Nagy elvárás, ha megkérem a gyermekemet, amikor ritkán hazajön, hogy legalább amíg étkezünk, addig beszélgessünk, és ne a tv-t nézze? (beszélgetés)
Én nem mondom, üljön le velem beszélgetni, de azt kis időt míg eszünk, azt eltölthetné tv nélkül is. Akármilyen szülő is vagyok, nyilván nem tökéletes, azt gondolom, az alap, hogy ha egy család ritkán van együtt, az étkzéseknél egy kicsit figyeljenek egymásra, próbáljanak beszélgetni, mert ha nem is próbálják, az már nagy baj.
Nem turkálok a barátnője magánéletében, de szeretném megismerni. Pl. megkérdezem, milyen zenéket szeret?
Én úgy gondolom, hogy el lehet neki szépen mondani, hogy nagyon szeretnéd, ha beszélgetne veled, mert jól esne neked. Viszont elvárni dolgokat nem szabad. Oka van, hogy nem akar beszélgetni. Gondold át, őszintén, mikről, hogyan szoktál az elmúlt 15-20-30 évben beszélgetni vele? Hogyan reagálsz arra, amiket elmesél? Biztos, hogy az jó neki? Nem mondasz elmarasztaló, ítélkező mondatokat? Nem beszélsz olyasmiről, ami nem érdekli, idegesíti?(celebek, piacon az árak, szomszéd meghízott stb.) Téged mennyire érdekel, amit mond?Milyen következményei voltak annak, ha elmesélt valamit (pl. gyerekként az iskolában történtek)? Hosszú évek alatt alakul ki egy családban, ha valaki nem akar semmit megosztani és csak hosszú munkával, a kommunikáció átalakításával lehet ezen segíteni. A folyamatos tv nézés beszélgetés helyett menekülés. Menekülés az engem körülvevő emberek elől, akiknek nem tudom elmondani, hogy mi a bajom. Nem biztos, hogy nálatok ez a helyzet, de gondold át.
36 vagyok, es telefon fuggo. Plusz mindig van "hatterzaj", valami hulye sorozat itthon. De ha az ocsem kijon ertem a repulotere, vele beszelgetek az uton. Ha az anyam fozott nekem, es leulunk enni, barki hivhat, uzenhet, meg sem neztem, mert vele vagyok.
Valakinek en tapir vagyok, mert napok mulva valaszolok neha. Az ismeroseim, barataim, tudjak, hogy ilyen vagyok. De ha valakivel leulok beszelgetni, akkor odafigyelek.
Es igen ez neveles es minta masolas. A szuleimnek sem volt mindig ideje AZONNAL ram. De ha velem voltak, ram figyeltek.
Ha 100 eves leszek, is civilizaltan fogok viselkedni, mert arra tanitottak. Nem majom vagyok, hanem ember.
Ezzel mondjuk nem értek egyet. A fiam teljesen másként él a saját lakásában, mint ami nálunk normális volt, és normális a mai napig. De mikor hazajön, akkor az itteni "elvárások" vannak érvényben, ami nála természetes is, és amiért nem kell szólni...
Persze. Alapból kellene annyira embernek lennie, hogyha beesik az anyjához, függetlenül attól, hogy az étellel várja vagy sem, nem a tévét (telefont) bámulja, hanem vele "foglalkozik".
Ha eddig beszélgettetek és most változott meg, lehet, hogy valamiért berágott rád.
Nem értek egyet. Ha rám is hagytak gyerekkoromban valamit/bármit, attól felnőtt fejjel már tudhatom, hogy helytelen, vagy adott esetben rosszul esik a másiknak.
Ez nevelès kérdése.Amit megszokott az évek alatt,azt folytatja.Ha alap normális ètkezések lettek volna,nulla tv-vel,bősèges beszèlgetésekkel,hidd el akkor mai napig ez lenne a "rutin"..
Lehet ha a baratno teszi ezt vele
Gondolom vele el? Nem?
Lehet hogy magara akarja lancolni, tudom milyenek ezek az anyos/meny jatekok. Szoval ezen is elgondolkoznek ha elotte nem volt ilyen. Irod elvonul a szobaba a baratnovel, elmegy a baratnovel valahova stb. Kitudja mi okozza.
Oszinten bevallom nekem is volt faszim akinek idegesitett az anyja akarhanyszor mentunk mert a maganeletemben turkalt:S nem mondom h te ilyen vagy, ne ertsd felre.
Ez nem nevelés kérdése. Ki, hogyan van "összerakva". Nevelhetem én a gyereket kicsi korában, ha felnőttként megváltozik, azt csinál amit akar.
Mivel nálunk nincs nappali, így az étkezőben van 1 tévé és az un. hálószobában egy. Mivel sokat vagyok a konyhában (amerikai), így közben tudok tévézni. A hálószobában meg olyan jó elaludni rajta:-)
Amennyiben gyerekkorában nem volt szokás az evés közbeni beszélgetés és akkor is ráhagytad, hogy a TV-t nézze, akkor igen, nagy elvárás.
Korábban, mikor otthon lakott mennyit beszélgettetek? Úgy igazán, nem pedig a szülői számonkérés szintjén. Mennyire ismered a gyermekedet?
Nálunk is csak a nappaliban van TV, és soha nem is volt máshol.
A beszélgetésre nem “kötelezheted”, de igenis ne a TVt bámulja..
Nálunk se konyhában, se étkezőben nincs tv. Gyereknél még hálószobában sincs.
Ezek a helyiségek funkciójuknál fogva, jobb ha békések.
Olvastam,hogy az "evés közben"-t úgy kell érteni, hogy amikor a falat a szájában van. Üres szájjal szabad és szokás is beszélgetni.
Eddig arról volt szó, hogy evés közben tévézik, és nem akar beszélgetni. Most meg azt írod, hogy egyedül kell enned. ???
Nem. Örülnék , hogy látom és elfogy a főztem. Kutyám meg van. De értem mit mondasz, mert pont olyan lehetsz, mint anyukám, őt zavarná. Én meg más vagyok.
Téged nem zavarna, ha főznél, várnád, és egyedül kellene enned, mert a kutya nem szól hozzád?
De kell, legalábbis jó lenne. Nem nagy elvárás amit kérsz, de valamiért nem közlékeny veled. Elhiszem, hogy rosszul esik, de nem tudod kikényszeriteni mert még a ritkábbnál is kevesebbet fog haza járni és beszélni veled.
Arra gondolok, hátha már visszaéltél a bizalmával vagy felhánytorgatsz neki dolgokat, vagy cseszegeted. Ne sértődj meg, de ezek is állhatnak a háttérben.
Van aki beszédes, van, aki nem. Én sem és a fiam sem. Ezen nem fogok besértődni , ha felnőtt lesz. A lányom meg szó szerint álmában is beszél, beszél. Gondolom ő sem fogja kinőni.
És akkor már nem is kell kommunikálni? Mindenki dolgozik, mindenki fáradt.
Hány éves vagy? Dolgozol? És ő mennyi, dolgozik?
Ritkán megy haza,biztos dolgozik, fáradt. Lehet, hogy nincs bizalma hozzád. Nem akar megosztani veled dolgokat, nem avat be az életébe valamiért.
Szerintem meg ne erőltesd a beszélgetést. Az én gyerekeim már kicsi korukban sem beszélgettek velem, hiába kérdezgettem őket. Most már felnőttek, de továbbra sem közlékenyek, csak a legszükségesebbeket mondják el. Pl. a mostani eset: a fiam zuhanyzott, majd közölte, hogy elmegy sétálni, kocsival. A szomszédasszonyomnak már azt mondta, hogy a barátnőjét megy meglátogatni. Nekem ezt miért nem mondta? Felnőtt emberek, már azt csinálnak, amit akarnak. Tudomásul kell vennünk.
Élni azt nagyon is tudja/tudják , hogyan kell, ez nem korszak, mert már felnőttek a gyerekeim. Nem is nagyon szoktam hívni őket, mert mindig épp vmi elfoglaltságban vannak, eddzés, vagy barátokkal, munka, bármi.Inkább üzenek. Én csak annyit szeretnék, amíg eszünk, azt a fél órát szánják a családnak.És ha ott a barátnő, akkor is lehet beszélgetni a szülővel, aztán úgyis elmennek valahová, vagy a szobába vonulnak be.
Inkább olyankor beszélgetett mindig, ha csinált valamit, pl. szerel...olyankor elbeszélget szivesebben, de pl. ha itt van a barátnője is, akkor csak csendbe ülnek és tv-znek, megértem én, ha kettesben azt csinálják, nade én is itt vagyok, nem vagyok olyan, hogy ne tudjak beszélgetni a fiatalokkal, de zavarni se akarok, hát mit csináljak, én örülnék, ha végre hazajött/hazajöttek és legalább míg ebéd van, addig beszélgessünk, de ez abból áll, hogy én kérdezgetek, ők válaszolnak, de ez kellemetlen, mert közben tv-t nézik, így azt érzem, feleslegesen vagyok .
További ajánlott fórumok: