Napi lehangoltság - depresszió? (beszélgetés)
én meg azt mondom,akárki akármit mond majd utánam,nem érdekel:tipikus depressziós tünetek,amiket csak pszihoterápiával és gyógyszeres kezeléssel lehet enyhíteni,méghozzá nagyon sokat,de a lényeg az,HOGY AKARD!!!mert csak a gyógyszerre támaszkondi,az tényleg kevés....
Mint komoly traumákon és azt követő súlyos depresszión átesett ember mondom neked,jóakarattal:igenis keress egy jó pszichiátert/ne pszihológust/,aki segít,én évekig jártam a poklot,míg beköszöntött a mostani állapotom,amilyen jó még sosem volt.sok hasonló tünetet "produkáltam"mint te,sőt még súlyosabbakat....és kimásztam belőle,nem lehetetlen....kifogtam egy jó orvost:)de sajnos olykor a jó orvos is "kísérletezget "rajtunk,míg nem találja a nekünk megfelelő gyógymódot,gyógyszert,mert ez sajnos egyéni,akinek jó az egyik,az a másiknak csúf mellékhatásokat okozhat.
Én nyugtató mellé évekig antidepresszánsokat kaptam,egyik rosszabb volt mint a másik,de a legtöbb teljesen hatástalan,semmi változást nem tapasztaltam az állapotomban,úgy cserélgették nekem őket,mint a cukorkát.Aztán az orvosom fedezte fel,sajnos ő is elég hosszú idő után azt a gyógyszert,amivel teljesen jól lettem,sőt,a nyugtatóadagomat amit mindig le akartam csökkenteni és sose sikerült,most végre le tudtam,fél milligrammot szedek naponta,ami egy semmi+egy szem hangulatjavító és semmi bajom.Tetterős vagyok,pörgök,jobban tudok koncentrálni és figyelni,megszűnt az állandó levertség,kedvetlenség,érdeklődőbb lettem sokminden iránt,a jövőmet nem látom olyan reménytelennek int eddig,boldog párkapcsolatom lett és sorolhatnám tovább....tudom sokan ezen nevetnek majd és sokaknak ez hihetetlen,e velem megtörtént.A homeopátiát meg ilyen sz*rságokat úgy felejtsd el ahogy van,mert pénzlehúzás,és semmi más.nem segít....még x kihangsúlyoznám azért,hogy neked is erőt kell venned magadon és az akaratodnak erősnek kell lenni és a kitartásodnak,mert a gyógyuláshoz sajnos idő kell:(és egyre inkább úgy veszem észre,legtöbbünknek hosszú idő.Ha akarsz esetleg privtban beszélgetni,szívesen,ha nem akkor még annyit,hogy lehetőleg légy türelmes és próbálj olyan orvost találni,aki lehetőleg nem egy sintér,mert akad bőven,alaposan járj utána,sok sikert,mielobbi gyógyulást!!!
"Senki meg sem hallgatott, csak tömött gyógyszerrel."
Mit szerettél volna elmondani?
Benned van a megoldás a válasz,hiába vársz
másra.
Szeretet....az a szó mit jelent neked?
Ölelj meg naponta valakit, a macskádat.....
Mosolyogj az arcra reggel a tükörben!
Mond neki: szép vagy!
Sziasztok!
Sajnos most már kezd nagyon elegem lenni saját magamból hogy úgy mondjam. Lényeg a következő: úgy érzem a napi legminimálisabb dolgokat sem bírom már megtenni. Az utcán úgy járkálok mint egy alvajáró, attól félek éppen a zebra közepén fogok elájulni, szédelgek mint aki be van rúgva. De aludni nem tudok, hajnalban felébredek és nem tudok visszaaludni. A munkámat már nem tudom ellátni, nem tudok odafigyelni. Sokszor úgy érzem, senki ne szóljon hozzám, idegesitenek az emberek a környezetemben. Állandóan egyedül szeretnék lenni, hiába hivnak buliba, vagy csak beszélgetni, nem megyek mert nem akarok egyáltalán ember közelében lenni.
Aki most azt irná, hogy menjek el pszichológushoz, annak mondom, elég sokat jártam sajnos, és csalódnom kellett a pszichológusokban és a pszichiáterekben is. Voltam magánrendelésen és voltam kórházban is. Egy nagy kalap sz..r az egész.. Senki meg sem hallgatott, csak tömött gyógyszerrel. Aminek sokkal súlyosabb következményei lettek..elkezdtem homályosan látni, komolyan szédülni, stb. Amikor ezt említettem felirt másik gyógyszert. Senki nem segitett pedig elég sok helyen jártam. Most ott tartok hogy felkelni is nehezemre megy...Nem birom már. Van valakinek esetleg ötlete, tanácsa, mit tegyek? Esetleg nem idegrendszerre ható gyógyszer hanem gyógynövény? Vagy mit csináljak? Igy nem birok élni már..