Mennyi volt a leghosszabb idő, amit munka nélkül töltöttél el és utána nehéz volt a beilleszkedés? (beszélgetés)

Régesrég egyszer 4 hónap munkanélkülim volt. Nagyon kerestem munkát, találtam, semmi gond nem volt.

A kisfiam 4 éves lesz, vele 2 évet voltam otthon. Nagyon nehéz volt visszamenni. Megváltozott teljesen az élethelyzetem, nehéz volt összeegyeztetni a munkát és az otthoni dolgokat. Pokoli nehéz volt. Plusz a vírushelyzet kezdetén mentem vissza.

5 év, 2 gyerek után. A régi helyemre nem vettek vissza, új helyen kezdtem idén nyáron.

Nehéz összehangolni a családot-munkát, bár szerencsére valamilyen szinten rugalmas a munkaidőm, így tudom én is rendezni az ovit, ha a férjem dolgozik, de pl egy-egy nyugalmatlanabb éjszaka után elég nehéz összeszedettnek lenni az irodában.

Egyszer fél év, de utána nem dolgozni mentem, hanem iskolába, majd kétszer két hónap.

Szerencsés helyzetben voltam, mert úgy gondolom mindhárom esetben jól be tudtam illeszkedni a csapatba.

Persze minden munkahelyen volt 1-2 fura fazon, akiket nem zártam a szívembe, gondolom ők hasonlóan gondolkodtak rólam.

2,5 év, második kislányom születése után

mintha el se mentem volna, bár nekem annyira elegem lett a munkából, hogy 2,5 évig a laptopot nem nyitottam ki

Sztem ez attól is függ, hogy új helyről beszélünk, vagy visszatérésről 1 régihez. Ki mennyit és miért volt távol, hogyan ment el és hogyan tér vissza, milyen személyiség vagy.

Szerintem nagyobb változások után mindig 1 kicsit nehezebb. 1 jó vezető, munkahelyi környezet viszont nagyon sokat tud segíteni a beilleszkedésen.

Meg úgy általában, ha türelmes, és nyitott az ember, és úgy áll hozzá a melóhoz, hogy szeretném, hogy a többiek elfogadjanak és a munkámmal is elégedettek legyenek.

Én a gyerekem születése után 4 évig nem dolgoztam, de a 4. év az suli volt, azaz jártam emberek közé, és az 5. évben kezdtem dolgozni.

Aztán sokkal később 13 év múlva munkanélküli lettem és nem tudtam a szakmámba elhelyezkedni, így teljesen más szférában dolgoztam közel 1 évig a 2 éves munkanélküliségem alatt.

Nekem semmi problémám nem volt a beilleszkedéssel.

Azt gondolom, hogy ez a saját személyiségünktől függ.

Persze, vendéglátásban, nehezebb volt, mert többen a sátánt látták bennem:DDDD, de ez kb. 1-2 hónap volt és rájöttek, hogy nem azért vagyok ott, hogy másokat kitúrjak, hanem csak átmenetileg, és nagyon sajnálták, amikor sikerült elhelyezkednem újra a saját szférámba;)

Tehát, ez csak rajtad múlik!

Én elég vidám természetű vagyok, azaz sokat vigyorgok, és szeretek fecserészni, gondolom épp ezért nem okoz gondot beilleszkednem egy új társaságba.

Nekem egyelőre nem sok, pár hét csak. Úgy intéztem, hogy csak úgy mondtam fel, ha már meg volt a következő munkahelyem.

A beilleszkedésről annyit, hogy nagyban függ attól, hogy visszamész a korábbi munkahelyedre (táppénzről, vagy szülés után) vagy egy teljesen új munkahelyen nyitsz. Az adott munkahelytől is függ, az ott dolgozó közvetlen kollégáidtól is, hogy mennyire segítik a beilleszkedésed. Meg persze rajtad is, hogy mennyire kezeled jól az effajta új helyzeteket.