Mitől boldog egy házasság? Bővebben nem két szóban. (beszélgetés)

A házasságnak az a rendeltetése, hogy a szeretet, a szolgálat és az öröm helye legyen.

Ettől lesz boldog egy házasság!!!!!!!!!

Attól, hogy ő az igazi!

Aztán meg attól ,hogy jót akarsz neki is (meg magadnak is), meg hogy büszke vagy rá, és más előtt soha ne szidd, de dicsérni annál többet. (jó most azt nem kell mondanom, hogy ha épp ki vagy akadva rá, az anyukádnak vagy tesódnak nyugodtan szidhatod - ha olyan a viszony- ők úgyis le fognak állítani, és tudni fogják, hogy semmi baj sincs, se a pasival, se a kapcsolatotokkal).

Itt gondolkozom, de nem jut eszembe több, mert egyszerűen jó! Egyszerűen nem tudom, hogy mitől működik, de működik és nagyon jól, és magától. És nagyon szuper!! És olyan természetes, és olyan magától értetődő!!:))

kicsit régi a fórum de átolvastam...

sztem a boldogság mindnekinek mást jelent... ezért nincs recept..van ki attól boldog hogy "nyugodt" élete van, van aki ettől boldogtalan... a legnagyobb probléma talán az, hogy mindig mást szeretnénk mint ami van (persze ez sem vonatkozik mindnekire...aki elégedett az életével attól elnézést)

másképp élünk meg dolgokat, helyzeteket ezért ami nekem boldogság másnak nevetséges lehet...vagy fordítva:)

ha vki mégis tud tuti receptet vevő vagyok rá:D

Mi a férjemmel nagyon boldog házasságban élünk közel 7 éve. Ennek ellenére nem tudnám egyértelműen megmondani, hogy mi a hosszú boldog házasság receptje, mert mindenkinél más. Vannak dolgok, amik nélkül biztosan nem lehet tartós, de minden lényeges, még a legapróbb dolgok is.

A mi házasságunk boldog azért, mert nem kapkodtuk el a házasságkötést. (Megismerkedésünk után 4 évvel volt az esküvőnk). És ezt a 4 évet tartalmasan töltöttük el: sokat beszélgettünk, sok helyre mentünk közösen, igyekeztünk minél jobban megismerni egymást, sokat jártunk közösségekbe szolgálni stb. Túl voltunk jó pár vitán és veszekedésen, tudtuk, hogy mire számíthatunk. Megtanultuk, hogy mik azok a dolgok, amiket kerülnünk kell, hogy ne bántsuk meg egymást.

Megtanultuk, hogy nagyon fontos a kölcsönös és őszinte beszélgetés, az alázat és a tolerancia.

És talán az egyik legfontosabb, egy jó tanács: "Ne nyugodjék le a nap haragotok fölött!"

Sokszor volt, hogy éjjel órákon keresztül beszélgettünk, míg nem rendeztük a vitás kérdéseinket. Nem voltunk hajlandók úgy lefeküdni, hogy nézeteltérés legyen közöttünk. Ha így állunk hozzá a másik emberhez, minden rendben lesz.

Nekem talán az egyik legnehezebb az volt, hogy édesanyám befolyását leépítsem. Ő egy nagyon határozott, akaratos, büszke nő, aki nem hajlandó engedni a saját igazából. Semmi más nem lehet helyes, csak amit ő gondol. Engem is arra próbált nevelni, hogy soha ne engedjek a saját igazamból, mindig harcoljam ki, hogy az legyen, amit én elgondolok. A családban a nőnek kell mindig dönteni stb. (Megjegyzem, a rokonságom körében tökéletes nőuralom van. Az a férfi, aki a családhoz akar tartozni, meg kell, hogy szokja, hogy neki szava nem lehet. Gondolom nem leplek meg titeket, hogy nem egy válás volt a családban).

Hála Istennek én egészen másként vélekedek a házasságról. Én a békesség kedvéért, a családom kedvéért inkább lemondok a saját elképzelésemről, mert nekem fontosabb a házasságom attól, hogy presztízskérdést csináljak apróságból. Igaz így mi lettünk a rokonságom körében a fekete bárányok, de az embernek döntenie kell, hogy a férjét, gyermekeit választja-e, vagy a szüleit.

Én a férjemet választottam, és egyáltalán nem bántam meg.

Szerintem a boldog házasság egyik titka, hogy hasonlóak kerüljenek össze. Hasonló egzisztenciával, anyagiakkal és nem utolsó sorban gondolkodással.

A boldognak mondott házasságban is lehetnek/vannak viták, olyan nincs, hogy mindig minden szuper.

Az idén vagyunk 19 éves házasok, és úgy érzem nagyon jól megvagyunk. Persze apróbb-nagyobb viták előfordulnak, de haraggal nem feküdtünk le soha. Én soha nem problémáztam azon, hogy miért nincs lehajtva a wc-ülőke, vagy miért a közepén nyomja a fogkrémes tubust. Sokszor hallottam, hogy pl. ezek a dolgok egyes nőket idegesítenek, én nem is értem miért.

Valamikor rég olvastam, nagyon tetszett, hogy egy házasságban el kell dönteni, hogy ki lesz az oroszlán és ki a húscafat. ha mindegyik oroszlán akar lenni, akkor ott véget nem érő fogcsattogtatás az élet. Ha pedig mindegyik húscafat, akkor sem lesz jó az életük.

Abban nem értek egyet, hogy a

"Ugyanis én azt tartom,hogy egy családban legyen távol a másik bármennyit,"

, mert ha itt évekre is gondolsz pl ha külföldön dolgozik, az sosem vezet jóra.

Tapasztalatból mondom, hogy ebből rengeteg a válás.

sajnálom,hogy ez történt veled. Nem nem tudtam róla mi van a babáddal, mert nem akartam követni az eseményeket. Ugyanis volt és van más problémám, most itthon van rám szüksége a férjemnek.

Igen olvastam a kiírásod, de ennyi. Azok a dolgok amik most velünk történnek elgondolkodtattak és ezért tettem fel a kérdést. Semmi köze ahhoz,hogy éppen te mit írsz ki.

Egyébként meg köszönöm a válaszod. Ezek szerint te viszont néha rám nézel.

Igen Serry amit az 1. hozzászólásban írtál annak ez a linkje amit én indítottam.

[link]

Hogy mitől boldog egy házasság? Nos a mi házasságunkat attól érezzük boldognak, hogy őszintén szeretjük egymást immár 10-ik éve, és ezt éreztetjük is egymással minden téren. Őszinték vagyunk egymással, a tiszteletet megadjuk egymásnak.

Segítsük egymás munkáját.

A férjem pl szinte minden nap besegít valamiben a nöi házimunkámba is, hiszen nincs mindenre időm.

Ugyan úgy mos, főz, takarít, vasal.

De ez fordítva is igaz. Ha neki kell segítség szó nélkül ott termek és segítek.

Mindenhova együtt megyünk ha csak lehet. Nem vagyunk egymásnak terhére. Ezt éreznénk ha így lenne. Másikunk hiánya mindkettőnknek rosz.

Sokat jelent az is mikor társaságban vagyunk és úgy beszélünk egymásról, hogy azt jó még hallgatni is.

Egyszóval boldog és kiegyensúlyozott a házasságunk.De persze mindenki másként éli meg a boldogságot.

Én most veszítettem el a babámat és nagyon velem volt.Amikor megtudta, hogy nincs baba, szinte sírt. De ezekről biztosan tudsz, hiszen te mindig ott vagy a topikjaimon hiszen ezt is azért írtad ki, mert olvastad az enyémet.

Életem során kétszer voltam nagyon szerelmes és akkori párjaim is azt hitték nagyon szeretnek és nem tudnak nélkülem élni. De az első addig halogatta a lánykérést,hogy meguntam a majd ekkor meg akkort. Nem vártam rá mikor lesz. Kiábrándultam. A másik már el is jegyzett lényegében, de közben annyira szeretett,hogy azt várta tőlem válasszak közte és a családom és a számomra fontos dolgok közt. Nekem nem lehetett véleményem mert ő mindent meg ad. Nagy csalódás volt, egyik sem a férjem.

A férjem mikor megismertem nem volt nagy szerelem most van, de ez nem olyan kamaszos lángolás, amit csak 7000 tűzoltó képes eloltani.

Tehát szerintem nem feltétlen nagy szerelemből köttetnek a házasságok, de ami FONTOS, hogy SZERELEMBŐL, SZERETETBŐL.

Általános kérdésre általános válasz

tolerancia,megértés,megbecsülés, szeretet...........