Nagyika (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Nagyika
Az én drága mamám,mi így hívtuk is egy nagyon rendes nagymama volt. Mindent megtett értünk,soha nem jöttünk el tőle üres kézzel,nagyon szerettük. de sajnos már elköltözött,remélem az angyalok között él boldogan és majd találkozunk még..
Remélem megélem azt a kort, amikor ezt én is érezhetem majd.
Köszönöm a hozzászólásod.
Nagyon megindító ez a történet. Az én nagyikám jutott eszembe aki már jó pár éve ment el. Titokban azt remélem hogy valahol boldogan él, mert csak így tudom elfogadni hogy nincs mellettem. Szerintem sosem fogom. Teljesen együtt érzek veled és átérzem a fájdalmadat. Szerintem a nagyik és a nagypapák a legnagyszerübbek a világon az anyukákkal együtt, de mégis a nagyi és unoka között mindig valami rendkívüli kapcsolat van.
Hát az én mamám sincs egészen jó állapotban.... és nagyon meghatott ez a történet. Nagyon sajnállak! :'(
Szemeimből könny csordult ki miközben olvastam amit írtál! :(
Őszinte részvétem!
Reméljük ez minél később lesz...
Sziasztok.Elolvastam Nagyikáról írtakat.Nagyon szépen levan írva.Nagyon rettegek attól,hogy én is hamarosan hasonlót kell majd írjak.Nekem 80 éves a nagymamám,mielőtt kiköltöztünk Németországba(2008.12.10)nála laktunk 2 hétig.Előtte pedig nagyon sok időt töltöttünk nála,nem messze laktunk tőle.80 éves,és tuti,ha elmegy közülünk nagyon fog hiányozni.
Drága Fortuna, láttam már ezt a cikket megjelenni, de nem volt erőm soha elolvasni eddig.Nekem 23 éve ment el a nagyikám és még most is elpityeredtem azon az érzésen, ahogy Ő is elment tőlünk és szülők ide-szülők oda, egyedül maradtam.
Olyan nagyon tudnak szeretni, gyereket, unokát, dédiket, hogy azt nem is érti az ember, honnan ez a hatalmas szív és a belőle áradó feltétel nélküli szeretet.
Köszönöm a jókívánságaidat!
Nagyon sajnálom.De annak örülök,hogy ennyi szép érzést kaptál tőle.
Azt sajnos nem tudhatod meg...de talan neked is lesz reinkarnacoid..s talalkozhatsz meg vele...es felismered marmint valahonnan ismeros lesz...talan egy kisbaba fogod viszont latni....
ez sajnos persze sehogy sem olyan mint ha tenyleg a mamaddal talalkoznal...
en valahogy ugy erzem nem bucsuztam el..de elgondolkodtam..hogy amig beteg volt ha mindennap nala lettem volna...akkor sem ereznem ugy hogy elbucsuztam....:(
de vigasztal a teny hogy most mar tatacskamnak nem faj semmi....
Én is hiszek a reinkarnációban, de sajnos soha nem tudom meg, hogy ő tért e vissza közénk...
Drága winny!
Köszönöm... Sajnos ők elmennek, az emlékek pedig itt maradnak.
sajnálom a nagypapádat, de ne legyél benne olyan biztos, hogy nem lát még mindig téged...
Gondolj rá szeretettel és mindig melletted lesz...
iz-eniko én köszönöm, hogy olvastál :)
Kedves Saci! Én is sok egészséget kívánok, biztos vagyok benne, hogy unokáid nagyon szeretnek és szeretettel fognak rád emlékezni, de remélem ez még nagyon nagyon sokára lesz :)
Sok egészséget és hosszú életet kívánok, hogy még nagyon sokáig szerethessétek egymást.
szep cikk en is csak csatlakozni tudok a tobbiekhez!Tudod engem a nagyim nevelt fol mondhatjuk ugy is hogy a szuletesemtol kezdve nekem o az egyeduli csaladom es tudod mind a mai napig csak annyit szeretnek hogy meg csak egy kicsiket eljen meg!Mar nagyon beteges szegenykem es nem is fiatal de olyan akaras es pozitivitas szorult bele hogy azt szavakkal el sem tudom mondani!
Hat talan eleted soran meg vigyazzhatsz meg ra..nem akarlak megbantani...en a reinkarnacioban hiszek..es abban hogy a lelkek eletuk soran sokat talalkoznak egymassal..legalabbis addig amig egymassal befejezetlen ugyuk van...
valoszinuleg jol van...es boldog...mert mar neki nem faj semmi...
Kedves Justme, ezzel csak az a baj, hogy én szerettem volna vigyázni rá...
Azért remélem, hogy boldog, akárhol is van :))
Nagyon szep cikk..az en szemembe is konnyeket csalt a cikked...meghatodtam...es meg eszembe jutott tatacskam aki nemreg halt meg..(2008.dec.24) nagyon fajdalamas volt...akkor es meg most is faj...
Sajnos ez az elet resze...sajnos...biztos nagyon orul nagymamad hogy te ilyen szep megemlekezo cikket irtal rola...
en valahogy abban hiszek hogy latnak minket...es vigyaznak rank...
Megyek és meg is nézem melyiket :)
Marjann, hidd el, nem azon múlt. Szerintem tisztába volt vele mennyire szeretted/szereted.
Adrikám!
Betettem a képet Nagyiról a gyerekeim naplóba.
Végigsírtam a történeted. Nekem is nagyon hiányzik a Mamikám, annyiszor sajnálom, hogy nem mondhattam neki utoljára, mennyire szeretem. Pedig csak pár órán múlt, hogy nem értem be hozzá :(
Nagyon szívbemarkoló a történeted.A drága nagyikáim nekem is eszembe jutottak.A könny ami kihúlott a szememből a csodálatos írásod és az emlékezésé.
Azok a békebeli nagymamák.Szeretnénk mindannyian ilyenek lenni.Ebben a rohanó világban, lassan már a nagyi kort sem érjük meg.megható az írás, minden mozzanata emlékeztet az én unokámra, az én Anyukámra, aki kifényesítette az almát és úgy adta át a fiaimnak.Aranyalma, azt mondták. Aranyalmás mamának hívták még a szomszéd kislány is.Mikor meghalt a koszorú szalagjára ezt íratta a már felnőtt kislány.Fájó szívvel búcsúzom,aranyalmás mamától. A koszorú készítője nem értette, majd megértette.Ilyen aranyalmás nagymamák legyünk.
Szia Adri!
Én is végigsírtam. Nekem a nagypapám volt a legfontosabb ember az életemben. 4 és fél éve halt meg. Nagyon beteg volt már akkor és 83 éves. Csak azt sajnálom hogy nem láthatta meg hogy egyetemre mentem. Mindig számított neki az előrehaladásom, és önfeláldozóan állt hozzám mindig.
Köszönöm a szép cikket!