbis sokkal alacsonyabbrendű, mint ő maga, abból kifolyólag, hogy ő a leg-leg.

majd ő megmondja hogyan kell élned, hogy neked jó legyen. megmondja hogyan kell gyereket nevelni, miközben neki se kutyája se macskája se felelőssége. megmondja miért is romlottak el az előző kapcsolataid és hogy ezek után ő lesz az, aki megmutatja mi az igazi kapcsolat.

mert az amit te teszel, tulajdonképpen 100%ban rossz. téves. semmit se csinálsz jól. nem érdekli, hogy te hogy érzed magad közben, ő majd irányítja az utad. mert dehátcsakjótakaaar...te meg nem becsülöd??? nem értékeled???

meg amúgy, nehogymár a barátaid, a családod beleugasson az életedbe! majd ő. amazok csak okoskodnak, rosszat akarnak, nem ismernek eléggé. majd ő tudja.

és ha van elég bátorságod...

és kilépsz...

na még csak akkor jön a feketeleves.

onnan kezdve, hogy te nélküle úgyse tudsz boldogulni. majd meglátod, hogy össze fogsz omlani. mert ócska vagy. utolsó. romlott elméjű. nincs is saját gondolatod, csak a barátaid avatkoztak közétek.

tehát akkor már csak a kétségbeesett kapálózó mocskolódás marad neki, mert tovább nem kap tőled energiát. a lelki terrort még tartaná végtelenig szerintem.

jó sokáig kell épülni utána...darabokból összeszedni magad és elhinni, hogy te nem az az utolsó vagy, akinek ő beállított. senki nem az.

Arról nem is szólva, hogy sokan azért nárciznak bőszen, mert ezzel önfelmentést adnak maguknak.

Pszichés beteg, lelkiismeret nélküli manipulátor, kamélon-> nem tehetek róla, hogy a csapdájába kerültem, megvezetett, hiszen ez a "betegségének" fő jellemzője...

Na valami ilyesmit vélek én fölfedezni a lelkes diagnózis osztogatásban, pedig...