Mivel lehet egy házasságot annyira elrontani hogy válás legyen a vége? (tudásbázis kérdés)
Főzzél olyan ételeket, amitől mindig beteg lesz.
anyagi okok, veszekedés, vita, nemtörődömség, de a fő ok szerintem a megcsalás.
Teljes elhidegülés,ami a kommunikáció, közös programok, intimitás hiányából ered...
Például azzal, hogy hagyjátok magatokat más véleménye által befolyásoltatni pld. az ő vagy te családod. Az sem segít, ha a másik nem hajlandó őszinte lenni és rendesen megbeszélni dolgokat. A "csak" az nem válasz. Valamint, ha a kiderül, hogy végül is más az elképzelésetek az újonnan felmerülő problémák megoldásáról. Meg mindaz, amit a többiek írtak, bár nálunk ezek voltak a problémák.
A piálás, a nem dolgozás, a folytonos veszekedés, csúnya beszéd, vagy a csak a sportnak, munkának, hobbinak élő magatartás mind önzésből fakad. Nem érdekel a másik, nem érdekelnek a vágyai, nem érdekel, hogy fáradt, vagy közös programokat is szeretne. Nem hallom meg a kívánságait, nem tudok a "csendjéből" olvasni, mert "nekem jár", hogy én lehessek magamnak a legfontosabb. Ez mind önzés, ami lassan mérgez, és mire kibukik, már nemigen lehet visszacsinálni, annyira telítődünk vele.
Önzéssel. Ha az egyik, vagy mindkét fél alapvetően túlságosan magát helyezi mindig előtérbe. A "nekem ez jár" divatos felfogás felőrli a legnagyobb szerelmet is, mert csendben gyűlnek a tüskék. Ha mindketten hagyjuk élni a másikat és közben szeretettel fordulunk felé, segítjük, azonos irányban haladunk és csak néhány meghatározott, a másik által is őszintén támogatott saját utacskánk van, akkor könnyebb szeretetben megmaradni sokáig.
A némasággal, meg az üvegszemekkel... a közönnyel.
egy csomo dologgal-tul sok alcohol,hutlenseg,kimaradozas napokra...............kulon programok....
Fagyöngy nagy igazságot mondott. Mi is őrülten szerelmesek és nagyon fiatalok voltunk, elsők egymás életében. Mai eszemmel azt mondom, hogy fiatalon ismerkedni, barátkozni, élni kell. Az én életemből kimaradt a gondtalan kamaszkor, fejest ugrottunk a házasságba. Hű voltam a templomban tett fogadalmamhoz, sajnos csak én. Mióta tudom mgváltozott a véleményem a hűségről, a feltétlen bizalomról. Sok mindent másképp csinálnék.
Egy kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom,a másik tiszteletben tartása.Ha ez nincs meg, a dolog nem működőképes.
Nagyon sok mindennel el lehet rontani, de legfőképp azzal, ha nem tiszteljük a másikat és nem egyenrangú félként kezeljük. Nálunk ez mind meg volt, hiába szerettük valahol egymást, ez teljesen megmérgezte a házasságunkat. Minden és mindenki fontosabb volt tőlem én mindig csak amásodik vagy a harmadik voltam a sorban. Minden házasság megromlásához két ember kell, így nálunk is én bennem volt is hiba, mert hagytam, hogy teljesen rám telepedjen és behódoltam az akaratának. Teljesen elveszett az igazi személyiségem és ebbe én belefásultam. Aztán léptünk. Éreztük, hogy ez így nem megy nem vagyunk egymáshoz valóak.
Azóta én boldog párkapcsolatba élek, van egy gyönyörű 2 éves kislányom és kölcsönösen szeretjük, tiszteljük egymást a párommal, egyenrangú felek vagyunk. Össze sem lehet hasonlítani az előzővel. Az exem azóta is csak cikázik a lányok közt, senki nem jó, ha meg mégis jó lenne valaki, azt az anyuka "kicsinálja"....
Nagyon tiszteletre méltó amit írtál, hiszen ha két ember elválik,mert az bármikor megesik, ne a gyermek igya meg a levét annak, hogy nem illenek össze.
Az, hogy akkor engeded a gyermeked mikor akar menni, rendkivüli szeretetre vall a gyermeked iránt.
Bár mindegyik szülő így fogná fel nem lenne annyi sérült gyermek.Nap mint nap találkozok ilyen gyermekekkel,akiknek nem elég hogy a szülei elváltak,de még sokszorozzák a gyermek kínját azzal, hogy szeretnék, ha a gyermek is választana.
Ilyen esetben megkérdőjelezhető az igazi szeretet.
Biztosan nagyon nehéz volt neked is de jól, anyához méltóan döntöttél.
Egy percig sem bánd,hogy kiléptél belőle.
Még fiatal vagy és szerintem biztosan meg találod azt aki nem így viselkedik.Ha még sem akkor sincs veszteni valód.Inkább így élj mint boldogtalanul egy kapcsolatban,ahol semminek sem vesznek.
Kislányodhoz gratulálok és jó egészséget kívánok a felneveléséhez
A szeretet hiánya,a csúnya beszéd főleg ha azt a nővel teszik.A másik becsapása és hazugságok halmaza.Azt hiszem ennyi is untig elég,főleg ha évekíg így érzi valaki.
A szereteten kívűl a legelső szerintem a tisztelet egymás iránt,s hogy jobban szeressük a másikat mint saját magunkat. Ha ez megvan, akkor azt nézzük hogy neki mi a jó, és ha ez kölcsönös ,akkor működik.Kívánom . hogy sikerüljön nektek
gratulálok nektek előre is és több kitartást kivánok,mint ami bennem,bennünk volt...
Én 28 éves vagyok,túl egy váláson egy gyerekkel és sok sok tapasztalattal gazdagodva...hogy mi volt az ok??ezt igy pontosan nem tudnám megmondani,elhidegültünk egymástól,bele savanyodtunk a hétköznapokba és én úgy gondoltam,talán mással más lessz és kiléptem belőle...Az ex férjem egy önző és egoista ember volt,valahogy úgy,hogy ami a tied az az enyém is,de ami az enyém ahoz semmi közöd...és már már ki sajátitott magának,nélküle nem mehettem sehova,örökösek voltak a féltékenységi jelenetek,haza jött és végig nézte a házat,nem e volt ott a szeretőm vagy egyéb him nemű lény rajta kivűl,pedig akkor még nem is volt szeretőm, az már a következő lépés volt,és utána döntöttem a válás mellett,amit már réges rég megkellett volna tennem...A mostani kapcsolat az egészen más...nem telepszik rám,hagy levegőhöz jutni és hagy élni,de azért a fél szeme rajtam,nem mondom,hogy nem,vele sokkal jobb minden...Ennek az egésznek egy vesztese van,a 6 éves lányom...de úgy vettem észre,jól érzi magát ő is,de azért neki az apa a minden,ami temészetesen érthető is.Nem veszekszünk,az exel,akkor láthatja a kislányt amikor akarja,kultútáltan váltunk el,egy hónap alatt lement a válás,2 tárgyalásból megvolt...nem bántam meg semmit,ami volt az elmúlt,főleg a kislányomat nem bántam meg,ő egy tündér,és nélküle szegényebb volna a világ...:D...meezy
A dolgok apró hülyeséggel kezdődnek és egyre nagyobbakat követünk el. Az alkalmazkodás a lényeges, nem az állandó ellentmondás.
Köszönöm mindenkinek! Már nagyon közeledik a nagy nap. Már nem fogok visszalépni. 6 év alatt mindent megoldottunk, pedig nagy mélysegeink is voltak, ezután is sikerülni fog. Szeretem.
Tökéletesen így van ahogy írod!!
Elismerésem a.klara hozzászólásának, csak gratulálni tudok. Neked kedves nimpha sok boldogságot, megértést, kitartást, toleranciát, figyelmességet, odaadást kívánok! Hallgass a szívedre és menj hozzá bátran a szerelmedhez. az én házasságom is a nagy ő-vel történt és ma is hozzámennék. Igaz nem 40 csak 15 éve és voltak nálunk is hullámvölgyek, de úgy érzem, nagyon szeretjük egymást és ez mindennek az alapja. Ha igazán szeretitek egymást, sokminden hibát és apró bakit elnéztek egymásnak. Sok nyugodt beszélgetés mindent megold. Tehát csak bátran. Sok boldogságot kívánok.
Köszi a bíztatást, nagyon jól esik hogy ilyen példák is vannak, mert minden filmben és mindenben csak azt lehet látni hogy válnak el az emberek, és sajnos az életben is ez törtlnik. Remélem 40 év után én is azt fogom mondani amit klara.
Tudom hogy megvan köztünk a kölcsönös tisztelet és szeretet, de remélem hogy ez tényleg elég.
Kívánom, hogy úgy sikerüljön a házasságod, ahogy megálmodtad. Nem szabad feladni az első nehézségeknél. A szeretet és a másik tisztelete segít átvészelni minden bajt. Nagyon sokat kell tenni és adni mindkét félnek azért, hogy szeretetben, együtt öregedjen meg. Tizenhét évesen mentem hozzá első, és most már bátran mondhatom utolsó szerelmemhez. Novemberben a negyvenedik házassági évfordulónkat ünnepeltük. Visszanézve a negyven évre újra csak őt választanám az együtt megélt évek minden örömével és gondjával.
Nem kell ,összeházasodni és , akkor nincs mit elrontani , ,az a papír nagyon sokat számit.Oké de a döntést neked kell meghoznod, sok szerencsét, és boldogságott...
Ne is tedd.
De görcsösen se akarj jó házasságot, mert az tutira nem fog sikerülni.
Csak éld meg természetesen.
A párom és én is az "első nagy szerelemnek" estünk áldozatul :-)
Nekünk bejött, mindenféle szülői ellenkezés ellenére kitartottunk egymás mellett és tesszük ezt most is. Már 14 éve.
De nem házasodtunk össze, mert így én is és ő is "szabadabbnak " érezzük magunkat, és tudjuk, hogy a szeretet és nem a papír miatt élünk együtt és neveljük a gyermekünket.
De papírral se lenne másképp.
nem kell mindent megtenni:))
ez butaság:)
add magadat, ugyanis ha hosszú távra tervezel akkor jobban jársz. ne próbáld megfogni.ugyanis senkit sem lehet megfogni.
ha akar melletted marad ha nem akkor nem. és ne hallgass senkire. anyád apád..pl.
te te vagy, ők meg ők.és nem kell éreznie a pasinak hogy "kaparsz"
te vagy a nő. kaparjon ő:)))
és tudod miért mert észreveszik, ha pedálozol, és az első adandőó alkalommal ki is fogják használni.
nézd. 29 éves koromig megrögzött szingli életmódot fojtattam.
függetlenség volt a mindenem. mig nem megismertem a mostani párom, akvel két hónap után összeköltöztünk ugy hogy az egész ugy kezdődött hogy megpróbáltam elhajtani:))
megmondtam hogy velem rossz vásárt csinál. lusta vagyok, utálok főzni,és takarítani. stb...
ugyhogy jobb ha menekül. de neki én kellettem.
pedig mindent megettem hogy "kiutáltassam"magamból.
minél jobban piszkáltam annál jobban akart engem.
és ez igy jó. a mai napig tudja hogy bármikor lapát ha nekem ugy tetszik:))
pedig két gyerek van.
szóval okosan. és pedálozzon ő,ne te
További ajánlott fórumok: